- Öööö... eee...

-Nos, itt több nagyon szép példája látható: a Skála-terasz, ahol a galambok laknak és a híd, amit annak idején építés közben mindig figyeltünk, hogy össze-ér-e majd, de nem ért össze.

- Az pedig nem jutott eszükbe, hogy a szintkülönbséget lejtős ösvénnyel hidalják át. De hahó: alul már rozsda marja, nem ragyog.

-Ja. Szóval a galambok teraszáról kivezet egy kis híd a közúti hídra, amelyen gyönyörű, elegáns sétány fut végig, ez pedig impozáns, szoborszerű lépcsőlejáratba torkollik. Szerintem eddig ezen a hídon olyan 16-17 ember mehetett át, amióta megvan, főleg szlovák turisták, akik eltévedtek a városban... Ez itt arról szól, hogy jön a modern építész, kigondol valamit, jó, amit kigondol, de semmi köze az élethez.

- Most már rémlik, hogy hallottam: szereted a modern építészetet. Apropó, mi a helyzet a Skálával?

-Emlékszem, mikor elkészült, olyan volt, mintha a World Trade Centert építették volna fel Budapesten. Nagyon lenyűgözte a magyarokat ez az épület. Érdekes, hogy a Kálvin Center miatt most mindenki hőbörög, pedig a Skála annak idején legalább ennyire meredek volt.

- Szóval akkor ronda itt ez a Skála.

-Lehet mondani. Rossz arányú, csúnya épület; üveg ugyan, de mégis iszonyatosan súlyos, tömör az egész.

- Ugorjunk. Ezek a házak itt, a Bajcsy elején viszont hangulatosak.

-Igen. A mai napig elegáns bulvár, kifejezetten jólesik végigmenni rajta.

- Bár kicsit üres. Ahol meg ki van töltve az űr, főleg itt az eleje táján, majdnem kizárólag vécécsészét meg kombinált fogót látni: szerszám és szaniter. Azt hiszem, többet érdemelne. Végtére is ez volt a Vilmos császár útja, nemde?

-Abszolút. Nagyon szép épületek állnak rajta, és viszonylag egységes az arculata. És: fák, fák, fák. Platánok, amelyek felkúsznak a harmadik emeletig... képzeld el fák nélkül. Olyan volna, mint egy kőkatlan. Így meg milyen jó. Bár ez a felüljáró nem tett jót neki, egy nagy közúti elemet hozott be ide. Ezért a Bajcsy-Zsilinszky út nekem valahol az Alkotmány utcánál kezdődik. Nemrég külföldieket fuvaroztam Budapesten, és mindig nagyon jólesett, amikor befordultunk, és egy ilyen kép megjelent. Volt húzása, nagyvonalúsága. Ezeken a helyeken jó arcát mutatja Budapest.

- Hanem szép ez a diszkont.

-Rám is óriási hatással vannak ezek a boltok. Meglátok egy százalékjelet, és azt érzem, be kell rontanom, hogy vásároljak.

- De amikor kijössz, keserűen csalódsz, mert a csokoládé-Mikulásnak csokoládényúlíze van.

-Itt meg egy kínai áruház. Hang Yu. Mit nem adnék érte, ha megtudhatnám, mit jelent a Hang Yu.

- Szerintem azt, hogy Adidas. Hopp, ott van szemben a hentes, amit a legnagyobbak is megénekeltek már. Kultikus hurka-kolbász zabáló hely. Hej, ha nem sietnél annyira...

-Annyira jó?

- Nem, annyira nem: mikrózzák a kalbászt. De van galériája, oda le lehet ülni, azaz tulajdonképpen föl. Áh, és ott a másik legendás háromszögelési pont, a Zóna bisztró.

-Az kemény. Még megvan a futurisztikus, hatvanas évekből itt maradt ajtaja. Szép is.

- És ott a kilométerszelvény egyik legrondább portálja, a Vasedényé. Bár nem csak ezé a szelvényé.

