Újra és újra félrevezető információk röppennek fel a Balaton vízszintjével kapcsolatban. Így például a Szárazság után egyméteres árhullám vonult le a Dunán címmel (szeptember 5.) megjelent információban a tó jelenlegi igen alacsony vízállásáról az alábbiakat írta a szerző: "Senkit sem vigasztal, hogy a múlt század húszas éveiben ennél is fél méterrel kisebbet mértek", mintegy felmentést adva az aggodalmak alól: volt már kisebb is, nincs a mai helyzetben semmi különös.

Nézzük hát. 1919-ben a legmagasabb vízállás 110 centi fölött volt, az év végén is még 80 centiméteres értékkel. Az 1920-as esztendő minimuma november közepén alakult ki, ahonnan december 31-re ismét 50 centi fölé emelkedett. 1921-ben a vízállás még május végén is 50 centi fölött volt, sőt például július harmadikán azonos volt az idei, 2003-as szinttel: 48 centiméteren állt. Mármost az idei vízállás szeptember elejére 28 centire süllyedt, miközben 1921-ben ugyanekkor már mínusz 10 centis feljegyzésekkel találkozunk. Ha az idei rekordmeleg és száraz nyár húsz centit ejtett a vízálláson két hónap alatt, nehéz elképzelni, minek kellett volna történnie 1921-ben ahhoz, hogy háromszor ekkora, hatvancentis szintcsökkenés álljon elő. Egyértelmű, hogy itt külső beavatkozás: vízleeresztés történt. Ettől kezdve már nincs mit csodálkozni azon, hogy 1921 utolsó napjaiban még mindig mínusz tíz centi a vízállás, amely 1922. január elejére mínusz harminchat centiméterre esik. Ehhez augusztusi kánikula kellett volna decemberben: tehát itt is további leeresztés játszott közre.

Miért nyithatták ki vajon a zsilipet ilyen alacsony vízállás mellett? Nézzünk csak szét a történelemkönyvben: 1921-ben Balatoni Hajózás néven részvénytársaság alakult, amely Balatonfüreden minden eddiginél nagyobb hajók építésébe fogott. Azért kellett tehát vizet ereszteni a Balatonból a Sió-csatornába, hogy a gyárban készült hajókat le lehessen juttatni a Dunára. A történet akkor happy enddel végződött: az esők május közepére hetven centit emeltek a vízszinten, így az plusz 30 fölé került. Némi nyári viszszaesés után az év hasonló értékkel zárul, aztán 1923 felviszi 80 centi, majd 1924 az egyméteres magasság fölé.

Két tanulság és egy kérdés. A hivatkozott igen kis vizű korszak döntően másként jött létre, mint a mai, amikor negyedik éve nincs leeresztés a Sión. Akkor a természet bőséges esőkkel hamar megoldotta a bajt. Vajon most is így történik-e?

ZÁGONI MIKLÓS
Budapest