Nagy nap lehetett Kaya Ibrahim számára 1995. július 25. A török állampolgárságú vállalkozó ezen a napon legkevesebb hét magyarországi vállalkozás felett szerzett ugyanis - kizárólagos tulajdonosként és ügyvezetőként - irányítást. Azért írtuk, hogy legkevesebb, mert egyelőre csak ennyiről találtunk írást a cégbíróságon.
Nem tudni, Kaya Ibrahim korábban vagy azóta hányszor járt Magyarországon. Bejegyzett lakóhelye hazánkban nincsen. Útlevelére hivatkozva az olvasható a cégiratokban, hogy Giresun, Espiye és Tepeköy városokban van lakása. Ha hinni lehet az adatoknak, 1995-ben 30 éves volt.

Nem elhanyagolható távolság, amelyet Kaya Ibrahim három évvel ezelőtt július 25-én kénytelen volt bejárni, hogy a papírok szerint korábban - ki tudja, mikor? - már a tulajdonába került cégek ügyvezetői (üzletvezetői, képviselői, igazgatói) tisztségeit átvehesse.

Újonnan szerzett vállalkozásait - az Auto Classics Kft.-t, a Padrone Kft.-t, a Draft Kft.-t, a Foliograph Bt.-t, a Quality Invest Rt.-t és a Quality Profit Kft.-t, valamint a Menüett Kft.-t - Budapest egymástól meglehetősen távoli pontjaira jegyezték ugyanis be. Meglehet az új tulajdonos-igazgató el is tévedt, hiszen be kellett járnia a XXI. kerületi Kossuth Lajos utcát éppúgy, mint a XXII. kerületi Tűzliliom utcát.

Kaya Ibrahimnak még a XI. kerületi Petzval utcába is el kellett mennie a Quality Profit taggyűlésére kinevezése ügyében.

A többi cége fellelésével kevesebb gondja lehetett, hiszen valamennyi a belvárosban, illetve főútvonalak mentén található. A Quality Invest Rt. az Andrássy út 105. alatt, a Fidesz egyik valamikori székhelyén, az Auto Classics a Klauzál tér 1.-ben, a Menüett pedig az Üllői út 31-es számon volt bejegyezve.

Legalábbis 1995. július 25-én, hiszen Kaya Ibrahim akkor nyilván megtalálta őket.
A társaságokat azonban nemcsak Kaya Ibrahim személye kapcsolja össze. Második közös vonásuk, hogy hivatalból való törlésüket már elrendelte, illetve minden jel szerint elrendelni készül a Fővárosi Cégbíróság, és olyan is akad, amely jelenleg felszámolás alatt áll. A cégbírák szerint - mint végzéseikben olvasható - mára valamennyi Kaya Ibrahim által jegyzett társaságnak nyoma veszett ugyanis.
Történhetett persze a cégvezetők változása azonos helyen is, hiszen a lemondó és az új ügyvezető valamennyi esetben ugyanaz a két személy volt. Ha így történt, Kaya Ibrahimnak nem kellett sokat utaznia.

A cégek szinte minden esetben ugyanazon a napon - 1995. július 25-én - és egyetlen személyen - Schlecht Csabán, a Mahir Rt. jelenlegi alkalmazottján - keresztül kerültek Kaya Ibrahimhoz.

A vállalkozások harmadik közös vonása: előéletük. A Fidesz "holdudvarába" tartozó cégekről van szó.

Meglehet, az olvasó számára nehezen nyomon követhető Kaya Ibrahim vállalkozásainak előélete. A történeti hűség kedvéért mégis felsoroljuk a cégbíróságon hozzáférhető adatokat, amelyek olykor kísérteties hasonlóságot mutatnak egymással, miként a történések is.

Cégek és történetük
Vegyük sorra a cégeket az alapítástól időrendben.

A legrégebbi társaság a Foliograph Bt.: 1990-ben alapította hat magánszemély: Schlecht Csaba beltag, Gyurgyák János, Varga Tamás, Kövér Szilárd, Simicska Lajos, Orbán Viktor és Kövér László kültag. Gyurgyák János, Varga Tamás és Kövér Szilárd 3600-3600, Simicska Lajos, Orbán Viktor és Kövér László fejenként ezer forinttal járult hozzá a társaság vagyonához. Orbán Viktor és Kövér László már 1991. február 2-án kiléptek a cégből, Kövér Szilárd, Simicska Lajos és Varga Tamás 1992. február 16-án távoztak. Beltag maradt azonban egészen 1995 júliusáig Schlecht, illetve időközben hozzá társult a Padrone Kft., Schlecht képviseletével.

