- Egy gyönyörű bódét, ahol eucanuba- és acanaakció van. Ez egy meghatározott szubkultúrának bizonyára nagyon fontos dolog, de én egyáltalán nem tudom, miről van szó, bár lázba jöttem.

Kihalt dél-amerikai indán törzsekre gondolnék, ha nem tudnám, hogy állateledeleket árulnak.

- Mindenesetre rengeteg a felirat, és ezek között egyetlen magyar szó sincsen. Jaj, de mégis: hirtelen úgy olvastam azt ott, hogy hókezelt hús. Pedig hőkezelt.

A bódé mellett pedig a pufferövezetek arculatának egyik legmeghatározóbb vállalkozása, a festékárus-hálózat Tikkurila boltja látható, talpig nemtommilyen zöldben, mocskos hógolyónyomokkal.

- De ez se csúnya itt a másik sarkon, ez a III/III-as barna bőrcipő színű házsor. Nyolcvanas évek vége, NDK-stílus. Bár a kapukban van valami magyaros, látszik, hogy a tervező már járt Erdélyben, vagy legalábbis úgy emlékszik.

És itt a Simon nevű patika, amelynek kirakatán a pálcikaember nem más, mint Simon Templar, azaz az Angyal, kezében brandyspohárral. Ügyes.

- Mi még tudjuk, ki volt Simon Templar. Tehát mi vagyunk az igazi célcsoport, és egyre inkább mi leszünk. De lehet, hogy pezsgőtablettát iszik. Felhívnám a figyelmed a cégtáblára is, ahogy a csavaroknál megfolyt a rozsdalé. Ezektől lesz jó egy homlokzat� amikor lehet tudni, hogy egy anyag hogyan viselkedik, de ezzel mégsem számol senki. Komolyabbra fordítva: ez a Nagy Lajos király útja akár egy tisztességes bulvár is lehetne, szépen egymásnak fekszenek a házak, köztük autóutak. Kispolgári, külvárosi, ez igaz, de vannak nyugati városok, ahol vannak kispolgári, külvárosi bulvárok és jók.

Tyű, micsoda kirakat ezé a használtruhásé.

-Valószínűleg kézigránáttal rendezték, akkora benn az összevisszaság. Aztán jó érzékkel, karácsony előtt egy nappal bezárták. De nézd csak ezt a másik boltot, nem, nem a kirakatot, hanem azt, ott lenn.

Hát az meg mi az?

- Ez? A gázkonvektor kivezetője, amely valószínűleg kormol, és így összekormolná az üveget, ami tele van becses áruval, na, ezért kartonpapírral árnyékolták felülről. Elegáns.

És nyilván szerepel a Nagy Tűzvédelmi Enciklopédiában mint olcsó, de remek megoldás.

- Nyilván. De ez még szebb: gázkészülék-javítás halakkal. Ritka szép nagy akváriumuk van, és borzasztóan illik a profiljukhoz. Na, de végre itt egy military shop. Hű, de milyen messze tud pisilni ez a bácsi ezen a matricán.

Jaj már, horgászbot az, csak hülyén fogja.

- Ja úgy. Mindenesetre jó ez a dekoráció az üvegen. Vidám életképek, itt például valaki éppen felrobban.

Aha, a gorlicei áttörés�

- Iszonyú lepattant házak� belövés-nyomok, vakolat csak nyomokban; ezen itt, a 152-n valaha olcsó kis gipszdíszek voltak, de már azok is lemállottak. Buldózer.

Nagyot tévedek, ha azt állítom, hogy ekkora úton ilyen állapotok már nagyon kevés helyen láthatók Budapesten?

- Nem nagyot. Az év legsötétebb napjait éljük, úgy értem, mostanában a legrövidebbek a nappalok, de azért ilyen szocializmushangulatot - szürke kabátok, kék kabátok -, szóval ilyet már tényleg nem sok helyen érezni. Van ez az aranyos, virulens kényszervállalkozós atmoszféra, de azon kívül teljesen olyan, mint ha húsz évvel kevesebbet írnánk: semminek nincs gazdája, semmire sincs pénz, semmit nem lehet rendben tartani, semmi nincs megtervezve, kitalálva.

Hát nem egy Diznilend.

- Nem. Viszont a nonstop ábécé grafikája nagyon rendben van a szintén matricákból kivágott ételekkel.

