Legjobb volna, ha csak a névnek tudnánk be a demecseri választások kapcsán Lakatos Miklóssal történteket. Éppen ezt a nevet viselte ugyanis az a volt titkosszolgálati tiszt, aki személyes sértettségtől és öntörvényű jóakarattól vezéreltetve (jelentős jutalom reményében) néhány éve álbizonyítékot akart szolgáltatni az Orbán Viktor által vizionált megfigyelési ügyhöz. Felgyújtotta az autóját, bizonyítandó, hogy "azok" mindenre képesek, végül azonban igazán csak önmagát égette meg. Önrobbantó köztársaság címmel jelent meg róla akkor írás. Ez a cím az újabb Lakatos Miklósra, a szabolcsira és a körülötte kavart lelkesedésre is átvihető. A megyei cigányvezető nemrég a Magyar Nemzet újságírójának, majd a rádió riporterének magnójára mondta, hogy Demecseren a pótválasztásokon ő maga és mások is kocsikkal szállították a cigányokat, kérve őket, hogy a kormánypárti jelöltre szavazzanak. Közölte, azért "robbant", mert a szocialisták nem tartották be ígéretüket, ő nem kapott meg egy ígért megbízatást, így a romák sem jutnak közmunkákhoz. A cikket olvasván munkatársunk is megkereste Lakatos Miklóst, ekkor készült egy másik felvétel, egészen más, mint amaz: e szerint Lakatos helyreigazítást kér a Magyar Nemzettől. Mára körvonalazódik a szintézis - talán összetett tévedés: vittek a szavazásra embereket, de csak öregeket, betegeket. Háromszázat, mint eredetileg mondta? S mint azt laptársunk tényként közli, adott esetben mindannyian készek lettek volna akár a Fidesz jelöltjére is szavazni? Hiszen - másként ezt nehéz értelmezni - a cigányemberek ilyenek? Ezt így a jó ízlés szabályai szerint nem lehet, de legalábbis nem lenne szabad összerakni. Megtették.

Lakatos Miklós nehezen mérlegelheti, hogy aki őt kérdezi, az adott esetben nem is a demecseri történésekre kíváncsi. Honnan is tudná, hogy még mindig a tavalyi választásokról van szó, amelynek az eredményét a Fidesz lélekben sohasem fogadta el. Orbán Viktor "jogtalan hátratételről" beszélt még hónapokkal később is. Az uniós választás körüli konfliktuson is átsüt a jobboldal bizalmatlansága. Demecser bizonyítékot ígér az ádáz vitában. Új választást kell tartani, úgy is lehet mondani, csalás miatt. Igaz, a helyi választási bizottság azt mondta ki, hogy a szabálytalanságok nem befolyásolták az időközi polgármester-választás eredményét, majd ugyanezekről a szabálytalanságokról a bíróság úgy ítélt, hogy akár befolyásolhatták is. De csalásról itt sem esett szó. Feltételes módban sem. Ez igazán csak Lakatos Miklós feltáró beismerésétől datálódhatna. Ha. Innen erkölcsileg akár vissza is lehetne göngyölíteni a szocialisták talpa alatti szőnyeget egészen a választás utáni hetekben blokád alá vett Erzsébet hídig, s a rojtok a Fidesz kezébe kerülnének. A megyei cigányvezetőnek erre épp úgy nem lehetett gondja, mint annak idején névrokonának, aki önrobbantó merényletet követett el. De ha itt nem Lakatos Miklós-i sorsról van szó - s ezt a fordulatot remélhetőleg nem értik félre a névrokonok, akikből csak a budapesti telefonkönyvben nyolc van -, akkor csak sokkal rosszabbról lehet. Választhatunk: a cigánysággal, a demokrácia minőségével vagy a média és bűn szókapcsolattal összehozható ostoba és önpusztító féligazságok nyomnák fel magukat a bizonyosság szintjére e történettel. Egy valódi helyreigazítási lehetőség persze adódna: a jövő heti pótválasztás. De a Fidesz jelöltje fenyegetésekre hivatkozva visszalépett. Így aki elmegy, csak az SZDSZ-MSZP-helyi szövetség jelöltjére szavazhat. A választások tehát lényegében nem titkosak. Tehát nem demokratikusak. Ilyen egyszerűen vissza lehet hátrálni idáig. Ahogy a nem közszereplő közszolgálati rádióelnök a szombati nagyon jobboldali tüntetésen beszélve merészen megállapította: 1972-ben nagyobb volt a sajtószabadság, mint most. Itt már nem is áltathatjuk magunkat: ebben a történetben már nincs egy Lakatos Miklós sem. Csak önrobbantás, hátrálás.