Mindennapi gondunk ma már az épített környezet beszennyezése. Ha ez így megy tovább, sikerrel indulhatna Budapest, de akár más nagyvárosaink bármelyike a legmocskosabb város címért. Bárki megfigyelheti: ugyanazok a "jelek" ismétlődnek méterenként, félméterenként számtalanszor. Nincs értelme bejárni az országot ahhoz, hogy jellemző példákat találjunk. Megállhatunk bárhol, a házfalak elérhető magasságú felületét, a kapukat, kirakatokat szinte mindenütt összekoszolták már az országban, s a falfirkát végzők igyekeznek minél magasabbra hágni, a szinte elérhetetlen pontokon is bizonyítani, milyen bátrak, ügyesek. És mindegy, hogy a felület kőből vagy dísztéglából készült, üveg vagy fém, mindent összesprayznek. És ahol a földszintet, a kapuk, kirakatok környezetét átfestették a tulajdonosok, azt is újra és újra a vandálok festéke borítja el, és aztán már úgy is marad. Az emberek mintha föladták volna a reménytelen küzdelmet a tiszta környezetért.
Egy nem tiszta ügy
Pedig ez a tevékenység mások tulajdonának rongálása. Vagyis büntethető és büntetendő. A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium illetékes vezetői szerint megfelelő jogszabályok vannak a tiltásra, büntetésre, legfeljebb - akiknek e joggal élniük lehet és kell - nem alkalmazzák. Összesen két híradás volt olvasható a napilapokban arról, hogy rajtakaptak, elfogtak spray-zőket, akik felfüggesztett büntetést kaptak.
Vannak a kártevőknek elfogult híveik, köreikben egyfajta kortárs művészetről is szó esik. De nem is az új művészeti kifejező eszköz - ha bizonyos falfestéseket valóban ennek kell tekintenünk - ellen kell harcolni. Hanem az ellen, hogy olyan helyekre kerül, s általában (nem véletlenül) titokban, az éj leple alatt, amely a másé, valakié, aki nem járult hozzá háza, falai stb. bemázolásához. A felületeken megjelenő festék többnyire nem az ábrázolás szándékával születik, hanem csak jel, úgynevezett "tag" (angol: cédula, címke), amely semmi mást nem közöl, mint azt, hogy aki odafújta, ott járt. Nem több, mint egy nyom, amelyet az állatok is elhelyeznek, jelezve területük határait. Az pedig erősen megkérdőjelezhető, amit időnként mindannyiuk nevében megígérnek a festékezők - nyilvánosság előtt önmagukat vállaló - képviselői. Hányszor hangzott el például különböző nyilatkozataikban, hogy megkímélik a temetők falát, a szobrokat, a műemlékeket, a templomokat. Elég körülnéznie bárkinek saját környezetében, láthatja, mennyire nem vehető komolyan ígéretük.
Meglepő fordulatnak hatott a nyár végén érkezett sajtómeghívó: "A világon elsőként a MÁV biztosít vasúti kocsikat a graffitiseknek". A rendkívül szerencsétlen akcióban a vasút egyik vezetője aláírással, pecséttel hitelesítette a megállapodást, amelyet "aláírtak" a magukat graffitisekként meghatározó társaság jelen lévő tagjai is De nem a nevüket, hanem a jelüket, a krikszkrakszukat, a tag-et tették oda, amelyet aláírás gyanánt (is) használnak. Legtöbbjük a krimikből ismert sísapkában jelent meg, vagy más módon takarta el arcát. Tehát a "szerződő felek" se nevüket, se fizimiskájukat nem adták vállalásukhoz. Kizárólag azt a jelet, amellyel oly sokszor találkozunk a közterületeken.
A MÁV, a vasúttársaság megengedheti magának, hogy - eléggé át nem gondolt jó szándékkal ugyan - bizonyos vasúti kocsikat, hogy a többit megkíméljék, fölajánl a számukra. De a társasház- tulajdonosok vagy a szobrok gondviselői nem tudnak más házat, szobrot fölajánlani annak reményében, hogy akkor megkímélik a sajátjukat! (Az "akció", a "szerződés" kudarcát novemberre már maguk a MÁV-vezetők is kénytelenek voltak elismerni.)
