"Házunk előtt két rezign állt."

lagyimir Szergejevics Csubakka

alezredes

"Ahol diót, krumplit dobálnak, ott hullik a forgács."

Szencsou 5 méltóságteljesen a levegőbe emelkedett, kék színű MSZP-s kampánycédulákat szórt a kis piros zászlóikat valószínűtlenül magas frekvencián lengető pionírokra. Fröccsöntött Rebook szkafanderében Jang Li-vej megkezdte időutazását, hogy lekungfuzza az égről a Holdat, és hogy az intenzív osztályról választott utolsó szovjet párttitkárok frizuráit a XXI. századba átmentő Schmitt Pálhoz megtévesztésig hasonlító, ám némileg hunyoribb kommunisták naphosszat hadonásszanak műanyag modelljeikkel a CCTV-n, miközben fültől fülig körbemosolygják a fejüket, nagy győzelme ez népünknek, satöbbi, mint ahogy Almár Iván egykor, huszonöt éve tán, vagy az Utazás a Holdba 2025-ben című diafilmen (valahonnét a hatvanas évekből): "A képernyőn csillagok ezrei ragyogtak, amikor sárga fénycsík formájában feltűnt a lunyik. …emléket állítva a huszadik század azon szovjet tudósainak, akiknek raketája elsőként törte szét a földi vonzerő bilincsét."

De most Peking: a rózsaszín kiskosztümjének hajtókájára installált műanyag gyöngyvirágot oly\' természetes derűvel viselő bemondóhölgy alighanem kellemetlenkedő közszolgálati keresztkérdésekkel zaklatta a körülötte vigyorgó kommunistákat, mert olyan kitűnő volt a hangulat, mint egy Fásy-mulatóban, esetleg egy hétvégi HírTv-s disznóvágáson, csak a házi vegyessel egyensúlyozó Borbás Mária és egy abalé mellett tántorgó családi gazdálkodó hiányzott a bukolikából, esetleg Anettka, amint a MiG támogatásával tollas bikinifelsőben és neccharisnyában ráncolja a hasát, és gúnyos mosollyal osztja az észt a budapesti éjszaka rászorultjainak, de ne vetítsünk előre kozmikus konfliktust, nem lennék a kínaiak helyében, amikor elstartol az Anettka Space Project.

Talán már most küldeni kellene Quentin Tarantinónak egy kiló jóféle kokaint nemzetiszín szalaggal átkötött kis zsákocskában, mint ahogy szoktuk a kalocsai paprikát, országimázs okokból, hogy majd megnyerhessük százmilliárd költségvetési forintból leforgatni a hős magyar űrhajóslány (Uma Thurman) bolygóközi eposzát: éles tárgyakkal megcsonkítja Kelet-Ázsia teljes lakosságát, aztán Torgyán Józseffel kézenfogva átugrik a vérpatakon, és gazellaként tovaszökell.

Másrészt lennénk a kínaiak helyében, persze, legalább a miniszterelnökük nevelt lánya nem csinált közröhej tárgyát képező riportműsort az állami tévében, talán a titkára sem számláz kisebb-nagyobb összeget valamelyik családtag mikrovállalkozására, és nem is az a közélet központi kérdése, hogy mennyire volt ügynök a rádióelnök, meg hogy lehet-e forgáccsal politikust dobálni nemzeti emlékhelyeken.