- A Déli pályaudvar kerengőjében állunk. Majdnem olyan, mint húsz éve, kivéve, hogy nem látom P.-t és K.-t, régi pajtásaimat versenyt rókázni a padon, pedig már bőven benne járunk a délelőttben. Sic transit�

-Tényleg majdnem ugyanolyan. De csak majdnem: azért nagyon jó helyszín ez a sétánkhoz, mert jól mutatja azt a folyamatot, amikor viszonylag fejlett tudatállapotú építészek, urbanisták elterveznek valamit, aztán ezt a lakosság szépen, apránként lezülleszti. Évek alatt kiderül, hogy az igényszint és a használati szükséglet sokkal roszszabb színvonalat követel. Eltörik a márványlapokat, összefújkálják a falakat. De a legjobb példa a Vasarely-munka, ott, középen. Ez már a második...; ami ott a szélen állt, azt gondos kezek összetörték.

- Nekem mindig az volt a benyomásom, hogy a város nem szokta és nem szerette meg ezt a pályaudvart. Talán pont azért, mert túl jó volt?

-Lehet. Ez az épület, azt kell, hogy mondjam, elég korrekt. Egyébként mögötte, a MÁV-irodaházat Illyés Gyula fekvő felhőkarcolónak nevezte; Ráday Mihály mesélte a múltkor, szakmai pályája azzal az akcióval kezdődött, hogy mint öntudatos állampolgár felszólalt: nehogy már ide felhőkarcolót építsenek, mert az tök ronda lenne, hiszen akkor a pesti oldalról nézve a budai Vár sziluettje mögül előbukkanna egy irdatlan ház teteje. Akkor jött valakiből az ötlet, hogy fektessék le a felhőkarcolót.

- Az meg lefeküdt: máma már nem hasad tovább - mondta.

-Le.

- Az, hogy a pályaudvar oldaláról eltűntek a márványlapok, és a meztelen beton néz szembe a várossal, valami modern koncepció része lehet?

-A'sszem, hogy elkezdtek potyogni, azért szedték le, mondván, előbb-utóbb úgyis átépítik.

- Aha.

- A másik, amitől ez a kerengő érdekes, az az, hogy ez a város talán egyetlen spontán kialakult mélygarázsa, egy gyalogoszóna közepén.

- Legközelebb mi is kocsival jöjjünk. Előbb végzünk. Erről jut eszembe: menjünk ki innen.

-Menjünk.

- Itt vagyunk a Magyar Jakobinusok tere és az Alkotás utca sarkán.

-Ezt a sarokházat nagyon szeretem, mégpedig azért, mert olyan akkurátusan stoppolták be a lövés meg a srapnelnyomokat rajta, hogy az csuda.

- Akkor még tudtak.

-Az útszakasz az Órások Szövetkezetének boltjával indul. Nem vagyok benne biztos, hogy nem itt vettem életem első Zarja vagy Junoszty márkájú karóráját.

- Én sem vagyok. De én "kisgoromba'" Óriások Szövetkezetének olvastam.

-Figyelemre méltó ennek a Cigar Tower nevű boltnak meg a szomszédos Bonbon Hemingwaynek a fogantyúja. Szép, egyforma lakatosmunka, lényegében egy-egy kis Kandinszkij-kompozíció. Hű, de régen jártam erre. Most látom, mekkorát változott a táj. Van élet. De ez a fodrászat se rossz, kiemelném a kirakatban látható, ezüstszínű krodokodil bőréből kivágott fésűt. Meg a feliratot ott fenn: "hócsúszás- és omlásveszély, az ebből eredő károkért a társasház nem vállal felelősséget".

- Csak azt hiszik. Ez a kínai étterem viszont nekem is új, a kirakatra ragasztott kínai matrjoskababákkal.

-A'sszem, hogy a menüárak elég sűrűn változnak itt. Legalábbis a 430-es számból a hármas meglehetősen idegen testként hat. Nemrég cserélhették, de úgy látszik, a régi számkészletből már nem maradt.

- Csak tudnám, mi az oka: a pénzünk romlott, vagy a menüjük. Na de itt a legendás gyógyszertár. A korabeli hagyomány szerint egy nap legalább egy részeg beesett ide, hogy azonnal adjanak neki egy felest. Majdnem pont mellette volt ugyanis egy ugyancsak híres talponálló. Érdekes, sose hallottam, hogyez fordítva is megtörtént volna. Itt meg még egy bolt, ami régen nem volt: valami kitörési szándékot látok rajta, ha szabad. De ez valahogy megbicsaklik a leszakadó matricákon.

