Nehezen érthető, hogy miért éppen most izzott fel a bírói függetlenségről szóló vita, de jó, hogy végre megtörtént. A mostani kihívásokhoz hasonlók az elmúlt években is érték a bírói testületet. Például 1998-ban, amikor a bajai bíróság elsőfokú ítélete arra kötelezett egy 13 éves dávodi kislányt, hogy megszülje magzatát. Fejlett jogtudattal meg lehetett volna várni, amíg a másodfokú bíróság megváltoztatja a nyilvánvalóan téves ítéletet, csakhogy akkor együtt született volna meg az igazság és a baba. Ezért az akkori egészségügyi miniszter - történetesen Kökény Mihály - soron kívül engedélyezte az abortuszt, az igazságügy-miniszter, Vastagh Pál pedig kijelentette, hogy a bajai ítélet nem megfelelő jogi alapokra épült. A legfőbb bíró, Solt Pál, mit tehetett volna, tiltakozott kicsit. Tény azonban, hogy az elsőfokú ítélet is elegendő volt ahhoz, hogy szétzilálja Katalin életét.

A jelenlegi legfőbb bíró támadhatatlan elvi éllel szögezte le néhány nappal ezelőtti felhívásában, hogy a politikának tartózkodnia kell a bíróságok befolyásolásától. Nehéz viszont elképzelni, hogy mit szólt volna akkor, amikor elődjéhez, Solt Pálhoz az Orbán-kormány igazságügy-minisztere, Dávid Ibolya intézett felhívást: követelte, hogy az agrobankos Kovács Mihály ügyében történjék végre valami, ne halogassák tárgyalásának kitűzését. Felkérte a bírákat, hogy ne bújjanak a bírói függetlenség paravánja mögé. Akkor Solt azt mondta: Dávid átlépte a Rubicont. Nyilván ebbe a folyóba sem lehet kétszer belelépni, de valahogy mégis sikerült a konzervatív pártoknak átkerülniük a túlsó partra, meglehet száraz lábbal, de ott vannak, és most ők védik a hatalomtól a bírói függetlenséget. Elvi alapon, helyesen. Amikor az előző ciklusban Orbán Viktor odacsapott a bíróságok felé, mert két eltávozáson lévő elítélt bűncselekményt követett el, nem tört ki szópárbaj, hanem megszigorították az eljárásokat. Most a miniszterelnök vitába szállt a legfőbb bíró felhívásával, és állást foglalt az összes közjogi méltóság és politikai prominens (kivéve persze Orbán Viktort). Ezzel együtt a helyzet inkább ígéretes, mintsem válságos. Talán érettebb.

Tamás Gáspár Miklós Lomnici Zoltán mellett ült vasárnap egy tévéműsorban. A filozófus, akinek a bíróságokat igen hevülten minősítő minapi írása szokatlanul heves válaszra késztette a Legfelsőbb Bíróság elnökét, feltűnően hétköznapi öltözetben, a Legfelsőbb Bíróság elnöke választékos öltönyben. Egyikük a Budapest tévé kanapéjának egyik, másikuk a túlsó végén. Ha nincs ez a válság, így nem találkoznak. Most viszont értelmes beszéd kezdődhetett és kezdődött is arról, hogy miről szabad és miről muszáj szólni. Eljuthatunk odáig, hogy bíróságaink döntéseinek, gondolkodásmódjának megértése nélkül egy bizonyos ponton túl a vakszerencsére kell bíznunk magunkat egy sor fontos ponton, ami nem felnőttekhez méltó állapot. Márpedig, valljuk be, kevesen tudnánk megmondani, hogy miért ítélték el például az Agrobank-ügyben az egyik bankárt, miért nem a másikat, hogy miért született annyiféle ítélet a Tocsik-ügyben, vagy például mi történt Hegedűs Lóránt kirekesztő cikkével az első és a másodfok közötti úton, melynek végére érve megtisztult.

Úgy sem javul a helyzet, ahogy a hétköznapok konfliktusai felé mozdulunk. Ügyvédek panaszkodnak ügyfeleiknek, hogy csak sejthető, de nem tudható, milyen ítélet várható. Nem tudják sehonnan lekérni egy adott típusú ügy ítéleteit. Így azt sem mondhatják meg biztonsággal, hogy mi volna a jogkövető magatartás, ha netán ezt kérdeznék tőlük. Tudjuk persze: személyiségi jogokat is érintenek a bírósági ügyek, idegeneknek nincs joguk belebámulni más történeteibe. Ezért mondhatta Lomnici Zoltán, hogy az adatvédelmi törvény módosítása nyitná a zárat. Valahogy tényleg nyitni kellene.

A szakirodalomban gyakran előforduló megfogalmazás szerint a bíróságok függetlenségének a társadalom általi beszámoltathatósággal kell párosulnia. Ennek hiányában előbb-utóbb kikezdhetik az emberek a függetlenséget - politikusok, értelmiségiek, mások is -, mert idegenségnek élik meg. A bíróságok a többi hatalmi ágtól függetlenek lehetnek ugyan, a társadalomtól is, de az nem jó. Ám könnyen lehet, hogy a mostani súlyos üzenetváltásokkal, ha túlfűtötten, ha hangosan is, de végre szóba elegyedtünk bíráinkkal.