Vágják a szalonnát a parton, főtt-füstölt-csavart erdélyit, abáltat, húsos császárt, sima teát, csécsit, sült bacont (a Lehel téri csillagromboló-csarnokban vásárolta össze a lipideket, egy óráig válogatott), elvetemült két zsírhorgász a tőzegtavon, veres az ég hasaalja.

Ötös spiccbotra félve jön egy-egy keszeg, kis snecik kapják le a horogról a színes csontit, mielőtt a fenékre süllyedne; bezzeg ha a tuskóban bojlizhatnának egy hétig!, tele kis karókkal a tőzegtó: "ezmegeznek etetett helye, lehet húzni, mint a vadlibák", szarkákra támadtak a kormoránok a nádas felett. J. azt mondja, a Balatonon kifigyelik a nagy bojlisokat, akik túl sokat fognak, és üvegcseréppel szórják meg az etetést: ott többé pontyot nem fog, széjjelvagdossa a száját hal, megjegyzi a helyet egy életre.

Nincsen semmi se (se dobok, se trombit); a bokorsor szélére vetett, szétszabdalt piszével díszített horgot nem kapkodják termetes kékfarkúak. Hiába vallatják a csökös háglit, süket a víz. Lassan kivarjul, tanyát üt a tanya a tájra, áll a két büszke koleszterinbróker, ötméteres szalonnával, fogja a dévért meg a snecit.

(Nóta bene indul, három, négy: az egyik erre volt katona, a Varsói Szerződés nehezen rettenthető katonája - még ma is, ha álmából keltik, fölismeri az agresszív osztrák hegyivadászt -, sorolja a legjobb környékbeli helységneveket: Pacsatüttös, Pötréte, Orbányosfa, Kisbucsa, Szentpéterúr, Babosdöbréte, Vöckönd, Vasboldogasszony, Mikekarácsonyfa, Bárszentmihályfa, Lickóvadamos, és a többi gyönyörűt, mintha Weöres, Zelk és Parti Nagy együtt írták volna.)

Elfordul a szájban a szó, a szalonna, toka vonóval, szélsőnáci zsírvicc: Hitler-szalonna. Gyönyörű lelet. Hitler-szalonna, miszerint tömblekvár. Végre, sóhajt a zsírhorgász, megvan a szó, az alkonyati rókatárgy: tömblekvár; idefele autózva a Bartókon épp Závada olvastatta föl Parti Nagyot, hogy aszondja:

"Egy lopott kádé Magos Györgynek szívbôl

Ha ötvenéves elmúltál, egy éjjel

egyszer fölébredsz erre, s eltűnődöl:

hogy negyven év vagy ötven áll a versben,

ezen tökölsz, s hogy jézusom ki írta?

Nem mintha akkor pont nem volna

mindegy,

de épp, mert mindegy, fölkelsz és mezítláb

átmész, ahogy a csillag megy az égen,

a könyvespolchoz. Persze, Kosztolányi,

s naná, hogy negyven... bár mi az a tíz év?

az idő tömblekvárja oly drabális,

egy frém az sokszor hosszabb, mint

egyév…"

Hogy rohan e drabális tömblekvár, e Hitler-szalonna!, jön a hirtelen halál, infarktust kap a nappali fényviszony. Épp mondták a Bartókon ezt a tömblekvárt, hihetetlen, "ha ötvenéves elmúltál", és hát tényleg most múlik ötvenéves, négy nap múlva, biztos lesz majd parti, nagy, vörös kaviár fél mázsa, mártott ostya, abalé, zselés kocsonya melegen, pályatársak, kollégák, irodalmi életünk, földíszítve Szakasits krepp-papírral meg ilyenek.

Hazafelé már zuhog, függőleges uszoda, a zsírhorgász szákjában kocsonyás semmise, lassan gyűlő gyomorsav, a lipidek lázadása a fitneszfasizmus ellen: hájas hordák agyonverik Schóbert Norbit lángolt kolbásszal ("úgy is tudod úgy fejezed be eső ver/eső ver egy fekete/kirepedt szájú kerti csővel" vagy valami ilyesmi).

n www.nol.hu/szerda