A Foliograph 1995. július 3-i tagi gyűlésén meghívottként megjelent az Auto Classics Kft. is, amelyet akkor szintén Schlecht Csaba képviselt. Az Auto Classics ekkor lépett be kültagként a bt.-be. A tagi gyűlés jegyzőkönyvében többek között ez olvasható: ehhez kapcsolódóan a beltag és a kültag (vagyis Schlecht és Schlecht) megállapodtak abban, hogy a társasági szerződést nem módosítják. A cégbíróság másképpen gondolta: július 17-én felkérte a Foliographot, módosítsa az okiratot.

A nyolc nappal később, 1995. július 25-én tartott újabb tagi gyűlésen Schlecht már csak üzletvezetőként vett részt, a Padronét és az Auto Classicsot Kaya Ibrahim képviseli. Kaya Ibrahimot a tagok, vagyis Kaya Ibrahim (beltag) és Kaya Ibrahim (kültag) kötelezték, hogy jelentse be a változást a cégbíróságon, miután átveszi az üzletvezetést.

Kaya Ibrahimnak viszont nyoma veszett. A társaság ellen hitelezője felszámolási eljárást kért. A Fővárosi Bíróság 1997. novemberi végzésében fizetésképtelenséget állapított meg, illetve azt: az adós bt. székhelyén senki sem tud a társaságról semmit.
Ahogyan arról sem: hogyan gazdálkodott Kaya Ibrahim.

Menüett Kft.: 1991. április 20-án alapította Simicska Lajos, Kövér Szilárd Varga Tamás és Schlecht Csaba - egyenként 250 ezer forintos üzletrésztulajdonnal. A 35-féle tevékenységre bejegyzett cég 1991-ben hárommillió forintos veszteséget könyvelhetett el. 1992. február 15-én Herr József vecsési lakos megvásárolta Kövér, Simicska és Varga üzletrészét, Schlecht pedig Brunner Istvánnak adta át a - 250 ezer forintos -  üzletrészét. 1992. október 5-én Schlecht megvette Herr József 750 ezer forintos üzletrészét, és egyben átvette az ügyvezetői funkciót is.

Egy évvel később, 1995. július 14-én Brunner István eladta az üzletrészét a Quality Profit Kft. képviselőjének, Kaya Ibrahimnak. A július 25-i taggyűlésen - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - Schlecht Csaba átadta 750 ezer forintos üzletrészét Kaya Ibrahimnak, és lemondott az ügyvezetőségről. Ettől kezdve Kaya Ibrahim a tulajdonos és az ügyvezető egy személyben. Ugyanezen a taggyűlésen döntöttek arról, hogy a Menüett Kft. székhelyét 15 napon belül megváltoztatják, de konkrét helyet nem jelöltek meg. Ezek után a cégdossziéban csak a cégbíróság és az APEH Menüettnek írt levelei találhatók, amelyek minden alkalommal az "ismeretlen helyre költözött" megjegyzéssel érkeztek vissza az Üllői út 31.-ből. Végül a cégbíróság - miután nem volt képes megállapítani a Menüett Kft. új székhelyét - 1997. november 10-én törölte a céget a cégjegyzékből.

Padrone Kft.: 1991 májusában Simicska Lajos, Schlecht Csaba, Varga Tamás és Kövér Szilárd alapította Simicska Lajos ügyvédi ellenjegyzésével. Ma már, mint az iratokból kitűnik, szintén hiába keresi a cégbíróság.

Simicska, Varga és Kövér Szilárd 1992-ben kilépett. Maradt Schlecht, illetve két új tag, a kővágóőrsi Gracsmann Tibor és a vecsési Herr József jön. Az ügyvezető Schlecht Csaba. A kft. 1995. július 25-i közgyűlésén a cégnek már csak két tagja volt: az Auto Classics Kft., illetve Kaya Ibrahim, aki aznap átvette az ügyvezetést is. Pontosabban csak átvette volna; a cégbíróság elutasította ugyanis a változásbejegyzési kérelmet, többek között azért, mert Kaya Ibrahim a székhelyül megadott címen nem volt található.

