- Jó is, rossz is. Jó, hogy a teret rendezték, klassz, hogy megint lett pár ezer négyzetméter Budapesten, ami egy picit civilizáltabb, mint előtte. Rossz viszont, hogy egy szélsőséges ízlésű és gondolkodású építész csinált valamit egy olyan helyre, amely a közmegegyezés terepe kellene hogy legyen. Ugyanis ez a jurta, ahogy nevezted - égbolt van rajta, meg nem tudom, micsoda - nehezen értelmezhető dolog. Megint egy fárasztó marhaság, amely agyonterhel gondolatilag valamit, ami lehetne sokkal egyszerűbb is. És ha úgy vesszük, hogy általában milyenek a kútházak, akkor önmagában ez mint kútház, finoman fogalmazva: sajátos. Iszonyatosan erősek a lábai. Túlzottan vaskosak, ilyen elképesztő erejű lábakat tervezni azért, hogy ezt a kis tésztaszűrőt megtartsák, formatanilag megmagyarázhatatlan. A kútházakra az jellemző, hogy a tartóelemeik szinte mindenhol határozottak, de kecsesek... erre a nyolc lábra viszont az egész Gellért Szállót rá lehetne pakolni.

Hiszek neked. De hülyén nézne ki, ezért a főépítész úgysem engedné.

- Elfelejtettem mondani, hogy a forrásházakra az is jellemző, hogy víz jön fel bennük. Ebből még az sem.

Na, beértünk a Bartók Béla útra. Már innen is látszik, mennyit változott, ott szemben például kicserélték a sörcégért. Apropó, hogy állunk a Bartók Béla úttal?

- Patinás budai bulvár, szép magas platánfákkal. Kár, hogy amikor átalakíttatták, nem szélesítették ki annyira, hogy valóban két sávon lehessen közlekedni rajta. Vagyis ugyanolyan, mint volt, kivéve, hogy simább. Pedig csak hetven centit kellett volna a járdából visszavenni, ahová a parkoló autókat be lehetett volna húzni.

Viszont teljesült egy álmod: Budán is feltalálták a légkalapács nélkül bontható járdát.

- Igen, ez most körülbelül a hetvenes évekbeli Varsó színvonala. Öntött kő. Nem rossz ez, de nem erre gondoltam. Amikor Budapestnek jót akarok, akkor inkább Bécsre vagy Párizsra tekintek, ahol rendes kőlapok vannak.

Nézd csak amott átellenben a Kézdi feliratú divatüzletet. A betűk fölött a Szent Korona vonalai láthatók, innen nézve valami drótból. Király.

- Nemes. Amúgy a Bartók Béla úton ez a szakasz egészen rendben van. Csak annyi televényt látni, mint általában: rossz helyre tett légkondik, egy-egy üres kirakat. De még mindig kevésbé nyomasztó és szegényes, mint mondjuk a József körút. De hát ez mégiscsak a Gellért-hegy lába, oldalt elegáns kis utcákkal, komoly villákkal. De hopp, itt a Technika könyvesbolt. Hej, de sok építészeti könyvet vásároltam itt. Nagyon jó volt.

Kicsit puhult a profil azóta, most a Waffen SS-ről szóló könyv uralja a kirakatot, a technika jegyében.

- Azért van ott egy Imre Makovecz is.

Igaz.

- Viszont itt vagyunk a Mészöly utca sarkán. Elpárásodott a szemem, bár lehet, hogy ehhez a mínusz tíz fok is hozzájárul.

Nocsak.

- Itt volt a Magyar Narancs szerkesztősége, amihez sok szép emlék fűz, nem beszélve arról, hogy ott feljebb egy Kismarty-Lechner Kamill által tervezett fantasztikusan gyönyörű szecessziós ház látható, oldalán népi motívumokkal. És itt lenn persze az egykori Mészöly söröző, amelyet egy ideje Nevada Pubnak hívnak.

Nem ismerem, de kívülről olyan, mint a vadnyugati filmekben azok a kocsmák, ahol a csapos ekképp szól: idd ki a poharadat, idegen, és takarodj a városból. De ezek itt biztos nagyon kedvesek.

- Biztos.

Utazási iroda. Hú, mi lóg itt a kirakatban� felfújható sirály. Nem. Plüss-sirály. A fél karom odaadnám érte, ha nem ígértem volna már el egy alumíniumördögért.

- Gyönyörű, de a stilizált tükörtojásokra vadászó matricadelfin se rossz. Zajlik az élet. És ott a neonbagoly a könyvesbolt fölött. De ez nem a klasszikus, antikváriumi, jojózó szemű bagoly. Tudod, aminek vibrálva, körkörösen világított a szeme.

Én ne tudnám? Hetente hordtam hozzá a családi könyvtár eladható darabjait. De itt is a tér, a Gárdonyi-szoborral.

