Hogy áll oda Salgó László a kollegák elé? Mit mond majd a közvéleménynek? Nem tudható, mi járatja le jobban a rendőrség tekintélyét: az, hogy egy ilyen magas rangú emberét sütiztetik, s aluljáróárut kap ajándékként, vagy az, hogy emiatt, ha emiatt, meghurcolnák a nyomozótisztet, akinek például a K & H elvarázsolt milliárdjainak nyomában kellene járnia, vagy netán az, hogy az embereknek valamelyik variációt el kell hinniük.

Ha ennyi az igazság, amennyit most tudni lehet belőle, a rendőrségnek megint van egy oka rá, hogy bizonytalanabbá váljék. Rosszabb nem is történhet vele. A bizonytalan rendőr akkor üt, amikor gyengeséget lát, és akkor lapul, amikor csak ő segíthetne. Ami a nyílt tereket illeti, ezt a koreográfiát látjuk. Sorra akadályoztak meg nem jelentős, de kellemetlennek ígérkező tüntetéseket, mint például azt, amely az Erzsébet híd-blokád évfordulójára a miniszterelnök házához vonult volna, és sorra nem akadályozzák meg, hogy a jelentős tüntetések kínossá váljanak. Nem védték meg a kendermag-demonstráció békés résztvevőit a jobbról rájuk szabaduló ellentüntetőktől, s nem tettek semmit, bár már tudható, hogy erre módjuk lett volna, a Tilos Rádió elleni tüntetésen a zászlóégetésig felhergelődött sokaság ellen.

Nem valószínű, hogy a rendőrökben volna a hibák fő oka. Zavarba ejtő lehet számukra, hogy e józanságát vesztő közéletben nem maradt határ, amelytől a politikai táborok feltétlenül távol tartanák a nekik hűségesküt tett csapatokat. És itt nem lehet egyensúlyokat keresni: az utca a jobboldal felvonulási területe, onnan kellene nagy néha csendet kérni. A rendőrség figyel, és nem kap biztató jeleket. Emberei hivatásukat nem egy ciklusra választották, hát kerülik a bajt.

Nemrégiben változtatták meg a rájuk vonatkozó talán legfontosabb törvényt. A nyomozások urává a politikailag befolyásolhatónak tartott rendőrség helyett a független ügyészséget tette meg a jogszabály. Azóta dúl a harc, mert a kormányzat éppen az ügyészséget látja pártosnak. Nem tudható, hogy a milliárdos ügyben adott sütemények e konfliktusmezőben illatoznak-e bűnjelként, de már az is eléggé meghökkentő, hogy ezt nem lehet kategorikusan kizárni.

Az emberek a rendőrökre figyelnek. Érzékelik, hogy valami nincs rendben. Erre vall, hogy a rendszerváltozás óta nem érte a rendőröket annyi agresszió, támadás, mint tavaly. Most ott tartanak: annyi atrocitást kellett elszenvedniük, mint 1989-ben, amikor kihúzta alóluk a történelem a szőnyeget. Most kevésbé ellenállhatatlan erők teremtettek számukra ingatag helyzetet.

Eközben azt is érezhetik, hogy nagy szükség lenne rájuk. Csak az elmúlt néhány hónapban rendőröket kért a bíróságokra a legfőbb bíró, a stadionokba az egyesületek, a családi konfliktusok megfékezésére civil szervezetek, repülőgépekre a Malév, s jobban kell védeni a külképviseleteket is. A rendőrök pedig szabódnak: pénzt kérnek, embert, felhatalmazást, parancsot, de leginkább azt az érzést keltik, hogy amiből lehet, kimaradnának. Ha viszont muszáj, herkulesek.

Az országos rendőrfőkapitány néhány hete azt mondta, hogy ha olyan tendenciát lát kialakulni, amely a munkatársai szakmai készségének, felkészültségének és tisztességének megnyirbálása irányába hathat, tehát a rendőrség tekintélye ellen is, akkor neki fel kell emelnie a mutatóujját.

Az idő eljött: mutatóujjal sorozat lőhető.