- Ha a budapesti történelem dicső fejezeteit kéne bemutatni, ennél jobb helyszínt keveset találnánk. A Margit körúti gyűjtőfogház sokat szenvedett rabjainak emlékműve, az ugyancsak sokat szenvedett Széna téri '56-os hősök emlékműve között áll a, na mi? Nem más, mint a Mammut. A sic transit gloria mundi tipikus esete...

Lassabban mondd, hogy én is értsem.

- Ha létezik hely, amelynek van szelleme, és iciri-piciri kegyeleti helyszín jellege, akkor ez az. Ez a tér másról szól, mint amit most látunk belőle. Itt a nagyon praktikus logisztikai szemlélet érvényesül: egy shopping mall, ami kiváló a városon kívül az ikeA-k és Auchanok mellé, az autósztrádához, nos, azt be kell tenni belülre. Miért? Mert akkor jobban termel. Ma Budapesten aki amit akar, azt épít meg. Ennek félreérthetetlen példája a Mammut, a pofonegyszerű, de nagyon jól működő marketingötlet, kitűnő üzleti vállalkozás, egyszersmind hátborzongatóan káros urbanisztikai megoldás, és egy pocsék koncepció arra, hogyan lehet felcserélni a helyi értékeket.

Ha jól értelek, merénylet volt idetenni a Mammutot. Ejnye.

- Mondok egy példát. Az Eiffel-torony a Mars mezőre épült. Egy hatalmas területre, akkorára, hogy elférne rajta egy Cora, egy Ikea és egy Tesco, de a jóisten tudja miért, a franciák nem tettek rá egy áruházat sem, pedig a város közepén van, ott a metró, vagyis tuti, hogy a környező lakosság tódulna bele. Ezzel szemben ide be van építve ez a fene tudja hány megatonnányi beton. Ki fogja elhordani, hova fogja tenni, mit csinál belőle, ha egyszer egy kicsit józanabb és értelmesebb világ jön?

Regionális árvaházat. De hadd vessem közbe: régen egy ledarált terecske volt itt, törött burkolattal, valami ronda kis pavilonokkal meg padokkal, ahol a hajdani Mecsek bisztróból egy rövid, kellemes séta után megérkezve szép csöndben lehetett hányogatni. Mondhatják tehát sokan, hogy ami lett, nem rosszabb annál, ami volt. Esetleg: sőt.

- Akkor menjél be mögé, hátul ugyanolyan lepattant és ocsmány, mint volt. Nem beszélve arról, hogy ha az ember végigmegy a Margit körúton, a harmincas-negyvenes években épült modernista házak sora egy bulvárt alakított ki, függőlegesen tagolt épületekkel, ezt a képet, végtelenül impertinens módon, az államszocializmus az ipari minisztériummal megszakította. Egy nagy, fekvő gyufaskatulyát helyezett el, visszavonva az utcavonalból. Na, jön a Mammut, visszaállítja ugyan az utcavonalat, de ugyanazt a bornírt bunkóságot folytatja. Kész. Ez már bulvár többé nem lesz, ez a látvány már valahol félúton van az autósztráda felé.

Tehát a Mammut bornírt. Kimondtad!

- Fürdőszobai dizájn, csak ki van fordítva. Üvegeket látunk rajta, mert egy háznak, ugye, kellenek szemek, de ezek az üvegek a betonra fednek rá, nincs, aki kinézzen mögülük.

Menjünk tovább hát.

- Menjünk. Ja igen, azt akarom még mondani, hogy amíg itt a Széna tér, a Margit körúti gyűjtőfogház környékén igazi, nagy tétekre menő tragikus küzdelmek zajlottak, igazi véráldozatokkal, amott a barlangrajzokkal ékes tujatartó mellett a földön fekszik Simon Tibor emléktáblája. Minden elveszett lélekért kár, de nem tudom, és nem is nagyon merek belemenni abba, hogy Simon Tibor táblája mit jelképez ma. Ha az értelmetlen halál tényét, akkor értem, de néha úgy tűnt, hogy valami többet, valami mást, aminek nincs sok köze a környék tragikus hagyományaihoz, az egész magyar társadalom áldozatainak hőskultuszához.

