Majdnem kirobbant egy fontos vita, de kiderült megint, hogy ilyesmire nincs még mód. Intellektuálisan és praktikusan sem értékelhető eléggé túl az a kérdés, ami a borravalókról, paraszolvenciáról, hálapénzről - hol, miként hívják - szóló információkat rendszerező internetes honlap, a halapenz.hu kapcsán indult el. A világháló adta végtelen helyi szabadság értéke ütközik a névtelen internetes szereplők által elkövethető rágalmazás, becsületsértés vagy akár csak sima sértegetés kockázatával. Embernek való konfliktus. A honlapon elmondták, hogy - például a szülészek közül - ki mennyit kér, és mit ad cserébe. Ez a világ minden részén termékeny izgalmakat kiváltó helyzet. Az Egyesült Államokban a legfelsőbb bíróság ítélkezett nemrég egy diák ügyében, aki saját honlapján iskolája tanári karát értékelte keményen. Az iskola leszedette ugyanis a diákkal a honlapot és szankciókkal is illette őt: félévet kellett ismételnie. A bíróság szerint ehhez nem volt joguk. Ha a magánhonlap nem buzdítja a diákokat például az iskola bojkottjára, akkor szent és sérthetetlen.

Vitatható? Érdekes? A mi történetünk vadabb fordulatokat vesz, ilyen disztingvált jelzők nem alkalmazhatók rá. A szülészeti honlap természetes információi arról, hogy mennyit kér az orvos és mit tesz, egyben bűncselekmény-sorozat feljelentése is. Megírják egymásnak a honlap levelezői névvel, címmel megjelölve az orvosokat, hogy ennyit és ennyit kérnek egy szülésért. Aki volt már hasonló helyzetben, nem találja életidegennek az adatokat. Csakhogy hivatali kötelesség ellátásáért pénzt kérni: bűncselekmény. Mellékesen: adni is. Ez szerepel a honlapon. Ez történik a valóságban is.

Bűnben foganunk a legkevésbé bibliai értelemben is. Persze roppant ortodox gondolkodásra vallana, ha a bűn mellé bűnöst is keresnénk. Az a szép, hogy az egész rendszer kiállja az ártatlanság vélelmének próbáját is. Otthonos ez számunkra, csak nehezen elviselhető. Az orvosok többsége a felmérésekre adott válaszában megalázónak nevezi a hálapénzkényszert. A betegek a kórnál is sokszor jobban félnek attól, ha nem jónak, nem jól dugják a pénzt. Van, hogy a következmények is legalább olyan kellemetlenek. És van fordítva is: sok orvos éppen méltóságával, tisztességével hozza zavarba a betegeit. Minden van ebben a rendszerben, csak világos beszéd nincs. Jól illusztrálja ezt a Magyar Orvosi Kamara etikai kódexének 64. pontja: "A hálapénz a beteg ember meggyógyítását, élete megmentését, új élet világra segítését kísérő hála kifejezése, kényszer nélkül, szabad elhatározáson alapul." Aki erről ráismer a paraszolvenciára, nyugodtan operálja meg magát.

A honlapon nemrég, egy halálos kimenetelű programozott szülés után jelentek meg az orvosok árai. Az adatvédelmi biztos aggályoknak adott hangot. Érintett orvosok ügyvédekhez, bíróságokhoz fordultak. A szolgáltató levette a tartalmat, ami nemrég más internetes lapon újra megjelent, az egészségügy minisztere "feljelentette" az orvosokat ügyészségnél, APEH-nél. Gravitál a történet, hazaér, a beteg pedig még kevésbé tudhatja majd, hogy mikor, kinek, mennyit és, ha nem, akkor mi van. Egy finom világvitából, amely az internet, a szabadság és az emberi méltóság viszonyáról is szólhatna, kénytelenek vagyunk egy rajtunk kívül talán sehol nem létező jelenségről, az állam által fizetett, az ő eszközeit használó, de zsebből fizetendő orvosokról ordítva köntörfalazni. Tudva, hogy ha túl hangosak vagyunk, csak bajt okozunk, mert ők utálják a legjobban ezt az egész zsebbenyomakodós üzletet, de nem tehetnek mást, hiszen nincsenek megfizetve. Ha nem volna hálapénz, olyan nehéz helyzetbe kerülnének, mint az altató-, a labororvosok, vagy az igen kevéssé paraszolvált boncmesterek. És a szegény betegek.