Bár a kolbász nem sikerült tökéletesen, azok a sárga izék a vágott felületen olyanok, mint a csontkukacok. Szólni kéne. Hát ez meg? Díszpók? Ja nem, csak furán tört be a kirakatüveg. Fej, tor és hosszú lábak, igaz, több mint nyolc.

- Lehet, hogy belőttek. Egyébként ez a bolt - említsük meg név szerint: Flóra Dekor virágszalon - üde színfolt itt a maga módján, aranyos a maga hősies és hiábavaló szépségkultuszával. Á, és itt, a fodrásznál, itt a Hungarocell Fej. Olyan, hogy mondják� igen: zanzafej, ősz, élettelen parókával, mellette halott virág szirmai. Halál nekró az egész. Bent meg flair székeken lehet üldögélni. Teljesen kerek az egész. És persze le van rácsozva a kirakat, ki ne vegye valaki a hungarocellfejet.

Lássuk be, ennek azért így, szilveszter előtt van rizikója. Szépek ezek a szerszámok is, itt viszont ne álljunk sokat, az erkély mindjárt lezuhan, ahogy elnézem.

- Megpróbálom elképzelni, ahogy erre az erkélyre kijönnek a lakók, de nem megy. Mikor lehet az vajon, amikor kijönnek? Minek kell ahhoz történnie? Talán, ha a légkondi túlfolyójából a kicsorgó vizet ki kell önteni. Mert légkondi, na az bezzeg van.

Mindig megcsodálom ott szemben azt a pizzást, melynek neve Mix R. Teljesen úgy néznek ki, mintha előtte nem azok lettek volna, akik azt mondják, mi vagyunk a Mix R., hanem azt, hogy mi fényezőműhely vagyunk.

- Hívogató, csalogató. Bent bizonyára kellemes olaszos átrium fogadja a vendégeket. Ellenben ez a presszó, a Pihenő, ez kedves. Szép a régi, becsületes neonfelirat. Úgy jó, ahogy van.

Dicsérjük meg?

- Szerintem igen. Valamikor, pár éve rendesen ki lehetett festve, ez látszik, csak hát itt olyan gyors az amortizáció, ebben a mocsokban� nem tehetnek róla.

Megérkeztünk a Thököly-sarokhoz, amelynek először egy drótkerítés mögé installált illegális szemétlerakó, aztán vagy húsz, szigetelt huzallal telepített kétkezi reklámtábla adja meg a kellő hangsúlyt. Alighanem ez a mélypont legmélyebb pontja.

- De kiderül, kit hívj a környékről, ha betont akarsz fúrni. Azért ez fontos. Remek ez a gyrosbüfé, és a neve is rendben van: Nr 1. Megadta magának az illő osztályzatot. Különben ebben a kereszteződésben háborús filmet is nyugodtan lehetne forgatni, de átmenni rajta sem kis teljesítmény. Ennél botrányosabb helyet el se tudok képzelni. A kirohadt macskakő, a sín, a szétfagyott aszfalt. Elképesztő.

Viszont ott a híres remíz.

- Igen, ez jó, ez hangulatos. Szép a kerítése, és elég jól egyben van. De az épületnek is megvan a stílusa.

Meg ennek az alubódénak is.

- Hát igen, az egy kicsit betakar. Az igazi büszkeség itt persze ez a Rimanóczy Gyula-féle Bosnyák téri templom, ami meglepő módon a háború alatt, '41 és '44 között épült. Ez igen. Ez igazán szép darab.

Látom a szemeden, hogy nem viccelsz velem.

- Most nem. Ez a templom az egykorvolt római iskola egyik igazán jó darabja. Sokan, akik abban a modorban kiművelték magukat, a szocreálban ugyancsak rendkívül jól kamatoztatták a tudásukat. Rimanóczy volt talán a legjobb szocreál építész. A dicső, sosemvolt magyar középkort megidéző épület, ami azt sugallja, minthogyha már a mi középkorunk is olyan lett volna, mintha olaszok lettünk volna.

Akkor azt a bádog lövegtornyot, ott hátul nem ő rajzolta fel a tetőre, gondolom.

- Gondolom.

Nagyobb bajnak tűnik viszont a Geodézia-ház.

- Azt hiszem, hogy ez az épület itt a templom mellett jó érzékkel, évtizedekre megelőlegezte a káoszt. A szocializmus kompromittált modern építészete.

Egyszerűbben, hogy én is értsem?

- Panel.