"…végül visszakapja a Fradi is a hat pontot, persze, és még egy tucat ingyentizenegyest is ítélnek mellé fájdalomdíjul, Puhl Sándor pedig ünnepélyesen vesén rúgja a garázda Szentes Lázárt az Üllői úti kezdőkörben a kantáros bőrnadrágban jódlizó Kolláth György mérges pillantásától kísérve."/I>

Uj Péter, in: Szerda; 2003. október 29.)

A mandulával töltött söjtöri angolnát tunkolnám újra a Kovács László-i tormába; unják már, mindenki unja, hogy micsoda pimf ügy ez, hétszázezer forint, hah!, de: jegyezzük meg ezt az esetet, kérem, fontos, sajtósabban: jelzésértékű, mérföldkő mintegy, itten kiderült végre, ami régóta sejthető volt: a kormány kommunikációs képességei nem haladják meg egy átlagosnál primtívebb személyiségű falusi gyanúsítottéit, Kovács pártelnök pedig megpróbálta megdönteni a demagógia-ostobaság-cinizmus-dilettantizmus négytusa világrekordját, sikerrel. Ha valakinek maradt még egy csöppnyi józan esze a Köztársaság téren, azonnal elküldi melegíteni Horn Gyulát.

Hogy honnét a finom stílusérzék, amely a Mágnáskert éttermet választotta, hogyan sikerült megtalálni - nem, nem az éttermet, hanem - ezt a szót, amely nem csupán előhívja vagy megidézi a posztfeudális mitológiát, hanem a posztfeudalizmus maga, ekképpen az ország állapotát tekintve nagyon is adekvát, önismeretből tehát jeles, e szó hallatán enyhén ütődött, monoklis, bokázó grófok jelennek meg, Latabárok és Kabos Gyulák. A pénztőke kormánya, a milliárdosok kormánya ugyan hol ehetne? Hiába jobb étterem mondjuk a Carlos vagy az Árkád, pláne a fertőrákosi Ráspi, kommunikációs értéke csak a Mágnáskertnek van. Mintha valaki egy sajtóklubos Bencsik-fantáziát akart volna megvalósítani itten. Vagy.

Amikor Orbánék Vörsön gulyásoztak, majd leturnézták a fél országot disznóvágással, kupica pálinkákkal, mindenütt formás, lokálisra színezett kis ígéretcsomagot hagyva maguk után, az egész sajtó azon rugózott, mi mennyibe fájt, meg hogy minek ez a turnézás, nem más ez, mint sima kampány közpénzen, demagógia, populizmus. Az. A paraszttal együtt pörköltöző miniszter a legsúlyosabb, klasszikus komcsi/náci demagógiának ugyanúgy kelléke, mint a posztmodern, marketingtanfolyamok után politizáló újdemagógiának. Hétvégén a kamerába: pörkölt; a dolgos hétköznapokon meg: mehet az obskúrus mandulával töltött angolna. Ezek volnának az apró különbségek, amelyek megkülönböztetik a profit a szánalmas amatőrtől. Az angolnamagyarázó kormányzati kommunikációs zavart hazugságsorozat után maga a pártelnök, Kovács László tetézte be (hab a gesztenyekupolán). Megigazította kilósruhaboltban vásárolt, hatvanforintos nyakkendőjét, rántott egyet VOR zakója vállán, Csepel biciklijéről lendületesen lepattanva, karján néhány Új Fedél Nélküllel berongyolt kedvenc televíziójába, úgy gondolta, most dob egy igazán nagyot, megnyeri az egyszerű nép bizalmát, zsigerből lekommunikálja a pályáról az egész mezőnyt, ámul majd a sok tanácsadó, meg egyáltalán, az ország: megköveti az ország népét a söjtöri menü miatt. A nyilatkozat álszent, cinikus, demagóg baromságait szó szerint kellene idézni, minden mondata nemzeti kincs. "Pár virsli egy kis mustárral, tormával", "szelet barna kenyér" (egy profi diplomata szájából; több füstölt lazacot evett életében, mint egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), "ne urizáljon", "tanultunk belőle", "levontuk a tanulságokat", "megkeressük a felelőst". Nem kell ahhoz Kövér Lászlónak lenni, hogy az embernek kommunistázni támadjon kedve. (Vö.: komcsi rizsa.) Vajon Kovács László eljutott volna abba az állapotba, amelybe csak szellemileg teljesen leépült kelet-európai diktátorok és születésüktől fogva hülye afrikai oligarchák szoktak? Kinek akarta ezt a dumát beadni? Minket néz ennyire hülyének vagy ő maga ennyire?

Zárjunk pozitívan, mint egy agykontrolltanfolyamon beszívott újkeresztény rasztafári: ha Kovács László nem is, de a Mágnáskert étterem nagyon jól jött ki ebből az ügyből, százmilliós reklámkampányból se lehetett volna ennyire ismertté tenni. Jól jött ki az angolna is: talán megkedvelheti a magyar újra ezt a halat, amely a Balatont szennyező gusztustalan dögként lett a nemzeti tudat része néhány éve. És Söjtör is kapott egy kis hírverést (Deák Ferenc ma már kevés reklámfigurának). A feltehetően nem túl élénk helyi gazdasági életben is hasznosítható volna az ingyenkampány: nyithatna valaki ottan egy Mágnáskert virsliző-angolnázót - tódulnának a népek.