A depresszió kifejezés a latin "deprimo" igéből származik, amelynek eredeti jelentése lenyomni. A betegség valóban sokunkat lenyom. A WHO összesítése szerint a szív- és érrendszeri betegségek után a depresszió károsítja leginkább a munkaképességet és az életminőséget. Az alkoholizmus, illetve drogfüggőség a depresszió alapja és következménye is lehet. A szorongó, depressziós ember gyakran fordul alkoholhoz, droghoz, amely enyhülést adó gyógyszerré válik. Idővel aztán már nem depressziója, szorongása miatt iszik, kábítószerezik, hanem egyszerűen azért, mert kialakult a függőség.

23 éves elvált nő:

Az én depresszióm két okból jelentkezett. Az édesanyám halála és a válásom miatt. A két dolog közel egy időben történt, és a kettő együtt teljesen kikészített� Nekem hiába mondja azt valaki, hogy szép vagy, csinos és okos, mert én azt látom, hogy én iszonyú ronda vagyok, kövér és marha buta. Minden, amit elértem az életemben, mintha szétfolyt volna, a kórházból is félek kimenni.

A nők a legtöbb felmérés szerint kétszer olyan gyakran betegszenek meg, mint a férfiak. Ennek hátterében az áll, hogy a női szervezet ciklikus hormonális változásaira az idegrendszer is érzékenyen reagál: változik a kedélyállapot, az érzelmi élet, mindezt pedig magatartás-változások is kísérhetik - nyilatkozta lapunknak Rihmer Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa. Emellett a férfiakhoz viszonyítva a nők hajlamosabbak a másokkal való kapcsolataik alapján megítélni magukat. A veszteségeket mélyebben élik át, sérülékenyebbek, ezért fogékonyabbak a betegségre. Ráadásul a gyengébb nemre nagyobb társadalmi teher is hárul - munkahely, háztartás, gyereknevelés. Az előbbiek miatt igaz az a tétel, hogy a 18-55 éves korosztályban kétszer annyi a női beteg, mint a férfi. Az ennél fiatalabb, illetve idősebb csoportban csaknem azonos a két nem betegeinek a száma. A legfrissebb adatok szerint a háziorvosnál megforduló idősek körében a harminc százalékot is eléri a depressziósok aránya, ugyanakkor a fiatalabb korosztályokban is folyamatosan emelkedik az érintettek száma. A betegek legalább kétharmada szorulna tartós gyógyszeres kezelésre, ám csak mintegy ötödük szed megfelelő készítményeket. Nagyon sok betegnek pszichoterápiára lenne szüksége.

2001-ben 132 719 beteget tartottak nyilván a hazai gondozókban. A maradékra senki sem figyel. A következmény: egy adott pillanatban hazánkban legalább negyedmillió kezeletlen depressziós beteg küzd zavaraival.

De mi is ez a betegség? Levertség, rezignáltság és hangulatváltozás? Ennél jóval többről van szó, ám a mai napig nem tudjuk, hogy mi okozza ezt a már az ókorban is ismert betegséget. A kórt a XIX. század óta emlegetik depresszióként. Két alaptünete a kiváltó ok nélkül két hétnél hosszabb ideig fennálló hangulati nyomottság és az örömérzés elvesztése. Orvosi értelemben nem mindenki depressziós, akinek éppen depressziós hangulata van, fordítva azonban igaz a mondás: a valóban depresszióban szenvedő embernek a hangulata is hasonlóképpen jellemezhető. Mellesleg vaskos tévhit, hogy a depressziót mindig valamilyen negatív életesemény váltja ki! Bármikor bárkinél előfordulhat, abban az esetben is, ha az egyén életében látszólag minden rendben van.

52 éves férfi:

A depresszió olyan, hogy csak fekszem, semmihez nincs kedvem. Ilyenkor azt érzem és gondolom, hogy nem érdemes élni, nekem semmi sem sikerül. Rögtön bejövök a kórházba, mert ahhoz sincs erőm, hogy kimenjek a boltba. Az is nehezemre esik, hogy elkészüljek, és bejöjjek a kórházba. Ha depressziós vagyok, akkor nem jó se itt, se otthon; csak itt ellátnak, meg tudom, hogy kikúrálnak.