-Az Emporium divatboltot látjuk, korszerű acélvitrinekkel, jó lámpákkal. De, hogy is mondjam: porcukor a szaron. Ettől még nem lesz szebb a környék. Ah, a nyerőterem. Általános iskolás koromban ez volt a környék bűnbarlangja, lejártunk ide játszani, de ugye, nagyon hamar elfogyott az ember pénze, a kettese, és akkor vagy betört, vagy felnyomott egy Skodát, vagy kiment kunyerálni a kerengőbe alföldi papucsban, van egy bélásod, adj egy bélást. Ez ment�

- Te melyik voltál: a betörő, a kocsifeltörő vagy a lejmos? Most már elárulhatod.

-Én a lejmos.

- Én is ezt mondanám. De ha már itt tartunk, nekem is vannak emlékeim: ezen a tájon lettem gyógyítható alkoholista, felnőtté válásom keretében. Ezek az utcák, itt oldalt tele voltak ilyen-olyan borozókkal, ahol a csaposok nem nézték, ki hány éves. Sőt egyáltalán nem néztek, csak töltöttek.

- A játékteremről jut eszembe, hogy a Technokol rapid korszakában a holtvágányokra tolt vagonokban ment a szipuzás. Egészen addig, amíg a Kék Fény ki nem vonult, és felvett minket, ahogy ott állunk�

- Skálaszatyorral a fejeteken�

-Nem, csak ott álltunk. De ebből olyan botrány lett az iskolában, volt, akit kirúgtak satöbbi, pedig csak vágóképek voltunk.

- Kicsit elkalandoztunk. De majd kivágják.

-Oké.

- Itt, a Pizza Hut helyén volt a környék önkiszolgáló étterme. Vigyázni kellett, mert ha az ember evés közben elment, mondjuk üdítőért, mire visszaért, már valaki falta az ebédjét. A'sszem, Alkotás étterem volt a neve.

-Jó ez az utcanév, mindent el lehetett keresztelni róla. Például a megboldogult mozit. De ez a játékbolti kirakat is szép, a perverz és ijesztő, génmanipulált my little pónikkal.

- Íme a Lóvasút vendéglő. Ez vette át a drága pizzássá változott önkiszolgáló étterem szerepét És itt a másik kedvencem, a műszaki-bazár-ajándék bolt, előtetővel. Órákig el tudnám nézni. Csak közben el ne menne a vonat.

-Tényleg jó. A múlt és a jövő tárgyai; egy futurisztikus kávégép, mellette a negyvenes évekbeli bádog teáskanna meg a zománcozott lábosok� Ráth György utca. Azért szeretem, mert nem messze van a bölcsőde, ahol pályám elején fűtősködtem, meg effélék; a téli hajnalokon, amikor kijöttem a ház elé havat söpörni, ezen az utcán átnézve hatalmas korongként jött fel a nap. Gyönyörű volt.

- De ma már a nap se�

-Biomatracbolt. Kéne egy ilyen biomatrac. A sok hólapátolás miatt.

- Mint egy falat kenyér. De most váratlanul ugorjunk át az építészetre. Ezek a házak engem mindig lehangoltak a szürkeségükkel. Pont.

-Hát igen, a forgalom, a füst. Most már viszonylag istenes, de én még emlékszem a csőrös Csepelekre meg a többi iszonyatos teherautóra, a feketeségre, amit magukból kieresztettek. Most is büdös persze. Egyébként nemcsak a kocsik tették ilyen szürkévé a házakat, hanem a pályaudvar is. Nem olyan régen még gőzmozdonyok is jártak errefelé.

- Egyébként műértő szemmel milyenek a házak?

-Nem rosszak. Van köztük kifejezetten jó, például az a kicsit konzervatívan modern, az a stoppolt, amit az elején láttunk. De persze szörnyű is. Itt van, éppen ez az, itt a Nagyenyed utca sarkán. Ez tulajdonképpen egy pre-Siklós Mária stílusú épület, valahonnan innen táplálkozhatott a Nemzeti Színház formavilága. Rossz arányok, a klasszikus építészeti díszítőrendszerek végtelenül műveletlen, hebehurgya alkalmazása. Ahány ablak, annyi korszak� ott fenn, az emeleti sarkon meg mintha Dantét látnám a Déli pályaudvar felé eltekinteni. Tanulság: ami régi, az is tud baromi ronda lenni.