Ön az egyik legelismertebb filmkritikus az Egyesült Államokban. Mi motiválta, hogy dokumentumfilmet rendezzen Charlie Chaplinről?

- A Warner visszautasíthatatlan ajánlattal keresett meg. Korlátlanul hozzáférhettem Chaplin teljes életművéhez.

Igaz, hogy a Warner kifejezetten arra kérte, hogy oktatási célokra is felhasználható filmet készítsen?

- Úgy látom, mára szükségessé vált, hogy az emberekben tudatosítsuk a filmtörténet remekműveit. Borzalmas, hogy lassan a fiatalabb művészek is elfeledkeznek arról, hogy a filmművészet nem velük született meg. Ahogy öregszem, egyre fontosabbnak tartom, hogy ne merüljenek feledésbe az ötven, hatvan vagy nyolcvan éve készült remekművek. A Chaplin dokumentumfilm rendezésénél arra törekedtem, hogy minél többet megmutassak egy emberről, aki mellesleg a világ egyik legzseniálisabb színésze, rendezője és producere volt.

Azt hallani, a felkérés előtt még nem volt ekkora Chaplin-rajongó.

- Rajongó? Én semmilyen szempontból nem vagyok rajongó. Mint kritikus, korábban elismertem a munkásságát, annak filmtörténeti jelentőségét, de elvesztettem a személyes kapcsolatot az életművel. Hosszú éveken át nem láttam egyetlen Chaplin-alkotást sem. Ez furán hangzik, de az ember - még ha profi is - elfelejthet dolgokat. A felkérés nyomán újraépítettem a Chaplinről kialakult és kissé megkopott képemet, lépésről lépésre egyre nagyobb tiszteletet és elismerést éreztem iránta. Ha úgy tetszik, közelebb kerültem hozzá.

Vajon a Chaplin-életmű DVD-kiadása segít majd, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai is megismerjék a filmtörténet egyik zsenijét?

- A baj az, hogy manapság hajlamosak vagyunk nem észrevenni az igazi értékeket. A fiatalabb nézők gyakran mondják, "nem szeretem a fekete-fehér filmeket", vagy "jézusom, némafilm". Érdekes azonban, hogy a kisgyerekeket ez nem zavarja. Chaplin-filmeket vetítettünk nekik, és élvezték azokban a szerethető, emberi és nem is kicsit gyerekes karaktert. Az iskolákban rontanak el minket. Belénk táplálják, hogy mi jó, és mi a rossz, ahelyett, hogy azt mi magunk döntenénk, dönthetnénk el. Így mindenki abnormálisan okoskodó lesz, különösen a filmek esetében.

A családtagok és az egykori munkatársak mellett számos ismert ember is mond véleményt Chaplinről a filmjében. Miért?

- Koncepcióm az volt, hogy minél több interjúalany szólaljon meg. Halálosan unalmasak azok a dokumentumfilmek, amelyekben ugyanaz a négy-öt ember beszél végig, bármilyen érdekes is a téma. Az ismertebb, bár Chaplinhez nem feltétlenül kötődő ismert arcokat, mint Woody Allen, Johnny Depp vagy Martin Scorsese nem a reklám miatt, hanem a mondanivalójuk miatt válogattam be. Woody például jó barátom, tudtam, hogy rendkívül jól ismeri Chaplin munkásságát. Johnny Depp pedig eredetit mondott róla egy újságban. Ezért döntöttem úgy, szólaljon meg a filmben. Milos Formant a Warner ajánlotta, kifogyhatatlan, ha Chaplinről kell sztorizni.

Meglepően keveset foglalkozik Chaplin politikai nézeteivel. Miért?

- Igaz, hogy a Nagy Csavargó mindig is politizált, de általánosságokban beszélt még a filmjeiben is. Ám egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ettől lennének jók a filmjei. Talán inkább attól, hogy a figura mindig belepottyan valamilyen történelmi és társadalmi helyzetbe, amelyben viccesen viselkedik. Ugyanakkor Chaplin nagyszerű rendezője saját magának, és remek propagálója nézeteinek is. Állandóan lelkiismeret-furdalás gyötörte azért, mert dúsgazdag lett, miközben hajléktalant játszott. Érdekes ellentmondás, nem?

Mit gondol, ha Chaplin élne, milyen filmet forgatna ma?

- El nem tudom képzelni. Nézzük csak meg a chaplini figurát! A Nagy Csavargó a harmincas-negyvenes években még hihető alak volt. Majd az ötvenes években, a Modern idők című mozival kezdődően eltűnt, hiszen megváltozott a világ. De Chaplin nem tudott teljesen megválni a figurától, idősebb kori elképzelései között található például egy olyan filmötlet, amelyben a Nagy csavargó a Római Birodalomban van.

Van olyan alakja a mai show-businessnek, aki legalább hasonlít rá?

- Jim Carrey megnyilvánulásaiban, játékában sok chaplini vonás lelhető fel. Már gondoltam arra, hogy vele készít valaki egyszer egy klasszikus némafilmet.

Vevey, 2003. október