A tudomány a betegség felderítésével kapcsolatban több eredményt ért el: kimutatta például, hogy sok esetben az agy kémiai ingerületátvivő anyagainak - neurotranszmitterek, például acetilkolin, noradrenalin, szerotonin, dopamin - egyensúlyi zavara áll a háttérben. Ezeknek az agy bizonyos területein jelentkező hiányára vagy túlzott mennyiségére több betegség - Parkinson-kór, Alzheimer-kór, szkizofrénia - is visszavezethető. A depressziós betegek agyában a szerotonin, a noradrenalin és dopamin mennyisége elmarad az egészségesekétől. A gyógyszeres kezelés ezek szintjének helyreállítását segíti elő.

Rihmer Zoltán szerint a depressziók egyik csoportjában kimutathatók az örökletes hatások, de a többség esetében a depresszióra való hajlam a korai gyermekkorban kezdődő kedvezőtlen lélektani behatásokra vezethető vissza. Az első években szerzett sérülékenység, a sebezhetőség miatt ezek az emberek sokkal nagyobb eséllyel betegednek meg, míg az ilyen hatásoktól mentesekre ugyanazok a helyzetek nincsenek hatással. A depressziósok a dicséretet gyakran gúnyolódásnak fogják fel, mivel el sem tudják képzelni, hogy őket dicsérni is lehet. A betegség felismerése nem is olyan egyszerű. Sok esetben testi tünetek álcázzák a hangulatzavart. A negatív laboreredmények láttán gondolkozik el a háziorvos, hogy talán egész más áll a háttérben. A háziorvosok gyakorta beleesnek abba a hibába, hogy bizonyos élethelyzetekben - gyász, válás, idős kor - természetesnek tekintik, ha valaki depressziós. A daganat, krónikus gyulladás, cukorbetegség, magas vérnyomás betegség gyakran jár együtt depresszióval. Klinikai vizsgálatok támasztják alá, hogy szélütés után a betegek fele, harmada depressziós lesz és ugyancsak igen magas, 50-60 százalékos gyakoriságú az előfordulás Parkinson-kóros betegekben.

A depresszió amellett, hogy milliók életét keseríti meg, jelentős terhet jelent ró az egészségbiztosítókra. A WHO 2000-ben közzétett jelentése szerint a depreszszió a felelős a csökkent munkaképességgel, rokkantan leélt életévek 12 százalékáért. Az Egyesült Államokban készült öszszesítés szerint - olvasható a VOX POP által közelmúltban készített tanulmányban - tíz évvel ezelőtt 12,4 milliárd dollárba került az ottani betegek kezelése, míg a nem kezelt betegek okozta társadalmi kárt 31,3 milliárdra becsülték. Hazánkban a mai napig nem készült ilyen felmérés, de sokak szerint nálunk rosszabbak az arányok.

Számos országban (közte hazánkban is) a nyilvánosság segítségével is egyre többen próbálnak segíteni a depressziósokon. A felvilágosításba nagy nevek is beszállnak. Tom Johnson, a CNN amerikai hírtelevízió volt vezetője 2001-es visszavonulása óta a depressziósok megbélyegzése ellen küzd nyilvános fellépéseiben. Johnson, aki maga is évek óta kedélybetegségben szenved, a még mindig társadalmi tabu sújtotta betegségek egyikét látja a depresszióban, és hangoztatja, hogy a gyógyuláshoz vezető első lépés a "betegség bevallása". A legfontosabb feladatát ma abban látja, hogy nyilvános szerepléseivel más betegeket is arra bátorítson, hogy lelki betegségek esetén ne habozzanak segítséget kérni.