Draft. Kft.: ugyancsak 1991 májusában alakult. Alapítók: Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd. Őket váltotta 1992 februárjában Schlecht Csaba és Gracsmann Tibor. 1995 júliusában a cég már Schlecht Csabáé és a Menüett Kft.-é (képviselő: Schlecht Csaba). Schlecht Csaba időközben eladja a Draft-ban lévő tulajdonrészét Kaya Ibrahimnak, aki a Draft 1995. július 25-i taggyűlésére már a Menüettet is képviseli, és átveszi Schlechttől a Draft ügyvezetését. A Draft Kft.-t az idén júliusban törölte a cégbíróság, mivel a székhelyén ismeretlennek bizonyult.

Auto Classics Kft.: a társaságot 1991 augusztusában Best Lízing Kft. néven alapította Varga Sándor, aki Varga Tamás édesapja, illetve Pusztai Zsuzsanna, Simicska Lajos felesége. Az első ügyvezető - 1992 novemberéig - Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. nemrégiben kinevezett új elnöke volt, őt Schlecht Csaba követte.

Az Auto Classics neve korábban is ismertté vált, a Népszabadság, illetve más lapok megírták, hogy a cég szerzett be gépkocsikat a Fidesz számára. A gazdasági szakemberek rokonainak tulajdonrésze 1993-ban, illetve 1994-ben került két céghez, a Foliograph-hoz és a Farkas és Társa Kft.-hez; az ügyvezető - Schlecht Csaba - személye nem változott. 1995. július 25-én két tagja van az Auto Classicsnak: a Kaya Ibrahim által képviselt Quality Profit Kft., illetve maga Kaya Ibrahim, akinek javára Schlecht Csaba aznap lemond ügyvezetői tisztségéről.

Az Auto Classics törzstőkéje 19 millió 900 ezer forint, mérleget nem tartalmaz a társaság a cégbíróságon hozzáférhető dossziéja. A cégbíróság hirdetményi kézbesítést rendelt el az Auto Classics ügyében, mert "nyilvánvaló, hogy a cég az általa megadott székhelyen ismeretlen".

Quality Invest Rt.: A társaságot Varga Tamás, Simicska Lajos és Kövér Szilárd alapította 1992 áprilisában, felügyelőbizottságában tag volt Kollár K. Attila, az MDF volt pénzügyi vezetője is. A társaság eleinte - ha szerény mértékben is, de - nyereségesen működött: 1992-es mérlege 237 ezer forintos profitról tanúskodik, illetve jelentős befektetésekről. A Quality Invest az Arzenál Kft.-ben 58,2 százalékos, a Quality Party Service Kft.-ben 42 százalékos tulajdont szerzett, és kezességet vállalt az Arzenál 1992-ben felvett 260 millió forintos hitelére és annak járulékaira.
A Quality Invest tulajdonosai 1994-ben a Quality Profit, a Farkas és Társa Kft., az Auto Classics Kft., illetve Kövér Szilárd és Simicska Lajos. A kép 1995 februárjára jelentősen tisztul: két részvényese marad a cégnek, a Quality Profit és Schlecht Csaba, akit megbízott vezérigazgatónak is megválasztottak. Úgy tűnik viszont, a tulajdonosváltás nem tett jót a cég gazdálkodásának: a társaság utolsó, 1994-es mérlege immár 12 millió 136 ezer forintos mínuszról ad számot.

1995. július 25-én Schlecht mint "az alapítói jogok gyakorlója" lemond, és a Quality Invest egyszemélyes részvénytársasággá alakul Kaya Ibrahimmal az élen. A cégbíróság - mivel észlelte, hogy a cég ténylegesen megszűnt - a törlést 1997 márciusában rendelte el.

Quality Profit Kft.: Varga Tamás, Simicska Lajos és Kövér Szilárd alapította 1992 májusában. Ezúttal nem lehet tudni, pontosan mikor léptek ki, ellentmondók ugyanis az Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálata által közölt, illetve a Fővárosi Cégbíróságon fellelhető adatok. A lényeg, hogy Kaya Ibrahim a "teljhatalmat" az 1995. július 25-i taggyűlésen szerezte Schlecht Csabától. A cégbíróság 1997 júliusában rendelte el a cég törlését, mivel "hivatalból észlelte, hogy az Quality Profit ténylegesen megszűnt". A törléskori törzstőke egymillió 200 ezer forint volt, mérleg nem található.

Sohasem lehet tudni
Vajon összekötheti-e valaki vagy valami e cégek történetét az ál-Josip Totnak lapunk hétfői számában közölt történetével?

