A hatóság félrevezetése miatt megrovásban részesítette a váci bíróság Lakatos Miklós egykori titkosszolgálati tiszthelyettest, mert hamisan azt állította, hogy Trabantjára rálőttek.
Megrovás az önmerénylőnek
Az előző éjjel a város határában kocsijára többször rálőttek - állította a váci kapitányságon Lakatos Miklós, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat egy akkori munkatársa - még 1999. május 22-én. A férfi ezért az árokba hajtott, ahol Trabantját - a támadók figyelmének elterelése érdekében - felgyújtotta, majd elmenekült. Lakatos maga is égési sérüléseket szenvedett, ezért kórházi ápolásra szorult.
Az eset annak idején igen nagy nyilvánosságot kapott, mert a tiszthelyettest a merénylet előtt alig néhány nappal Kosztolányi Dénes, az előző kormány állítólagos megfigyelési ügyeinek kivizsgálására létrejött parlamenti bizottság elnöke koronatanúként ajánlotta a grémium figyelmébe. Lakatos már korábban jelezte ugyanis, hogy információkkal rendelkezik. a megfigyelési botránnyal összefüggésbe hozott Pin Point Kft. állítólagos ügyeiről. A Nemzetbiztonsági Hivatal tulajdonában álló cég kapcsán azt feltételezték, hogy része lehetett a törvénysértőnek tartott akciókban. A tiszthelyettes egyébként korábban valóban találkozott Szadai Károllyal, a titkosszolgálatokat irányító miniszter kabinetfőnökével, valamint az akkori kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadójával.
Az állítólagos merénylet vizsgálata során viszont kiderült, hogy a 2/A úton egészen más történt. Lakatost nem támadta meg senki, hanem maga hajtott Trabantjával az árokba, ahol a kocsira többször rálőtt, majd benzinnel lelocsolta és felgyújtotta azt, miközben kezén és lábán maga is megégett. Nyilván ennek tudható be, hogy még az öngyújtóját is a helyszínen felejtette.
A tiszthelyettes az önmerényletet állítása szerint azért követte el, mert erre a titkosszolgálat László fedőnevű ügynökétől megbízást kapott, aki ígérte: ha az akció sikerül, a szolgálat egy szerényebb lakással és egy Lada Nivával honorálja igyekezetét. A cél pedig az volt, hogy a gyanút a Pin Pointra tereljék, amely ellen legális eszközökkel nem láttak lehetőséget a fellépésre - állította. Különben Lakatos még a helyszínről felhívta Szadait, aki azt tanácsolta, hogy az esetről értesítse a rendőrséget, amit a tiszthelyettes később meg is tett. A váci kapitányság azonban nem folytatott érdemi vizsgálatot. Az ügy egyetlen következménye az volt, hogy Lakatos közös megegyezéssel leszerelt a titkosszolgálattól.
Az eset mégsem ment feledésbe, mert a sajtóban számos feltételezés látott napvilágot, s a legfőbb ügyész helyettese végül nyomozást rendelt el, igaz, azonnal titkosította is az eljárást. Így Lakatost 2000 januárjában a hatóság félrevezetése miatt már gyanúsítottként hallgatták ki. Pajcsics József, a volt tiszthelyettes védője lapunknak elmondta: bár a férfi végig kitartott saját verziója mellett, az önmerénylet hátterét soha senki nem próbálta meg feltárni. Így rendre elutasították a védelem indítványát, hogy hallgassák ki tanúként Szadait, továbbá a titkosszolgálat egy tisztjét, akivel Lakatos állítólag többször találkozott. Sőt a mobiltelefonok híváslistáját sem ellenőrizték, pedig ennek alapján legalább az kiderülhetett volna, hogy a volt tiszthelyettes valóban beszélt-e Szadaival. Elvégezték viszont Lakatos elmeorvos-szakértői vizsgálatát, amelyből kitűnt: a gyanúsított teljesen normális.
Az ügy részleteit a Váci Bíróság sem vizsgálta, mert az eljárásban nem terjeszkedhettek túl a vádiratban foglaltakon - mondta Pajcsics. Elfogadták ugyanakkor a védelem érvelését, amely szerint Lakatos saját cselekményének társadalomra veszélyességét tévesen ítélte meg, és erre, valamint az 1999 óta eltelt időre tekintettel a vádlottat csupán megrovásban részesítették. A bíróság döntését a vádlott tudomásul vette, mindazonáltal hangsúlyozta: az ügy kapcsán döbbent rá, hogy az igazság "mennyire hatalomfüggő", ezért "a jogállamiságba vetett bizalma is megrendült".