Abban a városrészben vagyunk, annak is a főutcáján, amelynek említésekor - megfigyeltem - többször is bepárásodott a szemed. Látszik, hogy neked nem térkép e táj. Miért szereted ennyire?

Van egy személyes oldala, nagypapám, nagymamám itt élt, a Pozsonyi út első házaiban. Gyerekkoromból úgy emlékszem rá, mint nagyvárosias, de mégis családias, belakott utcára. Mindenhol ismerősök voltak, például a virágárus néni, akik akkoriban nem itt ténykedett, ahol a pavilon áll, hanem a kapualjban�

Aki a virágárus nénit szereti, rossz ember nem lehet�

Ez a fertály egyszerre metropolis jellegű és bensőséges, és ennek valószínűleg az építészeti és az ingatlanfejlesztési koncepció a titka. Nézd csak meg: alul mindenhol üzletek, boltok nyílnak. A '20-as '30-as években, amikor ezek a házak épültek, mindenhol odafigyeltek arra, hogy az utca és az épületek kapcsolatát, együttélését biztosítsák. Olyan egyszerű, már-már primitív dolog, és az építészek, a beruházók manapság mégsem tudják. Pedig csak ennyi kell ahhoz, hogy egy ház ne idegen tárgyként álljon az utcán. Másrészről a vadkapitalizmus jótékony hatásai is látszanak a környéken.

?!

A nyolcvanas években volt egy nagy felújítási hullám, amikor a Nagykörutat központilag végigkenték azokkal a színes műanyag festékekkel - most már próbálják magukat ledobni a falról - és volt a másik vonal, amikor különböző multicégek, bevéve a látványos Duna-parti hídfőállásokat, megvették a háztetőkön a neonreklámhelyeket, és ezekért fizetik a házak festését.

Tényleg: belül milyenek ezek a házak?

Ótvarok.

Ajjaj! Örvendetes viszont, hogy a könyvkultúra virágzik, szinte az egész utcában. Itt van például ez a derék diszkont: mesekönyvek hetven százalék engedménnyel.

Hát igen. Ez a bolt a könyvekhez nem méltóan vulgáris marketinggel reklámozza magát, a könyv maga anynyira alulértékelt cikként jelenik meg itt, hogy az embernek nincs is kedve bemenni. A nyolcvanas évek alumíniumajtaján át, a kilencvenes évek olasz csempéi között. És mind a kettő lepusztulóban.

Nem beszélve a kirakatra ragasztott minimálmatricákról. Bár a matricázás egész Budapesten nagy divat, az a veleje, hogy ne nagyon lássék a beltér, ahol az armageddont tervezgetik a rovásunkra. Persze ha benyitsz, elhallgatnak, így sose derül ki, miben sántikálnak�

Ezekből a matricákból építenek aztán maguknak villát a dekoratőrők a Rózsadombon.

- Ez az Óriás shop viszont igen nyalka. Kár, hogy negyvenkilós alpinistákra kalibrált lépcsők visznek az ajtajáig.

- Tulajdonosa dicséretesen megőrizte a régi faportált, bár azért egy szép kis légkondit mégis csak beleinstallált a közepébe.

Mi ez? Miért álltunk meg?

Ez a 4/A. Itt laktak a nagyszüleim. Még arról is híres, hogy Réz Pál, a magyar irodalom szürke eminenciása is itt lakik, és itt élt Radnai György operaénekes. Érdemes megnézni: a lépcsőházi linóleumborítás most már hetvenvalahány éve gyönyörűen állja a sarat, meg minden mást� Ez pedig a környék kalaposa. Azt a keskeny karimájú darabot emelném ki a kínálatból, utoljára Kabos László hordott ilyet, a Veréb is madár című filmben, 1968-ban.

Felejthetetlen volt benne. Ez a bolt viszont tényleg nagyvárosias: Butler.

Rendkívül elegáns.