A horvátországi Lukácsban élő Joszip Totról, ha hinni lehet szavainak, kiderült: sohasem volt érdekeltsége semmiféle magyarországi cégben. Pécsi tudósítónknak, Ungár Tamásnak nyilatkozva, emlékeztetett arra, hogy csaknem egy évvel állítólagos tulajdonszerzése előtt ellopták az útlevelét. A cégiratok tanúsága szerint viszont Tot tulajdonosa és ügyvezetője is egyben a Farkas és Társa Kft.-nek és az A-Reklám Kft.-nek, sőt ő a két cégben fellelhető egyetlen érintett. Tulajdonát és ügyvezetői tisztségét mindkét cégben ugyanazon a napon - 1997. szeptember 17-én - és ugyanattól a személytől, Schlecht Csabától szerezte.

Akinek esetleg bármiféle követelése van az említett céggekkel összefüggésben, kénytelen Josip Tothoz, illetve Kaya Ibrahimhoz fordulni. Josip Totról már tudjuk, hogy hiába keresné bárki is, aki eljut hozzá, egy testes horvát vállalkozót talál, akinek a nevével minden jel szerint visszaéltek, és ezt az írásszakértő is igazolja. Kaya Ibrahimnak egyelőre nincs nyoma, de sohasem lehet tudni...

Kaya Ibrahim a jogszabályok szerint teljes vagyonával felel cégei tartozásaiért. Még akkor is, ha korlátolt felelősségű társaságként jegyezték be őket. Hiszen - s ezt igazolják a cégbírói végzések - az ügyvezető megsértette a cégnyilvántartásra vonatkozó előírásokat, amikor fals címeket adott meg székhelyként. A társaságok esetleges hitelezőinek annyit kell bizonyítaniuk, hogy káruk összefügg a cégek elérhetetlenségével.

A török vállalkozónak egyetlen mentesülési lehetősége marad. Amikor átvette a cégek ügyvezetői tisztjét Schlecht Csabától - a cégiratok tanúsága szerint - megállapodott vele az átadásról. A cégbíróságon fellelt jegyzőkönyvekben ez olvasható: "a tagok kötelezik a korábbi ügyvezetőt (azaz Schlecht Csabát), hogy a jelen tagi gyűlés bezárását követően haladéktalanul adja át az új üzletvezetőnek a társaság teljes dokumentációját, iratanyagát, házipénztárát, kulcsait és bélyegzőit, illetve tájékoztassa az új üzletvezetőt a folyamatban lévő ügyekről." Vagyis Kaya Ibrahim elvileg hivatkozhat arra, hogy Schlecht nem adott át neki minden információt. Csakhogy a cégbíróságon felelhető iratokon kettejük - Schlecht és Kaya Ibrahim - aláírásán kívül nem olvasható senki másé. S ha Kaya Ibrahim birtokában sincsen olyan okmány, amelyet vagy ügyvéd hitelesít, vagy két tanú ír alá, a megállapodás nem közokirat, tehát semmilyen fórum előtt nem hivatkozhat rá.

Kaya Ibrahim és Josip Tot története sok szempontból hasonlóságot mutat. Az ügy megítélése mégsem egyszerű, hiszen az ál-Josip Tot által aláírt szerződéseken - mint megírtuk - ügyvédi szignó és pecsét is szerepel. Szemben a Kaya Ibrahim által jegyzett okiratokkal, amelyek közül egyet sem hitelesített ügyvéd vagy közjegyző. Az ál-Josip Tot pesti szerződéseit készítő dr. Nagy Attila ügyvédet továbbra sem tudtuk elérni.

Igazolódni látszik, hogy az ügyvéd több más üzletben is együttműködött az ismertetett tulajdonosi körrel. Irodájába jegyezték be a Fajitás Kft.-t, amelyet Győri Tibor, a Mahir Rt. vezérigazgatója és Simicska felesége, Pusztai Zsuzsanna alapított. A cég jelenlegi tulajdonosa a Mahir Többlet Ajándéktárgy Kft., ügyvezetője Schlecht Csaba. Schlecht mint Mahir alkalmazott több területi Mahir-cégnek ügyvezetője a fellelt adatok szerint.

Dr. Nagy Attila felügyelőbizottsági tagként tűnik fel - és egy ideig ügyvédként is működik - a Mahir-holding másik tagjában, a Mahir Cityposter Kft.-ben. A céget az anyavállalat, a Mahir Rt. (képviselő még 1998 júniusában is Simicska Lajos), illetve annak meghatározó tulajdonosa, a B-Reklám Kft. alapította. Az 1994-ben alapított B-Reklámban szintén az ismert tulajdonosi kört találjuk: Simicska Lajos csak az idén május 29-én vált meg a tagságától, helyét aznap átadva feleségének. A társaságban hosszabb-rövidebb ideig tag volt Tóth Béla vállalkozó, a Fidesz korábbi médiamenedzsere, Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. napokban kinevezett elnöke és Kollár K. Attila is.

