Újságnak eddig még nem nyilatkozott. Miért gondolta meg magát?

- Az hittem, hogy minden csoda három napig tart, és szép lassan majd elcsendesedik körülöttem a vihar. Nem így történt. Politikai csatározások közepébe kerültem, a jobb- és a baloldal is próbál felhasználni a saját céljaira. Tőlem ez nagyon távol áll.

Kezdjük azzal, ami kívülről látszik: ön mozgássérült.

- És beszédhibás vagyok. A születésem pillanatában oxigénhiányos állapot alakult ki, agyvérzést kaptam. A következményeket egész életemben viselni fogom.

Szellemi képességei viszont irigylésre méltók. Iskoláit kitűnő eredménnyel végezte, majd felvételt nyert a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi karára. Vallásos nevelést kapott?

- A családban mindenki katolikus. Hogy akkor én miért lettem református? A kérdést még ma is sokszor felteszem magamnak. A választ csak a jóisten tudja.

Mikor jött rá, hogy homoszexuális?

- Kisgyerekkorom óta érzem. Aztán, amikor már volt fogalmam róla, egyáltalán mit jelent ez, a gondolatát is el akartam űzni annak, hogy meleg vagyok. Gusztustalan dolognak tartottam. A környezetemben mindenki heteroszexuális volt, én pedig igyekeztem a külvilág elvárásaihoz igazodni.

Lányokkal volt kapcsolata?

- Soha. Néhányszor próbálkoztam, de eredmény nélkül. Nem is nagyon érdekeltek. A barátaim azt mondták, hogy biztos a testi fogyatékosságom miatt nem foglalkozom a lányokkal, mert félek a visszautasítástól. Elfogadtam a magyarázatot.

Mi volt a fordulópont?

- A Károli Egyetemről három évvel ezelőtt kirúgták az egyik diáktársamat, mert egy tévésorozatban elvállalta egy homoszexuális fiú szerepét. Az esetből nem lett országos botrány, de nekem komoly vívódást okozott. Lelki és idegi megterhelésre hivatkozva egy év halasztást kértem, bízva abban, hogy ennyi idő alatt dűlőre jutok magammal.

Sikerült?

- Elhatároztam, hogy a homoszexualitást olyan kísértésnek tekintem, amelylyel meg kell küzdenem, és le kell győznöm. És azt is elhatároztam, hogy folytatom a református egyetemet. 2002 elején újra beiratkoztam. Ez nagyon sűrű év volt.

Gyanítom, nem a parlamenti választások miatt.

- Még az is belejátszott. A hittudományi kar újságjának főszerkesztője voltam, és sokan nekem estek, hogy a két forduló között miért nem jelentetünk meg egy mellékletet, ami természetesen nem lett volna más, mint választási felhívás a Fidesz mellett. Én meg azt mondtam: ahelyett, hogy a Fidesz győzelméért imádkoztok, látnotok kellene, hogy az egyháznak egyik párt oldalára sem szabad odaállnia.

Szexuális gondjairól is nyíltan beszélt?

- Kételyeimet a szüleimen kívül csak barátaimmal és néhány professzorral osztottam meg. Az egyetem egyik vezetője azzal biztatott, hogy az egyháznak szüksége van az olyan értékes emberekre, mint amilyen én vagyok.

A bátorítás kevésnek bizonyult, ha jól tudom, öngyilkosságot is megkísérelt.

- Többször is. A részletekbe nem szeretnék belemenni.

A kereszténység bűnnek tartja az öngyilkosságot.

- Ez így van, nem is akarok kibúvókat keresni. Szégyellem magam azért, amit tettem. Talán csak annyi a mentségem, hogy legalább utólag rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam. Attól, hogy valaki keresztény, még nagyon nagy hibákat is elkövethet. Az igazi baj szerintem az, ha tökéletesnek képzeljük magunkat, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy az ember esendő. Az egyetem az öngyilkossági kísérleteim után sem fordult ellenem. Javasolták, hogy menjek orvoshoz, vállaljam a kezelést.

Ki akarták gyógyítani a homoszexualitásból?