Hmmm. Vidámodjunk fel kicsit. Üde színfolt például amott az a nagy boldog asszony, mezőségi népviseletben, amint a kirakatban látható Funky felirat felé inal.

- Vagy inkább a Woodoo felirat felé...

Ezen nem megyünk ölre. De gyorsan haladjunk, amilyen pocsék napom van, egész biztos, hogy pont most fog leszakadni a függőhíd.

- Ami a függőhidat illeti, az meg arra jó példa, hogy vannak dolgok, amelyek még tehetségtelenül megvalósított állapotukban sem tudnak igazán rosszak lenni. Egy olyan építészeti alapötlet, mint egy utcán átívelő üveghíd, akkor is attraktív, ha ócska. És ez sajnos felmentést ad azoknak, akiknél ott a lehetőség és a felelősség, hogy jó és rossz között választhatnak, és a rosszat választják. Ez olyan, mint a szökőkút.

Ne már. Hol?

- Általában véve. A leggiccsesebb, legprimitívebb szökőkút is működik, vonzza a szemet, az emberek odamennek, folyamatosan valami változásélményt stimulál. Tehát a szép és a gagyi kút között effektivitásban nincs nagy különbség.

Megérkeztünk a Fény utcai csarnokhoz. Be kell vallanom, semmi közöm hozzá, a régihez viszont volt. Szerettem, akármilyen ganédomb volt is. Persze értem, hogy nem maradhatott.

- Így van. A nagymama megöregedett, és elment szegény. Most egy erősebb menyecske van a helyén, korszerű, XXI. századi, üvegből és polikarbonátból, erőteljes formákból megfogalmazott menyecske... nekem nincs vele bajom. Építészetileg akad egy-két rafinériája, amit a tervezők elegánsan oldottak meg. A kérdés az, hogy a közönség meg tudja-e szeretni, magáénak tudja-e érezni.

Vagy sem.

- Vagy sem. Azt hiszem, hogy az a televény, ami egy ilyen piacra rátelepszik, mint a kagylók a kőre, szóval az a televény nem tud itt annyira megtelepedni, hogy az épület struktúráját ne látnánk.

Összegezve tehát: a polikarbonát piac jobban sikerült, mint a nemesen burkolt, vacsavacsa Mammut.

-Az egyik építészet, a másik nem az.

Na, most aztán megint törhetem a fejem. Mint ezen a táblán, itt: fiatalos ruhák M-től XXL-ig. Az M oké. De vajon hogy lehet valaki XXL-ben fiatalos?

- Hamburgerbeauty. De itt egy másik talány, nézd csak a táblát: szőrmebőr. Mi az a szőrmebőr?

Az e és a b betű között van egy leheletnyi kis space.

- Aha.

De megérkeztünk a jó öreg Márkus vendéglőhöz. Nyalka kis télikertet installáltak elé.

- Veszternes felirat, magyaros-népies faajtóval, nejloncsomagolással, rajta kanadai tetőzsindellyel.

Jé. Nem tudtam, hogy a kanadai tetőzsindely nem más, mint megannyi zöld smirglivel borított kátránypapírdarab.

- Pedig igen.

Hanem innen viszont már egészen más képet mutat az utca.

- Hát igen. Ez a másik ok, amiért idehívtalak. A kontraszt. Ez ugyanaz az utca, de amit innentől látunk, egy kis-Újlipótváros... egy kis-Pozsonyi út, jól sikerült klasszikus-modern házakkal. Azon ritka utcák egyike, amelyen fák vannak. Abban a pillanatban, amikor egy utcán növények jelennek meg, azonnal kedélyesebbé, kellemesebbé válik. A másik: a földszinten boltok árulnak. Tehát eleve adott a kapcsolat az utca népe és a házak között... az épületek itt már nem közönyös, vak tömegek. És pláne nem bornírtak.

Aki kérdezett és közbevetett:
BÁRKAY TAMÁS

Aki válaszolt és értékelt:
BOJÁR IVÁN ANDRÁS