Az európai lapok szemrehányásokkal illetik a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organisation - WTO) ma kezdődő, ötnapos tanácskozását, főként arról értekeznek, hogy a szegények és a gazdagok között egyre nő a szakadék. A globalizációs mozgalmak egyik legfontosabb hírportálja, az Indymedia.org egyenesen a tanácskozás ellen mozgósít. A brit Guardian publicistája, George Monbiot azzal igyekszik lehűteni a szenvedélyeket, hogy nem szabad eltörölni a WTO-t a Föld színéről, mert szükség van rá, csak nem ebben a formájában.

A Global Exchange nevű oldal felsorolja azt a tizenkét okot, amiért az alternatív globalizációs mozgalmak támadják, és amiért szombaton világszerte tüntetéseket fognak tartanak a WTO működése ellen.

Ezek között az egyik legfontosabb, hogy a WTO, amely a világ kereskedelmét szabályozza, egyáltalán nem demokratikus, a működése nem átlátható, ugyanakkor a hatalma nagyobb, mint a nemzeti kormányoké.

Múlt szombaton az ARC Óriásplakát-kiállításhoz kapcsolódóan a Védegylet és más civil szervezetek nyilvános vitára hívták ki a kormány képviselőjét a WTO ügyében. Várkonyi László, a Külügyminisztérium "Multilaterális Külgazdaságpolitikai Főosztályának" vezetője elfogadta a kihívást, és minden támadást elhárított, mégpedig olyan egyértelműen, mintha nem lenne ezzel az egésszel semmi probléma. Tehát aki mégis bírál, az vagy téved vagy� ki tudja, mi lehet vele a baj, Várkonyi úr erre az erőteljes indulatra, ami a WTO-t övezi, nem keresett magyarázatot. Ám a vita végén valaki megkérdezte tőle, hogy mikor tekinthetnek bele a civil szervezetek a WTO által irányított tárgyalási folyamat állásába. Várkonyi úr azt felelte, hogy arra sajnos nincs mód.

Arról a tárgyalási sorozatról van szó, amely "a szolgáltatások szabad kereskedelme előtt nyitná meg az utat" - magyarán, a WTO azt szorgalmazza, hogy a magántőke kapjon szabad utat a közszolgáltatások privatizálására.

Posta. Oktatás. Ivóvíz. Vasút. Tömegközlekedés. Áram. Egészségügy�

Vandana Shiva, a világ egyik legismertebb, indiai származású, globalizációkritikus közírója szerint a világ ivóvízkészletének rohamos fogyatkozása láttán a magántőke felismerte, mekkora üzlet rejlik a vízszolgáltatás privatizációjában.

Az iparág két legnagyobb óriása - írja - , a Vivendi Environment és a Suez-Lyonnaise des Eaux már a világ százhúsz országában rendelkezik érdekeltségekkel. Más profilú cégek is rámozdultak a lehetőségre, ilyen például az elektromos szolgáltató RWE, amely a Fővárosi Vízművekben is rendelkezik egy töredéknyi tulajdonnal.

Hogy milyen lesz az a világ, amelyben Coca-Cola szerint is az ivóvíz nagyobb üzlet lesz, mint az üdítőforgalmazás, egyelőre még kérdéses. Shiva szerint az élet, a létezés alapja, a víz nem lehet üzlet. A WTO-ban sokan nyilván máshogy gondolják, ezért a cancúni tárgyalási forduló is része annak a műveletnek, amelynek eredményeképpen elvileg 2005-ig a világ országai meg fognak állapodni abban, hogy mely közszolgáltatásaikat ajánlják fel a magántőkének, illetve mely piacok megnyitását követelik más országoktól.

Ez az, amit Várkonyi úr nem mutathat meg a civil szervezeteknek. Ők aziránt érdeklődtek ugyanis, hogy hazánktól milyen közszolgáltatások megnyitását kérték a többi országok. Várkonyi azzal hárította el az érdeklődést, hogy bizalmasan érkeztek hozzánk a tárgyalópartnerek kérései.

Várkonyi úr azzal igyekezte lehűteni az indulatokat, hogy a WTO nem valamiféle nemzetek feletti gonosz, hanem egy olyan intézmény, amilyenné az országok teszik. Ugyanezt mondja George Monbiot is a Guardian-ben: legyen szabad a kereskedelem - írja -, de ne úgy, hogy a gazdag országok megtiltják a védővámok használatát a szegényeknek, aztán az erőfölényük révén lealázzák a helyi iparukat. Hiszen például az Egyesült Államok is védővámokat alkalmazott 1789 és 1913 között, így lett nagy és erős.

A WTO-ban most folyó tárgyalásokon országok mezőgazdaságának, közszolgáltatásainak, egész jövőjének a sorsa forg kockán. De ha akárcsak egy olyan horderejű kérdésről is van szó, hogy akarja-e Ön megengedni, hogy az országban magáncégtől lehessen venni kizárólag az ivóvizet, akkor joggal várhatja el az ember, hogy legyen nyilvános a vita. Illetve ha nem az, akkor joggal gyanakodhat, hogy miért nem az.