- Ez is érdekes. Az, hogy ez itt egy tér, tulajdonképpen csak mostanra kezdett kiderülni, a rekonstrukció után. Ez egy nagyon poros, elhanyagolt kis mellékes hely volt itt. Jó lett. Ez a szobor viszont kicsi ide. Kedves darab, kedvelem is, de a nagy forgalom meg a magas házak elnyelik. Viszont nézd csak azt a házat, a Humanic mellett. Gyönyörű. Lechner Ödön tervezte. Látszik, hogy nem volt drága épület, de a gondolat meg az érzés így is ott van benne. A kis torony a bal oldalon, a terasz, a Zsolnay-kémények. Az út egyik ékessége.

Huá, még mindig él és virágzik a Figaro Bűvészbolt, alapítva 1969-ben. De úgy látszik, bajok vannak a szakmai utánpótlással, nyitva tartás: 13-17.30-ig.

- Délelőtt suliban vannak a kölykök.

Igen, mindenki azt hiszi.

- Álljunk meg itt. Bartók Béla út 35., a kapu fölött, az erkély rácsára rá van szerelve három darab ilyen� nem is tudom, micsoda.

Ezek szerintem olyan izék. Mindenesetre hasznosak, nem engedik kizuhanni azt a kis hogyhívjákot.

- Nem tudni, portálhoz tartoznak-e, hogy mit hivatottak kifejezni. Újabb rejtély Budán. Mint a zománcozott tábla volt, a Symbol-felirattal, ott fenn a falon, egészen addig, míg a lap, amelyben ez a beszélgetés is megjelenik, le nem rántotta a leplet: Symbol-neonfény Villanyreklám Vállalat, tulajdonos: Unterberger József. Na, de itt egy új taxidroszt. Taxi nincs egy darab se, viszont jó példa arra, hogy magyar tervezés és dizájn is lehet világszínvonalú. Az iparművészeti egyetem egyik frissen végzett hallgatója tervezte, Franciaországban és Németországban vannak ilyenek. Szellemesek a minden oldalról olvasható betűk. Remek. Nem?

Az, és miután taxi sehol, egyáltalán nem zavaró, hogy a taxit váróknak kialakított padot a taxiknak háttal telepítették. Így tehát az sem, hogy ez a pad valamivel koszosabb, mint a járda. És meg is érkeztünk az út másik nagy színfoltjához, a Bukarest-házhoz, bár a színfolt nem igazán jó szó ide. A nagy igen.

- Örülök, hogy megénekeljük az egykori Bukarest éttermet. A szocializmusban voltak ezek a legendák a testvéri országok kulináris örömeiről, én egyetlenegyszer ettem itt, de nincsenek jó emlékeim. Amúgy egy klasszikus lepényépületbe telepített hodály volt. Ami a házat illeti, a fekvő és az álló gyufaskatulya játékából - a játék idézőjelben - adódott össze valami klasszikus városépítészetileg izgalmas jelenség. Na, ez az, amit ma mindenki un.

Miután azonban a fekvő gyufaskatulyát eldózerolták, már nem unjuk: iszonyú izgalmas.

- Felhívnám a figyelmedet egy másik épületre, amott. Vadonatúj, a Vadász iroda tervezte, azon belül is Fernezey Gergely. Nagyon trendben lévő épület. Aktuális, ritmusos, jó.

És még Kong király is beférne alá, ha akarna.

- Nem verné be a homlokát. De ott van valami, aminek semmi köze az épülethez: a földszinti könyvesház álklasszikus, borzalmas timpanonos portálja. Ennél rondábbat rég láttam. Nagyon ócska.

Hopp, még egy rejtély. Mi az ott lenn? Cserjének szánhatták, az látszik, de hogy most mi� mindenesetre nem nagyon örül.

- Cserje az pedig, méghozzá abból a prédafajtából, amin a részegek sötét éjszakákon szoktak ugrálni. Szegény.

Ez a rész innentől viszont kezd kissé dzsumbujosodni. Fali dobozok összevissza, rossz feliratok, rendetlenség. A legjobb ez: Kreatív és ajándék. Veszek egy ilyen kreatívot, ha nem túl nagy. Na de Móricz Zsigmond körtér.

- Izgalmas hely. Most lehet, hogy meg fogják csinálni, bár igazán jó ez soha nem lesz, az idetervezett barátságos meleg kövekkel sem, amelyeknek nagyon örülnék különben. És ott van a tér közepén az a kerek épület, amit mindenki csúnyának és kellemetlennek tart, pedig egy jó ízű darab a harmincas-negyvenes évekből, a közepén reliefes kúttal. Rendbe kellene hozni. Ja, és ott átellenben egy torony, amit most építettek újra. Jól példázza, hogy ilyen kis filigrán lábakon is megáll egy kupola.

Aki kérdezett és közbevetett: Bárkay Tamás

aki válaszolt és értékelt: Bojár Iván András