Ebben a bankárvilágban, amelyben élünk, büntetlenül hozzá lehet silányítani a magyar nyelvet, a magyar gondolatot, saját egyszerű kis politikai szlogenjeinkhez, lehet így beszéltetni ezreket akár, igaz, az auktornak legalább szavai vannak, fordulatai (hogy gondolatai vannak-e, az más kérdés, abba most ne menjünk bele), az ő nyelvén lehet beszélni; úgy-ahogy, de lehet; míg például medgyessyül vagy kovácsul legföljebb Lendvai Ildikó vagy Lamperth Mónika tud, más nem.

Ebben az értékzavaros nyelvi bankársivatagban szeretnék javasolni egy nagyszerű, értékelvű játékot, amelyet még ötéves koromban tanultam a Kanizsai utcai óvodában, tehát minden bizonnyal nagyszerűen alkalmas a közbeszéd nívójának emelésére. A játék fölvezetése egy mondóka, amely rögtön méltó történelmi szituációba helyez bennünket, sőt egyenesen a magyar történelem legfényesebb napjait, egyszersmind a nemzeti mondakincs becses darabjait idézi meg: "Mátyás király Gömörbe\',/beleszart a vödörbe,/ aki három után megszólal,/az eszi meg a vödör szart!/Egy-kettő-hááárom!" Ezután a játékosok hosszan hallgatnak.

Ezt az egyszerű, valószínűleg még a politikai elit legtöbb véleményvezére számára is érthető játékot kellene némileg módosítani, mégpedig úgy, hogy a "gyűlölet" szó kimondásához/leírásához kösse a vödör tartalmának elfogyasztását.

A módosítás viszonylag egyszerűen eszközölhető a mondókán, amely ritmikailag egyébként sem tökéletes, de óvodába nem csak Kölcsey Ferencek járnak, ugye.

Azért gondolnám jótékony hatásúnak e tréfás játékot, mert a "gyűlölet" szó olyan elértelmetlenedésen, értékvesztésen (inflációs folyamaton kvázi, hogy bankárosabban fogalmazzak) ment keresztül az elmúlt hetekben, hogy arra még a magyar forint is elismerően füttyentene.

Már annyira idegesít a gyűlölet, hogy legszívesebben kiirtanám az összes gyűlölködőt, egyszerűen gyűlölöm a gyűlölködőket, így persze halálos veszélyt jelentek magamra is, félek magamtól, feljelentem, majd elvitetem magamat, a saját zászlómat is elégetném, ha volna zászlóm nekem.

Megfenyegetném magamat halálosan.

Jut eszembe: melyik fékezhetetlen agyvelejű találhatta ki szocialistáéknál ezt a megfenyegetéses kommunikációs kört? Hogy most hirtelen megfenyegettek mindenkit. Legalább valami eredetivel álltak volna elő. Miért kell Szíjjártó "Igazság és szerelem" Pétertől, Áder Jánostól és Bencsik Andrástól lenyúlni ezt a nem is mondom, milyen nívójú ötletet? Mit gondolnak még kihozni a rettegő politikusok/közéleti szereplők toposzából? Megfenyegetnek időnként mindenkit, és akkor mi van? Van, aki erre sírva rohan a közvélemény-anyukához, hogy jaj-jaj, ő nagyon fél. Többnyire az, akinek semmi félnivalója nincs, viszont valami más ügyben elég nagy bajban van.

A gyűlölt bankárvilágban fortélyos félelem igazgat.