Építőmunkások 2000 májusában Róma közelében föld alatti sírkamrára bukkantak. Franco Arietti, a római műemlék-felügyelőség régésze megállapította, hogy a sír az I. században épült. Bejárata, amely sértetlen volt, ajtó nagyságú kváderkővel volt lezárva. A temetés óta eltelt két évezred során a halottak nyughelyét egyetlen sírrabló sem háborgatta.

A Rómától 15 kilométerre délkeletre fekvő Grottaferrata közelében lévő, kilenc négyzetméter nagyságú kamrából a múmiákat és a szarkofágokat a szakértők biztonságba helyezték, majd az elmúlt három év során több tudományág kutatói alapos vizsgálatnak vetették alá. Az eredményeket most jelentették be.

A római császárkorból származó két ember, egy férfi és egy nő feküdt részben mumifikálva a kőkoporsókban. Márpedig az I. században a jómódú római polgárok esetében bevett szokás szerint a halottakat elhamvasztották. A sírkamrában nyugvó tetemeket azonban - egyiptomi módra - konzerváló esszenciákkal balzsamozták be, és tetemüket szarkofágba helyezték.

Bár a római kori Egyiptomból számtalan balzsamozott tetem került elő, a két mumifikálás között lényegi eltérések vannak. Az Egyiptomban előkerült múmiák helybéliek tetemei voltak. Az ott kialakult szokás szerint a halottak arcképét szarkofágjukra festették. Egyiptomban is csak egy szűk elit tagjait temették el így, ám a több ezer előkerült egyiptomi múmia között egyetlen római polgár sem akadt. A most megtalált halottak azonban Rómában hunytak el, római polgárok voltak, és bár egyiptomi stílusban díszítették szarkofágjaikat, és stilizált arcot is festettek rájuk, ezek nem a halottak arcmásai voltak. Akad azonban kevéske felirat a koporsókon. Ezekből egy tekintélyes római család története hámozható ki.

A nő, aki 40-45 éves korában halt meg, Aebutia volt. Két házasságból két gyermeket szült: egy lányt és egy fiút. Ez utóbbi, Carvilius Gemellus feküdt a másik szarkofágban. Ő "18 évesen és 3 hónaposan" hunyt el. Aebutia nevéből arra következtethetünk, hogy egy saját korában ismert nagybirtokos lánya volt. Erre utal az is, hogy a sírhelyet igen előkelő és drága helyen, az ókori Via Latinánál, egy útkereszteződésben alakították ki. De már maguk a szarkofágok is egész vagyonba kerülhettek.

Aebutia teteme rendkívül rossz állapotban maradt meg. Jól kivehető azonban, hogy vörös haját leheletvékony aranyszalagokkal csavarták körül. Ujján egy aranygyűrűbe foglalt hegyi kristály egy idősebb asszony, valószínűleg az anyja mellképét mintázza. A múmián égési nyomok vehetők ki. Arietti szerint a tűz a tetem egyik oldalát megbarnította. A pörkölés talán az ügyetlen balzsamozás része lehetett. Egyiptológusok szerint Egyiptomban is alkalmazták a tüzet tartósításra. Kérdés azonban, hogy ez esetben a fiú tetemén miért nincs semmilyen égési nyom. Sőt az ő múmiája kifejezetten jó állapotban maradt meg. Lehetséges, hogy a tűznyomok valamilyen erőszakos cselekményre utalnak? Egyelőre nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mi okozta a fiú halálát. A legalaposabb vizsgálatok sem találtak semmilyen külsérelmi nyomot vagy halálos betegségre utaló jelet, habár az egyik lába még életében eltört.

A római múmiák mindenesetre megerősítik azt a tényt, hogy az ókori Rómát elbűvölte Egyiptom hanyatló állapotában is csodálatos gazdagsága, kultúrája, művészete és egzotikus szokásvilága. Eddig úgy tudtuk, hogy az Egyiptomban élő rómaiak vették át, illetve folytatták az ottani szokásokat, de az új felfedezés elárulja, hogy a Római Birodalom belsejében élők sem tudtak ellenállni az egykor hatalmas Egyiptom lenyűgöző kultúrájának.