1866 decemberében a Magyar Földtani Társulat ülésén Zsigmondy Vilmos, a harkányi artézi kút fúrása révén akkor már hírneves mérnök a következőket mondta hallgatóságának: "a pesti városligetben megindított fúrás hévvizet szolgáltatand, még pedig, ha nem magasabb, de minden esetre a budai hévforrások közül addig legnagyobb hőfoknak megfelelőt " Mindezt arra a feltételezésre alapozta, hogy a budai természetes hévforrások vízbázisa Pest alatt nagy mélységben található. Ha pedig így van, s ezt a kelet felé lejtő vízmedencét fúrás révén sikerül elérni, a forrásoktól távolabb is nyerhető termálvíz, sőt ott az még melegebb is lesz, mint a természetesen feltörő forrásoké.
"A városligeti fúrás hévvizet szolgáltatand"
József főherceg kérésére a Margit-szigeten 1866. december 21. és 1867. május 13. között végezte el az első fúrást, mely elméletét bizonyítani volt hivatva. Bár a fúrás sikerrel járt, 118 méteres mélységben 43,8 fokos vizet talált, de feltételezését mégsem igazolta teljesen, mert a víz nem volt melegebb a budai forrásokénál. A Margit-szigeti fürdőélet kialakulását viszont ez tette lehetővé. Elmélete teljes bizonyosságához keletebbre kellett fúrni. Ehhez kapott engedélyt és támogatást Pest vezetőitől.
A megfelelő helyszínt Zsigmondy és a kirendelt bizottság 1868 márciusában a Városliget szélén jelölte ki, pontosan az akkor még kiépítetlen Sugárút nyomvonalában. "A tulajdonképpeni fúrás megkezdetett 1868. évi november hó 15-én, eleintén csak kézerővel és nappali szakaszokban" - írta a heroikus munka történetéről szóló könyvében Zsigmondy. Úgy tervezte, 1-2 év alatt célhoz ér, de tíz évre volt ehhez szüksége.
Az első négy hónap elteltével már 41 méter mélyen jártak, s 1872 januárjában már 202 méter mélyre jutottak. A munka nem ment simán: többször eltört a fúróhegy, behorpadt a cső, eltört a rákbővítő csavarja, beszorult a cső a furatba, és számtalan ezekhez hasonló malőr történt, melyek hetekig hátráltatták a munkát. 1874. február 21-től éjjel-nappal dolgoztak, s május 21-re eljutottak 415 méterig, ahol zöld és szürke agyagrétegben haladtak tovább, mígnem 580 méter körül megjelent a "várva várt kisczelli agyag", ami azt jelezte, hogy már nem lehetnek túl messze a céltól. "Csak" négyszáz méter és négy év munka volt hátra. Újabb fúrótörésekkel és nem várt akadályokkal: 1875. július 2-án például villám csapott a fúrótoronyba. Végül 1877 júniusában értek el a termálvízbázis határára, 924 méter mélyen, s 1878 januárjáig folytatták a munkát, egészen 970 méterig. A kútból 74 fokos víz tört a felszínre, amellyel ekkor még nem tudtak mit kezdeni, s a sugárúti csatornán keresztül a Dunába vezették. A főcsövet vörösfenyő csővel bélelték, mert a kénes termálvíz - mint a Margit-szigeten tapasztalták - "minden vaslemezből készült tárgyat felemészt".
A nagy mutatványnak csodájára járt a pesti nép. Százak tolongtak a deszka ivócsarnok körül. "Magyarország fővárosa az idén egy világnevezetességgel lett gazdagabb: neki van a legmélyebb kútja a földkerekségen. A városligeti artézi kút az, amely csaknem tizenkét évi fáradságos hangya-munka után ez évben ereszté meg végre már-már alig remélt meleg vizét" - írta a Vasárnapi Ujság 1878 októberében. A korabeli beszámoló szerint a "fúrház" mellett, a "sugárút felé tekintő oldalon van az ideiglenes ivóhelyiség. Keskeny korlát vezet - a nagy tolongás ellen - a födött szabad tornáczra, melynek hátsó falából kinyílnak a vízvezetéki csapok, párolgó, gyöngyöző, forró vízsugarakat eresztve alá, melyekből a kiszolgáló nők megmerítenek egy füles poharat, s oda nyújtják az inni szándékozónak, ki nem ritkán nem győzi az áthevült poharat egyik kezéből a másikba kapkodni, s el is ejti, ha kissé érzékenyebb bőre van "
Zsigmondy fürdőt szeretett volna létesíteni az új forrásra, s a közgyűlés engedélyezte is, hogy a Városligeti-tó nagyszigetén, az úgynevezett Nádor-szigeten a város tulajdonában lévő kis nyaralóház erre a célra átalakíttassék. 1881-ben nyílt meg a ligeti artézi fürdő a mai Széchenyi fürdő helyén.
Közvetlenül a kút fölé, a deszkaépítmény helyére pedig nemsokára Ybl Miklós tervezett gloriettet, amelynek falikútjából folydogált a termálvíz. Az 1884-ben emelt építményt azonban 1895-ben, az ezredéves emlékmű építésekor elbontották, s később a Széchenyi-hegyen állították fel újra. A forrás aknáját befedték, mögé került nemsokára a hét vezér szoborcsoport.
A kút ma is megvan a föld alatt, lefedett aknában. Részben ez táplálja ma is a Széchenyi fürdőt, bár 1937-ben újat is fúrtak. A vezérek és a hősi emlékmű között a tér burkolatában bronztábla emlékeztet Zsigmondy világraszóló teljesítményére: "E helyen fakasztott 74 C fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21-én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézifürdő létesítését."