A B-Reklámot a Mahir Cityposterben először a Mahir Többlet Ajándéktárgy Kft., majd - 1998. május 20-án - a Herzog Palace Kft. váltja fel. A Herzog Palace 14 millió 700 ezer forintért vásárolt üzletrészt a 30 milliós törzstőkéjű cégben.

A Herzog Palace a Postabank-csoport tagja, az idén március 31-én be is olvadt a Postabank Investment Rt.-be, a pénzintézet ingatlanbefektetéssel foglalkozó leányvállalatába. A beolvadással kapcsolatos, vagyis márciusban keltezett cégiratok között egy olyan dokumentum - hivatalos nevén főkönyvi számlaleltár - is szerepel, amely arra enged következtetni: a Herzog Palace és a Mahir-holding közötti együttműködés nem új keletű. A leltár a Herzog Palace által a Postabank Invest Rt.-be "hozományként" bevitt vagyontárgyakat, befektetéseket sorolja fel. Itt említ egy 380 millió forint értékűre becsült Mahir-üzletrészt is. Nem jelöli viszont a leltár, hogy a Mahir Rt. melyik vállalkozásában szerzett 380 millió forintos üzletrészt a Herzog Palace, illetve közvetítésével az anyavállalat Postabank Invest Rt.

Teljesség nélkül

Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy a cégcsoport sajátságos története korántsem teljes. Mindenképp különös az, hogy a vizsgált cégek cégbírósági dossziéiban általában nem lehetett nyomon követni a mérlegek alakulását, noha egyes vállalkozásokra vonatkozólag vannak ilyen adatok, amelyeknek ellenőrzése még folyik. Az azonban, hogy hogy, esetenként vélhetően külföldi "fantomszemélyek" kezébe kerülnek a vállalkozások semmiképpen sem tekinthető mindennaposnak.Ez a Tot nem az a Tot
Egy írásszakértő véleménye a két aláírásról
A Népszabadság szerkesztőségének megbízása alapján az ország egyik vezető grafológus szakértője elkészítette a Horvátországban élő Tot Josip és a magát a közjegyző előtt Tot Josipként aláíró személy aláírásának összehasonlítását. Ebből idézünk:
"A vizsgálatot közvetlen megfigyeléssel, mérő- és optikai eszközök alkalmazásával, valamint elemző és öszszehasonlító módszerrel végeztem... A vizsgálatot a spontán aláírás általános sajátosságainak feltárásával kezdtem, melynek során az alábbiakat állapítottam meg:
- transzkripciója vegyes, betűkből és vonalakból álló,- felépítése egyszerűsített,- mérete nagy,- dőlése jobb dőlésű,- nagy folyamatosságú,- magas szinten kidolgozott.Vizsgálatomat a kérdéses aláírás általános sajátosságainak feltárásával folytattam, majd az eredményeket öszszehasonlítottam a spontán aláírás általános sajátosságaival.Az összehasonlítás során az alábbi különbözőségeket állapítottam meg:- a kérdéses aláírás transzkripciója betűkből álló,- tempója lendületszegény, lassú,- vonalvezetése szaggatott, megállásokat, pontatlan illesztéseket tartalmaz;- mérete közepes,- dőlése bal dőlésű,- kidolgozottsága, koordinációja alacsony fokú.
Az általános sajátosságok összehasonlítása során megegyezőségeket nem tapasztaltam."Az írásszakértő ezek után az egyes betűk írásmódját, a különleges sajátosságokat hasonlította össze. Nagyszámú szignifikáns eltérést és csak néhány hasonlóságot tapasztalt. Az utóbbiakat szerinte a véletlennek lehet betudni. Verdiktje: "A kérdéses aláírást valószínűleg nem a névtulajdonos Tot Josip írta".
A közjegyzői okiraton fent az írásszakértő szerint hamisnak valószínűsített aláírás, középen pedig az az aláírás, amelyet a valódi Josip Tot adott munkatársunk kéréséreRészlet a Foliograph Bt. 1995. július 25-i taggyűlésének jegyzőkönyvéből. A Padrone, az Auto Classics aláírója is Kaya Ibrahim