-A fényességes Váci utca sarkán állunk. Mit szólsz hozzá?

- Nagyon divatjamúlt lett hirtelen. A szívekben a nyolcvanas évek óta úgy él, mint a Mi Pompás Sétálóutcánk, de ez a viacoloros burkolat olyan végtelenül ciki, szegényes és szomorkás... arra szolgál, hogy meredekebb garázsbejáróknál fogja az autót.

-Lehet, hogy volt egy nagy októberi szocialista garázsbeálló projekt, de aztán meggondolták magukat.

- Dekoratív díszítésre mindenesetre abszolút alkalmatlan. Bárhol a világon - és most nem feltétlenül Nyugatra gondolok, Keletre is, Kassára, Pozsonyra, Krakkóra, Prágára - mindenhol nemes anyagokat használnak az elegáns utcákban. Szóval ott kezdődik, hogy a burkolat úgy van előadva, mint ha intarziás padló volna, de valójában a legócskább PVC.

-A házak azért szépek. Nemde?

- Persze, szépek. Nagyon szeretem a Váci utca házait. Kevés hely van, ahol az emberek szemmagasság fölé tudnak nézni, és rá tudnak csodálkozni, milyen értékes épületek között járnak.

-Mint például ez a ház, a Marks és Spencer boltjával.

- Mint például. Klasszikus nagy banképület, erőt sugárzó építészeti elemekkel. Szép. De az a reklámtábla is figyelemre méltó, ott, az utca közepén. Aha. A Vigadó folklórprogramjára csalogat, egy jellegzetesen hetvenes évekbeli fotóval. A rajta látható, lendületesen pörgő kislány ma már valószínűleg pirospozsgás, jókedvű nagymama.

-Vagy pirospozsgás, ezért rosszkedvű: nem déli verő, hanem hipertónia.

- Óh, a jó öreg Aeroflot-iroda. Már gyerekkoromban nagyon tetszett a logója, baromi menő volt. Mint látható, meghagyták a sarló-kalapácsot; valószínűleg ez az egyetlen hely Budapesten, ahol közterületen önkényuralmi jelképet lehet látni.

- Lehet, hogy ez nem tiltott; legalábbis fura lenne, hogy minden melóstól, aki kimegy az utcára, elvennék a kalapácsát azzal, hogy keressen helyette valami mást.

- Lehet. De emitt az Anna presszó. Jó kis hely, állítólag a hatvanas években katalógusból válogathattak lányokat itt a külföldi urak.

-Ilyesmi ma persze elképzelhetetlen volna.

- Természetesen. És íme, a megtiport, a városképvédelmi szempontok által meggyötört Burger King, amelynek kötelező volt az arculatát a környezethez idomítani, és csupán ezekkel a rendkívül gusztusos zászlókkal reklámozza magát.

-Ez szép volt. Amiképp a kandeláberek is.

- Nem is a kandeláberekkel van a baj, ezek ilyenek voltak eredetileg is, bár megsúgom, hogy Amszterdam úgynevezett fő sétálóutcáján a jelenkor top-dizájnjának lámpái, utcabútorai szerepelnek, jelezve, hogy ezek azért nem olyan örök érvényű tárgyak, mint az épületek. Mindenesetre az, hogy a nyolcvanas években visszahozták őket ide, nagyon fontos és szép mozgalom volt.

-Ez egy különösen drága bolt lehet, legalábbis a kirakata szerint: meztelen bábuk egy szál sapóban. Azt üzenik, hogy ha bemész vásárolni, így jössz ki?

- Igen, egy kis sapkában és egy kis táblával a bokádon. De pompás ez az üzlet is: neve White House, és műmatyót árul, orrvérzésig. Szomorú, hogy a külföldi, aki idejön, tőlünk, magyaroktól, Magyarországról egy darabot ezek közül visz haza.