Mégis lehet valami reményünk. Pénz kell hozzá, s akarat. És megfelelő technológia is szükséges. Mert szerencsére egyre több cég vállalja az összekoszolt felületek megtisztítását.
Az egyiket, a Gabó Kft.-t megkértem, tartson valahol bemutatót. A Margit körút 31-33. üzletportálja fölötti összepiszkított felületet, ahova csak fölmászni lehet, egy négyzetméternyi felületen letisztítottuk. Az eredmény jól látszik ma is.
A tiszta felületre védőréteg került. Ha arra újból ráfújnak, ismét letisztítható, de már "csináld magad!" eljárással is. Tehát lehet hazavinni folyékony védőkencét, és a lemosott felületet újrakezelni vele. Akkor már a durva tisztító eljárásra sincs többé szükség.
Egy másik cég, a Graffiti Plussz Kft. óbudai raktárai előtt tartott bemutatót, hogy különböző, védőréteggel már kezelt vagy még kezeletlen felületekről hogyan távolítják el ők a festéket. Az I. kerületben ők és egy másik kft., a Reinland nyerte el a megbízást a házak megtisztítására. Nyíregyházán egy miskolci cég nyerte el a munkát pályázaton.
A Budapesti Városvédő Egyesülettel szervezünk ilyen kampányokat az Isobau Kft. segítségével. Az első sikeresen lezárult. Megtisztítottuk az Árpádfejedelem útja 49-57. közti tíz hatalmas lakóházat. Az akció költségéből a III. kerületi önkormányzat ötmillió, a lakók több mint ötszázezer forintot álltak, a Városvédő Egyesület pedig a szervezőmunkát vállalta magára. A programba bevont valamennyi épület lakóközössége kifizette a rá eső önrészt. A tulajdonosok arra is kötelezettséget vállaltak, hogy az újonnan felkerülő falfirkákat 72 órán belül eltávolítják vagy eltávolíttatják. Ezzel a megoldással a folyamat önfenntartóvá válhat. A tisztításhoz az Isobau magasnyomású vizet használ, s - ha kell - perlitet kevernek hozzá. Nincs szükség vegyszerre, és veszélyes hulladék sem keletkezik. A megtisztított felületekre a Grafitix cég bevonata került, amely sokáig ellenáll majd az újabb támadásoknak. Azonos helyről 100 alkalommal lehet az újonnan felspriccelt falfirkákat eltávolítani a bevonat sérülése, illetve ismételt felhordása nélkül. A "bevonati rendszer" része az újabb falfirkák eltávolítására alkalmas, a kereskedelmi forgalomban kapható oldószer.
Ahány országban építésüggyel kapcsolatos kiállításokon, vásárokon jártam, mindenütt láttam a standokat, ahol újabb és újabb technológiákat kínálnak a házak, kapuk és utcák megtisztítására.
Az I. kerületben a városrész megtisztítására ötmillió forintot különítettek el a pályázó társasházak, intézmények támogatására. Az önkormányzatok szerepe a jogi szabályozásban is fontos. A XIII. kerület alkotott elsőként rendeletet, hogy építés, felújítás esetén az építési engedélyben kell előírni a felületek graffittiellenes védelmét. A rendelet július 2-a óta hatályos.
Éppen az idei Kulturális Örökség Napján, egy szeptemberi vasárnap mentek el az emberek Ács Gábor rádiós kollégám felhívására, hogy megpucolják a Szabadság hidat. Remek hangulatú munka volt, s a festékek eltávolítására vállalkozó cég, az Ifotech Kft. maga szponzorálta a munkát oldószerrel, szivaccsal, az irányítást végző szakemberekkel. (Ők is közrebocsátottak olyan CD-ROM-ot, amelyen az "ilyen volt, ilyen lett" dokumentáció meggyőzheti a kételkedőket, a tenni rest embereket.)
Nem tudom, mi az egyedül helyes megoldás. Az, amit egy fiatalember mondott a Nyugati pályaudvar mellett, hogy talán fékezni lehet a folyamatot, de teljesen megállítani nem.
Bizonyos azonban, a továbblépéshez arra is szükség lenne, hogy a jog emberei meg azok, akiknek feladatuk a rend védelme, sarkukra állva büntessenek végre. Elvárja ezt tőlük ma már szinte mindenki. A művészet, a kortárs művészet ugyanis nem azonos.