Az Egyesült Államokban 20 millióan szenvednek depressziótól, köztük hatmillió férfi. Évente 30 ezren követnek el öngyilkosságot. Főleg a vezető pozícióban lévők vonakodnak bevallani betegségüket, mert környezetük azt várja el tőlük, hogy szuperférfiként, illetve szupernőként viselkedjenek. Márpedig a stressz, a túlhajszoltság, az örökös feszültség a depressziós tünetek egyik fő kiváltó oka - állítja a volt médiamenedzser.

Általánosan jellemző, hogy a betegeknél önmaguk túlzott leértékelése súlyos bűntudatot okoz, amely akár öngyilkossághoz is elvezethet - nyilatkozta lapunknak Tringer László, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke. A depressziót számos szakértő emiatt az öngyilkosság előszobájának tartja. Nem véletlenül: az öngyilkosok hetven százaléka szenved depreszszióban, a súlyos depresszióban szenvedők közel harminc százaléka öngyilkosság következtében hal meg. A tartósan kezelt betegek esetében viszont az öngyilkossági halálozás jelentősen csökken. (A világon évente mintegy 800 ezer öngyilkosságot követnek el, 2020-ra másfél millió esettel számolnak.) Hazánkban, 2001-ben 2979-en vetettek véget életüknek, húsz évvel korábban ötven százalékkal több volt az öngyilkosok száma. A kedvező fordulat okaira még nincs általánosan elfogadott válasz, de ebben biztosan szerepet játszik a depressziósok jobb kezelése. Jelenleg hétszer annyi beteget kezelnek, mint húsz évvel ezelőtt.

36 éves nő:

A betegségem előtt rengeteget tudtam dolgozni, éjszakáztam, szeretem a munkámat, aztán ez teljesen megfordult. Begubóztam, összekucorodva feküdtem egész nap és kész. Ilyenkor az is nehezít a helyzeten, hogy borzasztóan nehéz emberekkel kapcsolatba kerülni, iszonyú teher másokkal törődni, mert az ember teljesen el van foglalva saját magával. Beszűkül az életed, nincs kedved semmihez� Olyan, mintha elvesztenéd magad, azt, aki igazán vagy. Emlékszel, milyen voltál, és nem tudsz olyan lenni. Csak várod, hogy újra saját magad légy, és ne a depresszió határozza meg az életed. Talán ez a legrosszabb.

A Semmelweis Egyetem munkatársai - Kopp Mária professzor vezetésével - a közelmúltban két alkalommal is végeztek felmérést, amelyből kiderült, hogy a depressziós tünetektől szenvedők száma jelentősen növekedett 1988-95 között. (Azóta nem készült újabb felmérés.) 1988-ban a megkérdezettek 24,3 százaléka jelzett depressziós tüneteket, hét évvel később 31,8 százalék számolt be hasonlókról. A súlyos depresszió aránya még inkább nőtt: 2,9-ről 7,1 százalékra.

Egyébként nincs olyan tipikus magyar gén, amely magyarázná a lakosság körében előforduló számos megbetegedést. Sokkal inkább arról van szó, hogy miként éljük meg a mindennapokat, hogy miként viseljük, vagy nem viseljük el egymást. A depresszió utóbbi időben tapasztalt elszaporodása azonban nevezéktani okokra is visszavezethető. A múlt század nyolcvanas évei óta a korábban neurózisnak nevezett betegségek többségét is depressziónak hívják. A neurózis mint diagnózis mára eltűnt a használatból. A növekvő előfordulások másik oka, hogy egyre nagyobb figyelem irányul erre a betegségre. Az orvosok felkészültsége is javul, emellett a vizsgálati módszerek is egyre hatékonyabbak.