-Ahelyett, hogy egy darab tokaszalonnát vinne Erőspistával�

- De az is lehet, hogy hátra kell menni az ovális szobába, ahol merőben más a felhozatal�

-Fortuna Ház. Hogy viseled?

- Nagyon nagy bajom nincs vele. Egy jó tatarozással viszonylag normális modern épület lehetne belőle. Külön felhívnám a figyelmet Hegedűs Belló egykori emlékművére, az általa készíttetett üvegliftre, amely felvitt a belvárosi éttermébe, ahol az úri közönség, a kilencvenes évek félbűnöző, félpolitikus - vagy tán egészen az - világa találkozgatott� Na, de arról van szó, hogy az utókornak mindig van egy fura, elutasító viszonya az eggyel korábbi éra dolgaival szemben. Az én apámék generációja például úgy nőtt fel, hogy ha a szecesszió szót valaki kimondta, más elhányta magát ott, helyben.

-Hát kétségtelenül vannak szebb szavak: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

- Nem a szó, hanem maga a stílus miatt, amit akkor betegesnek, visszataszítónak, rondának tartottak. A hetvenes évek találta ki, hogy a szecesszió gyönyörű. Akkor kezdődött el, hogy minden ragasztott kirakatdíszítés szecessziós lett. Addig az ízlésvesztés szinonimája volt. Fél évszázadnak kellett eltelnie, mire megnemesedett.

-De a Fortuna vajon megnemesedik-e valaha is?

- Lehet.

-Hermes-kút.

- A békebeli világ visszatérésének első jele volt, amikor idekerült. Szépen megcsinálták. Azóta - nem tudom, miért - valahogy bágyatag, snassz és csúnyácska lett.

-Viszont ez a tábla se rossz: Chang, balra.

- De vajon melyik Chang?

-Kai-Sek biztos nem: ő már meghalt. Mindenesetre nem ártana a felirat végére egy e betű, mert így elég gyengén mehet a bolt. De lám, itt is génmagyar babákat árulnak, igaz, ezúttal kékfestőruhácskákban�

- Szimpla német-osztrák babák, magyarnak álcázva. Vagy még annak se. A múltkor ugyanitt velencei karneváli maszkokat láttam, ez ugyanaz. Nem hiszem, hogy Velencében árulnak matyó vagy álmatyó termékeket, Európában általában odafigyelnek arra, hogy a helyi dolgokat kínálják. Szerintem egy picit a historizáló környezet, ez a radikális eklektika sugallja azt, hogy itt mindent egymás hegyére-hátára lehet dobálni összefüggések, kapcsolódási pontok nélkül. Zsibvásár. Na, de itt van a Finta Tavernája �84-ből vagy '85-ből. Most én kérdezek: szerinted milyen?

-Már megszoktam. És inkább érzem idevalónak, mint a Fortunát. Plusz az aljában régen remek sült kolbászokat adtak, pontosabban árultak.

- Igen, valamivel jobb minőségű ház, mint a Fortuna. Az összes bosszantó applikációval együtt, mint például azok ott, a felirat fölött cikázó neoszecessziós nemtommicsodák.

-Üde színfolt ez a nemzeti felsőruhaárus is. A magyaros sísapka különösen szép.

- Meg ez a nightclub. Amikor még nem volt berepedve az ablaka, és erotikus sziluett-tánc ment a kirakatában, olasz gimnazistacsoportok sikongattak előtte végig egész estéket.

-Tombol tehát a szexus: hölgykatalógus, sikongató taljánok, emitt meg egy meztelen bronz kisfiú. Fertő. Ámde itt a végállomás: a Sooter's. Cuccok a százforintos boltok elfekvő készletéből a Váci és a Kossuth Lajos utca sarkán.

- Nagyon ciki ez is. Valamelyik pályaudvar alá lenne való, ha egyáltalán.

Aki kérdezett és közbevetett:
Bárkay Tamás
Aki válaszolt és értékelt:
Bojár Iván András