Nemzeti összefogással elkergetné talapzatáról a Kelet felől érkező felszabadítókat üdvözlő Gellért-hegyi Szabadság-szobrot a Fidesz. Helyére az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulójára méltó emlékművet állítanának. Még egyet. Mert a miniszterelnök október 23-a előtti beszédében bejelentette már ezt a szobortervet, csak a Gellért-hegyi diszkvalifikáció nélkül. És ő is csak csatlakozott Szőcs Géza író, Demszky Gábor főpolgármester jubileumi ötvenhatos szoborjavaslatához (szög a zsákból!), amit Göncz Árpád volt és Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnök is (szög vissza?) pártol. Nem volna persze két Magyarország, ha elég lenne egy 56-os szobor. A sors különös ajándéka, hogy amint a jobb parti szobrot a Gellért-hegyre, a másikat, történetesen a legtöbben a bal partra, a pesti közraktártelekre képzelik el. Néhány száz méterre egymástól. Így aztán világos frontmeghatározással pontosan szembe lehet őket fordítani. Ez az alapötlettel élők jelentős részétől távol állna persze, hiszen a támogatók közt van Boross Péter volt miniszterelnök is, akire végképp nem lehet ráfogni, hogy a választási értelemben vett Pest felé húzna. Csak remélni lehet, hogy nem egymással szembeindítható mobilszobrokkal ajándékoz meg bennünket az alkotói lelemény. Ezek éppen a Dunában, talán éppen a sodorvonalnál találkozhatnának egymással, és a fizika - politikailag is csak egyféleképpen működő - törvényei szerint, akkor a víz lenne az úr.

Néhány napja egy másik úr is mutatkozott. Rainer M. János, az 1956-os Intézet igazgatója nyílt levélben kérte kormánypárti képviselőktől, hogy vonják vissza javaslatukat: ne adjanak az ő intézetének negyvenmillió forintot abból a 140-ből, amit a Terror Házától vonnának el. Sőt, hagyják élni a Terror Házát. Tudja, miről beszél. Tőlük az Orbán kormány parlamentje az első adandó pillanatban elvett 67 milliót. Egyelőre kivételes a gesztus, s még nem látszik, hogy elindulhat-e a szabállyá válás felé. Pedig lenne rá ok, hiszen ha valakinek nem kell a gyomrához kapnia a történtek láttán, akár a hasát is foghatná, olyan groteszk a kibontakozó helyzet. Beletúrnak paksi papírokba itt, találnak haszonélvező volt minisztert ott is. Ha épült "hiteles" ház a Tállya utcában, kis gyalogtúrával található ilyen a Lejtő úton is. Ha D-209, akkor az ellenfél apukája is. Ha Kulcsárnak volt egy barátja innen, hírbe sározódik valaki onnan, ha fürtökben lógtak a köztévé csecsein akkor… cseréljük le a fürtöket. Amit - képletesen szólva - a Fidesz elkezdett az 56-os intézet megalázásával \'98-ban és folytatta a választási kampányelőzetesként avatott Terror Házával, s amire a másik oldal egyre kevésbé képes nyugodt hangon válaszolni, az ma már ott tart, hogy a két fél szobrai is egymásnak fognak esni. S persze kétfelé is száll majd a szoborhonor is.

Lehet mondani: félre nyafogás! A nemzet sorsához méltóak az indulatok, az ideggyengék pedig takarják el a szemüket. Bizonyára nagy a tét, de már csak remélni lehet, hogy az egymás tekintetétől megbabonázott táborok még jól látják. Mint mikor a pályán meccs van, a drukkerek pedig verik egymást. Mondván, komolyra fordult, elég a játékból. S ha már háború és (lövész)árok: Faludy György mondta, hogy az amerikai hadsereg kötelékében érkezvén a világháborús Európába, meglepte, hogy katonatársai minden hajnalban megfürödve, frissen borotválva érkeztek a lövészárokba. Úgy érezték, azzal nem múlt el a civilizáció, hogy háború van, meg árkok.