Mi tagadás, nem a Vörös Október Ruhagyár outletje. De itt már erősen márványosodnak a portálok. Elegáns például ez az ékszerüzlet.

Ez a Lauli. Az egyik legfinomabban kitalált, legízlésesebb portál a városban. Bár a ráeresztett légkondi itt is belezavar a látványba.

Tyű, ez a fodrász viszont�

Hát igen. Ez pedig a nyolcvanas évek. Az újraéledő szecesszió letraszettjével megcsinált felirat, halványbarna szkájfotelek. Piros mű-mikulásvirág. Minden eredeti.

A néni pedig benn, a fején a hálóval a Lányok, Asszonyokat olvassa, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) magazinját. Ez persze nem igaz, ugyanis alszik. Viszont itt jön megint egy jeles épület, e házban született Raoul Wallenberg. De persze ez sem igaz: itt kezdődik a Wallenberg utca. Az a három malac, a túloldali hentes cégtábláin viszont komoly. Mit csinálnak éppen?

Méhecskéket isznak söröskorsóból. De a harmadik disznó inkább marhára hasonlít. Menet közben nyilván változott a művész. Odébb, a Radnóti sarkán látható az egyik kedvenc vendéglőm. A tulajdonosok nyaranta babot futtatnak fel a teraszra, szeretem nyomon követni a növény fejlődését.

Azt eszegetik a vendégek, amíg nem jön a homár?

Csak dekorbab.

- Úgy. De itt is van az iskolaépület. Tisztelet Komlónak?

- Ez a még modernebb kor - a hatvanas évek - építészete, amely felülbírálja a régit. Van egy szerkezet, és abba betesz valamit, ami direkt nem olyan. Eredmény: van egy poros előkert, amely kezelhetetlen, haszontalan.

Ahova val'szeg nem engedik ki a gyerekeket, azzal, hogy mit akartok abban a poros és kezelhetetlen előkertben. De Vessünk megint egy pillantást a túloldalra: Ipoly kávéház. Oda is hazajársz?

Rendkívül eklektikus hely, ezért szeretem. Falain Bálint Endre szitanyomatai, alattuk balkáni országokból idelátogató�

Vendégek?

Ez az: vendégek, akik nagyon különös hangulatot hoznak be a városrészbe, és hazai cigarettáikat, ezért újabban inkább a teraszra ülök.

Visszatérve az építészeti-városrendezési kérdésekhez�

Sokan hajlamosak azt mondani erre a negyedre, hogy Bauhaus. Kétségtelen, hogy fel lehet fedezni a Bauhaus hatását, de itt valójában olyan építészek, akik a Bauhaust Dessauban vagy Weimarban tanulmányozták volna, nemigen akadnak. Ez itt kérem nagyvárosi modern építészet, némi neoklasszicista beütéssel Rövidebben: Klasszikus modern. Korrekt. Akár Bécsben vagy Párizsban is lehetne. Szóval nekem nem nagyon jön a cikizhetnék.

Beh kár.

De tényleg. Nem tudom, hogy az elfogultság miatt-e vagy azért, mert minden zsibvásároid vonása ellenére jól működik. Szimptomatikusan persze, jelezve, hogy hol tartunk éppen, milyen az ország állapota. Fejmagasságban összevissza graffitizve a falak, letraszettezve a kirakatok, olcsón és ügyetlenül, nem elég nagyvonalúak, igényesek a boltok. De ez az utca még mindig bőven a budapesti átlag fölött van, fegyelmezettebb, mint a standard. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy az építészeti keretek olyan értelmesek, és tiszták, hogy a képet nagyon nehéz elrontani. Ha megnézzük ezt a butiksort, egyenként - egy-két kivétellel - mind suta, de a látvány egészében valahogy mégis jó.

Aki kérdezett és közbevetett:Bárkay Tamás
Aki válaszolt és értékelt:
Bojár Iván András