A francia filmesek érkezése elsősorban a fesztivál Fiatal hajtások című szekciójának köszönhető, amelyben a Gan Alapítvány által támogatott fiatal gall filmesek mutatkozhatnak be a műértő magyar közönség előtt. A hét filmből álló "francia szekció" esetében igen jó aránynak mondható, hogy három mű rendezőjével is találkozhattunk. A belga Thomas de Thier francia koprodukcióban készült, megrendítő filmdrámáját, a Tollak a fejbe című munkáját kísérte el. A súlyos mozi egy anya megőrülésnek a fázisait tárja elénk, aki miután elveszti kisfiát, először jól kezeli az eseményeket, de később fokozatosan kicsúszik a lába alól a talaj. Amarila Escriva önéletrajzi jellegű, Algériában játszódó, politikától sem mentes története egy nő öngyilkosságát meséli el visszafelé haladva a történelmi események sodrában. A szekció egyik legvitatottabb filmjét, a Mintha itt sem lennék című tinédzserpszichót, rendezője, Olivier Jahan kísérte el. Utóbbi film bőven kínálja a bizarr jelentek és szituációk csokrát a biszexualitástól az öngyilkosságig. Úgy tűnik, a francia fiatalok élete sem problémamentes.

A három ifjú titán péntek délután találkozott hazánk reménységeivel - Török Ferenccel, Mundruczó Kornéllal és Pálfi Györggyel - a Toldi moziban szervezett kerekasztal-beszélgetésen. Noha azt hinnénk, hogy a "paradicsomi körülmények" között filmező franciák nem panaszkodnak, mégis elégedetlenségüknek adtak hangot. A három gall filmes egyetértett abban, hogy az utóbbi évben bekövetkezett változások miatt ma már biztosan nem tudnák elkészíteni filmjeiket. A legnyomósabb indok, hogy a Canal+ tévécsatorna új vezetése kifarolt a nemzeti filmgyártásból. Így minden pályázó az utolsó mohikánként említett, a filmek készítését évente mintegy hét és fél millió euróval támogató ARTE tévécsatornát bombázza a filmterveivel. A szakemberek becslései szerint a pénzügyi források beszűkülése miatt már idén húsz százalékkal kevesebb film fog elkészülni Franciaországban (az előző évek átlaga mintegy 100-120 játékfilmet jelent).

Erre reagálva a magyar filmesek elmondták: Magyarországon csakis az tud filmet készíteni, aki megfelel a Magyar mozgókép közalapítvány "szeszélyes ízlésének" és kap tőlük állami támogatást. Ez az összeg azonban sosem elég az elképzelt mű leforgatására, ezért folyamatosan kompromisszumokra kényszerülnek. Ezért mindenki kénytelen elvetni számos ötletet, és elővennie a legolcsóbb filmtervét, amelynek a leforgatására még van esély. De ezáltal több év munkája veszhet kárba.

Abban az összes rendező egyetértett, hogy a jövő az európai koprodukciókban van. Ez Thomas de Thrier szerint természetes, hiszen a belga filmgyártás eddig sem tudott megállni a maga lábán. Nem mindenki osztotta a lelkesedését, Amarila Escriva például egy balul elsült korábbi koprodukció példáját hozta fel. Amikor ugyanis több állam pénze fekszik egy munkában, általában megbontja az összeszokott stábokat, munkakapcsolatokat. Bár elismeri, a francia filmesek kiváltságos helyzetének a megszűnése után ma már sokkal könnyebb olyan filmre pénzt szerezni, amely az EU több államában játszódik, különösen, ha a szereplők is többféle náció képviselői - azaz egyre nehezebb lesz tisztán francia filmet készíteni. Olivier Jahant ez nem zavarja, amíg a koprodukció nem sérti művészi elképzeléseit. A tisztán látható jövő azonban további aggályokat is felvet. Többen például a nemzeti kultúrák veszélybe kerülésétől, túlzott integrálódásától tartanak, különösen, hogy az EU ebből a szempontból még nem tudta definiálni önmagát. Ahogy Mundruczó Kornél fogalmaz, a "műhumanista eurokonform" már el is lepte a mai európai filmgyártást. Pálfi György szerint ennek egyik legszembetűnőbb példája az Oscar-díjjal (is) jutalmazott Polanski-mű, a Zongorista, amelyben a koncentrációs táborban a lengyelek például angolul beszélnek. A magyarországi helyzetet még az is rontja, hogy a hazai szakma egyszerűen nincs felkészülve a csatlakozásra, legalább öt év kell majd ahhoz, hogy kiépüljenek azok a fórumok, amelyeken keresztül rájönnek, hogy mit lehet kezdeni az európai forrásokkal.

A francia delegáció tagjai között még két komoly szakmai tekintélyt is találhatunk, akik a filmfinanszírozás területén tevékenykednek: Michel Reilhacot, az ARTE France Filmosztályának ügyvezető elnökét (aki mellesleg a fesztivál egyik slágerfilmjének, a Pajzán pózoknak is a rendezője egy személyben), valamint Gilles Duvalt, a Gan Alapítvány ügyvezető elnökét. A két szakember megkeresésünkre biztató hírekkel szolgált. Az ARTE komolyan támogatja Tarr Béla legújabb filmterve mellett Mundruczó Kornél és Pálfi György készülő munkáit. Ami pedig a Gant illeti, éppen most folynak a szakmai előkészületei annak, hogy az alapítvány - egy biztosítótársaságon keresztül - Magyarországon is elkezdhesse a tevékenységét.

Titanic plusz

A Kultiplex moziban (IX., Kinizsi utca 28.) a Titanic fesztiválok legjobb filmjeinek válogatásából csemegézhetnek a nézők ma, holnap és szerdán. Ma négy órakor a Kikujiro nyara című japán mozi kezdődik; a rendező: Kitano Takeshi. Ez a film 1999-ben készült, akárcsak a Mifune utolsó dala, amelyet este hatkor adnak. A nyolckor kezdődő vetítésen a dán Lars van Trier 1998-ban forgatott Idióták című művét mutatják be. Kedd délután négy órakor az Eljövendő szép napokkal indul a válogatás. A rendező Atom Egoyan ezt a mozit 1997-ben készítette. Hatkor megy a Ki tudja� című francia film, amelyet Jacques Rivette rendezett. Nyolckor kezdődik Roy Andresson műve, a Dalok a második emeletről.

A japán Hayao Miyazaki filmje a Chihiro Szellemországban, amelyet szerda délután három órakor vetítenek. Két órával később a Véresen komolytalan, Delphine Gleize mozija fut. A válogatás utolsó darabja (este héttől): Donnie Darko; Richard Kelly 2001-ben készített filmje. (Munkatársunktól)