A régebben alkalmazott depresszióellenes gyógyszerekkel kapcsolatban általános probléma volt, hogy a megfelelő hatás kialakulásához legalább két-három hét kellett, azaz csak ennyi idő eltelte után érezhette magán jobban a beteg. Sokan azonban nem vártak eddig, egy-két hét után abbahagyták a "dilibogyók" szedését. A másik gond, hogy a hatóanyagok kellemetlen mellékhatásokat is okoztak - székrekedés, vérnyomás-probléma, alvászavar, szájszárazság, enerváltság. Öszszegezve: nem használt, ráadásul roszszabbul lett az ember. Kell ennél több egy depressziósnak? A legújabb antidepresszív szereknél már 6-8 nap után érezhető a kedvező hatás, és jóval kevesebb mellékhatást okoznak - a betegek kilencven százaléka megfelelő gyógyszeres kezeléssel meggyógyítható. Csakhogy a depresszió alapvetően hajlamos a visszatérésre. A betegségen átesők 80 százalékánál újra kialakul a kór. A tünetek visszatérésének gyakorisága az életkorral arányosan növekszik, 50 éves kor felett szinte mindig kiújul. Ez úgy akadályozható meg, ha a beteg fenntartó adagban - a gyógyszergyárak nagy gyönyörűségére - éveken át szed naponta egy tablettát.

Ma Magyarországon hiába világszínvonalú a pszichiáterek és pszichoterapeuták képzettsége, számuk messze nem elegendő a tisztességes ellátás biztosításához. A kilencvenes évek eleji növekedés után az utóbbi évtizedben folyamatosan csökken a gyógyításban dolgozó pszichiáterek száma, jelenleg kevesebb mint 800-an vannak. Mint oly sok más téren, itt is a budapestiek vannak kedvezőbb helyzetben: a fővárosban 9-10 ágyra jut egy szakember, vidéken 25-30-ra. A járóbeteg-rendeléseken a depressziós betegekkel szinte lehetetlen érdemben foglalkozni, hiszen egy-egy páciensre átlagosan 7-8 perc jut. A pszichiátriai szakmai kollégium állásfoglalása szerint ugyanakkor a szakellátás minimális ideje fél óra, ami már az időigényes pszichoterápiás rendelést is lehetővé teszi. A szűkös lehetőségek miatt egy adott pillanatban legalább negyedmillió kezeletlen beteg él az országban. A szakmai álláspont szerint legalább 1200 pszichiáterre lenne szükség, de minőségi munkáról akkor beszélhetnénk, ha 1600 szakember dolgozna az országban.

/p>

52 éves nő:

A kórházban, ahol először voltam, egyáltalán nem úgy kezeltek, ahogy igényeltem volna. Nem foglalkoztak velem, csak gyógyszereztek� Odáig jutottam, hogy pár hónap alatt 30 kg-ot fogytam, és több mint fél évig nem aludtam, az étvágyam teljesen elment, nem volt kedvem felkelni, nem motivált semmi, állandóan fáradt voltam. Ezek után elkezdtek vizsgálni, voltam belgyógyászaton, mindenhol, de nem tudták megmondani, mi a bajom, míg végre ide, a pszichiátriára kerültem� Itt embernek tekintenek, segítenek, itt az a céljuk az orvosoknak, hogy meggyógyuljak� Tudom, hogy eddig is segítettek, és ki fognak húzni a gödörből. Még van min dolgoznunk, de én tudom, hogy túl leszek rajta.

A kórházi ellátás legalább olyan aggasztó, mint a járóbeteg-ellátásé. A depressziósok többségét a könnyű pszichiátriai osztályokon kezelhetnék ideális esetben, ezek az osztályok azonban az elmúlt évtizedekben fokozatosan leépültek. A kórházi ellátás másik problémája, hogy amennyiben a beteg kórházba kerül, akkor gyakran hónapokig tartó kezelésre szorul, amit azonban jelenleg egyetlen kórház sem engedhet meg magának. Ennek következtében - általában két-három hét után - félig gyógyult betegeket bíz az amúgy is túlterhelt pszichiátriai gondozókra, illetve a jó szerencsére a pszichiáter.

"A pszichiáterek nem jól kommunikálják problémáikat. Ha így tennék, politikai szintre emelhetnék a pszichiátria elkeserítő helyzetéből adódó össztársadalmi szintű gondokat, így például a megelőzhető, értelmetlen öngyilkosságokat. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: az élet óhatatlanul kikényszerít majd valamilyen politikai lépést. Azt csak remélhetjük, hogy nem lesz túl késő" - foglalta össze véleményét Tringer László.