- Pontosan. Azt remélték, hogy a terápia hatására majd elmúlik. Befeküdtem a pszichiátriára, de azok a hetek egészen más eredményt hoztak, mint amire az egyetem számított. Megvilágosodtam. Rádöbbentem, hogy hiába is próbálok küzdeni ellene, homoszexuális vagyok. És Isten szeret. Először az egyik teológushallgató barátomnak meséltem el ezt, közvetlenül utána édesanyámnak és édesapámnak. Szüleim fájó szívvel, de megkönnyebbülve fogadták bejelentésemet. Nyilván úgy gondolták, hogy ez is jobb, mint az a szenvedés, amit az évek óta tartó bizonytalanság okozott.

Megélte a homoszexualitását?

- Volt egy elég rövid ideig tartó, de nagyon szép kapcsolatom.

Honnan ismerte meg azt a fiút? Az egyetemről?

- Nem, egészen más körből. Terjedt olyan pletyka is, hogy ajánlatokat tettem diáktársaimnak, ám ebből egy szó sem igaz. Csak hát a hazugságok ellen nehéz védekezni, mert mindig logikusabbnak tűnnek, mint az igazság.

Időközben ellenségessé vált a hangulat. Az egyetem hittudományi karának tanácsa állásfoglalásban ítélte el a "homoszexuális viselkedésmódot". Az egyik hallgatót, aki a Népszabadságban közölt olvasói levelében védelmébe vette a melegeket, egy évre zárták ki az egyetemről, önt pedig végleg.

- Azzal is megvádoltak, hogy propagálom a meleg életformát. Pedig csak a hozzám közel állókkal beszéltem erről, nem tűztem ki cédulát a kabátomra, nem ragasztgattam tele az egyetem folyosóit plakátokkal. Egyik professzorom megnyugtatott, hogy melegként is kitűnő lelkész válhat belőlem, feltéve, ha megtartóztatom magam. Számomra ez, miután homoszexualitásom bizonyossá vált, teljesen elfogadhatatlan volt. Keresztényként fontosnak tartom, hogy ne csapjuk be magunkat, és ne tévesszünk meg másokat se. Hogyan is lehetnék őszinte Istennel, ha nem vagyok őszinte az emberekkel?

Mi van akkor, ha az őszintén vállalt nézetek ellenkeznek a Biblia tanításaival?

- Ebben az esetben szerintem nem ellenkeznek. A Szentírás betű szerinti értelmezése és szellemi ihletettsége között különbség van, nem szabad fundamentalistának lennünk. Kinek jó az, ha hazugságban élünk? A szív gondolatából indulnak a cselekedetek, a szándék és a tett különválasztása ellentétes a keresztény etikával. Persze, lehet, hogy tévedek. Ezt csak én mondom, olyan ember, akinek nem engedték befejezni a teológiát.

A bírósághoz fordult jogorvoslatért.

- Valaki azt nyilatkozta, hogy mozgássérültként amúgy sem vagyok alkalmas lelkésznek. Csak az a kérdés, hogy 1998-ban miért vettek fel a hittudományi karra. Hiszen már akkor tudni lehetett, hogy érdemben nem fog javulni az állapotom. Azért fordultam a bírósághoz, mert törvénysértőnek tartom a hallgatói jogviszonyom megszüntetését. Ha a bíróság nekem ad igazat, akkor befejezem a református egyetemet. Az Isten nem kőből épített templomokban lakik, de bizonyos mértékig tisztelni kell azt a belső rendet, amely jelenleg uralkodik a magyarországi egyházban. Ezért már korábban is nyilvánvalóvá tettem, hogy csak a teológiai oklevelet akarom megszerezni, lelkészi szolgálatot nem kívánok végezni. A magam számára itt húztam meg a határvonalat, de nem állítom, hogy az én példám a követendő. Szeretném, ha sorstársaimnak lehetőségük lenne másképpen is dönteni. Ez mindenkinek a saját felelőssége, egyenként kell Isten színe elé állnunk.

Csalódott az egyházában?

- Az egyházam képviselőiben csalódtam. A hitem nem rendült meg. Meggyőződésem, hogy kizárásom az egyetemről nem Isten akaratából történt. Istennek ehhez semmi, de semmi köze nem volt. És ez erőt ad.