-Hát igen. A főútvonaltábla sárgája tökéletesen felolvad a portál matricájában. A Vasedény logóját egyébként valószínűleg a százhúsz éves vezérigazgató úr nyolcvanéves kis unokahúga tervezhette, annyira maradi. Pályázaton ilyet nem lehet átnyomni. Mintha azt hinnék, hogy sportszert árulnak 1974-ben, Mlada Boleslavban. Szeretném viszont felhívni a figyelmedet az élelmiszerbolt-fantáziapékség ugyancsak sárga műanyag előtetejére. Az S-modell-dizájn meg a metró műanyag székeinek nagy korszakát idézi, a hetvenes évek elejét, amikor ráharaptunk a polimerre.

- Meg kéne most már hagyni, nem?

- Abszolút meg. Juujj, a Poszterház! Emlékszem, nyolcadikos koromban, amikor megnyílt, akkora dolog volt... eleve a poszter szó... ezt akkor kezdtük ízlelgetni.

- Hej, bizony, fenekek és pálmafák...Ott kezdett bomlani a rendszer.

-Ott. De nézd csak ezt a portált, a kutyakozmetikusét. Na, itt a híres pesti lila, városunk meghatározó színe.

- Lehet, hogy valamelyik rubelalapú baráti ország annak idején ötvenezer gallon lila festékkel fizetett a mézesfehérért. Jutott is, maradt is.

Két nagy lila korszakra emlékszem. Volt egyszer 79 nyara, amikor minden lány lila gézszoknyát és gézblúzt hordott. A másik a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója, amikor a lila a merészségnek, a jófejségnek volt a netovábbja. A lilát aztán elkezdték a klasszikusTrabant-zölddel kombinálni.

- Hanem a kutyaportrék szépek. Akár a Mosoly Album, nem?

-Szépek. De érdemes egy pillantást vetni a patinás bulvár aszfaltjára is: folt hátán folt. Pontosan nyomon követhető rajta az elmúlt harminc év infra-struktúrájának fejlődéstörténete. Pedig mi volna, ha azt csinálnák Budapesten is, amit Nyugaton mindenhol, hogy aszfalt helyett nagy kőlapokkal borítanák a járdát? Felemelhető, visszahelyezhető kőlapokkal. Alig várom, hogy egy valamilyen-közeli vállalkozó rákapjon erre a kőlapdologra. Akkor jön el a szép világ.

- Ott pedig a város első igazi komoly horgászboltjának a hűlt helye látható. Vasárnap is lehetett csalihalat kapni, egy bácsi mérte ki, akit csodáltam, ámde nem szerettem.

Amott meg a Stúdió Galéria, amiért szintén érdemes elmorzsolni egy könnycseppet. Ha jól emlékszem, az Allianz-Hungária végtelenül ocsmány épületének a helyén.

- Ocsmááány? Száz emberből nyolcvan azt mondaná, hogy szép, mint egy világító asztali gondola.

-A mimikri és a modernkedő építészetnek valami olyan elegye, hogy - mit mondjak - szóval egyszerűen nem tudom mihez hasonlítani. Amerikában gyakori az ilyen, ott a múltnak ez a végtelenül vulgáris kezelése elmegy. De itt nem. Itt, amikor az új rárakódik az előzőre, megmaradnak a finoman, érzékenyen kifejezett distanciák. Ez meg primitíven leköveti a régit, közben meg belebigygyeszti ezt az üvegdolgot, nehogy má' azt higgyük, hogy nem a XXI. században járunk. Nagyon felháborít ez a ház.

- Na de itt egy másik, viszonylag friss darab: a Daewoo Bank. Elő a farbával.

Le fognak engem köpni.

- Ugyanmá''...

-Hát szóval kevesebb a bajom vele, mint az előzővel. Nem olyan bunkó, mint a biztosító épülete. Azt nem mondom, hogy nagyszerű, mert nem az, de becsületes hármas. Megjegyzem, ha ugyanez az Unter den Lindenen állna, Berlinben, senki semmilyen kifogást nem emelne ellene. Nem rossz sem a léptéke, sem a ritmikája, van benne alázat, nem akar úgy csinálni, mintha 1620-ban is itt lett volna, nem akar pökhendiskedni, nem akarja szétfeszíteni az utcát.

- Le fognak köpni.