Létrejöttétől kezdődően a genfi székhelyű Kereskedelmi Világszervezetet (a WTO-t) a közvéleménynek úgy mutatták be, mint a gazdasági szabályozás sokoldalú rendszerének nélkülözhetetlen intézményét, amely a világkereskedelem növekedéséhez biztosítja a szükséges játékszabályokat. Azonban mára már teljesen világossá vált, hogy a WTO a transznacionális vállalatok érdekében és a gyengébb nemzetgazdaságok, a munkások, az alkalmazottak, a kisparasztok és a kistermelők hátrányára segítette elő a piacok megnyitását, s járult hozzá a privatizáció gyorsütemű kiterjesztéséhez, elsősorban a rendszerváltó közép-és kelet-európai, valamint a fejlődő országokban, de nem kerülte el a "jóléti" társadalmakat sem.

A Susan George erről szóló könyve éppen akkor jelent meg, amikor mindenütt, így nálunk is veszélybe kerültek a közszolgáltatások: az egészségügyi ellátás, a postai szolgáltatások, a vasút, az oktatás és az állami nyugdíjrendszer, stb. A tiltakozás hullámai különösen magasra csaptak Franciaországban, de jelentős demonstrációkra került sor Németországban és Ausztriában is, ahol a jóléti rendszerek leépítése, az eddig közhatalmi hatáskörben lévő szektorok, a piaci viszonyoktól mentes területek profitorientált fejlesztése került napirendre. Ebből a neoliberális globalizációs folyamatból Magyarország sem maradt ki, sőt a rendszerváltozás óta minden eddigi és a jelenlegi, önmagát baloldalinak tartó kormány is élen járt a liberalizáció gyorsütemű kiteljesítésében, a magánosítás egyre szélesebb körűvé tételében.

A tőke előtti korlátok lebontása, a profit mindenek elé helyezése mindenütt a szegénység és az egyenlőtlenségek növekedéséhez, a társadalmi igazságosság sérüléseihez vezettek, amelyek miatt a civil társadalom - főleg a fejlett országokban - egyre élesebben tiltakozik és kezdi megszervezni önmagát nemzetközi szinten is. (A civil önszerveződés kiváló példái a szociális fórum mozgalmak, így a Szociális Világfórum és az Európai Szociális Fórum). Az alternatív globalizációt hirdető mozgalmak - köztük az ATTAC is - központi helyet szánnak a nemzetközi pénzügyi intézmények (a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank) és a WTO bírálatának.

Susan George a téma kiemelkedő szakértője és kutatója, az amszterdami Transznacionális Intézet igazgatója, valamint a francia ATTAC alelnöke igyekezett a bonyolultnak tűnő kérdéseket közérthetően, a laikusok számára is jól áttekinthetően bemutatni. Álláspontja szerint a nemzetközi kereskedelem szabályozására, egy globális intézményre mindenképpen szükség van, hiszen senki nem akar káoszt, sem pedig kereskedelmi háborúkat. A nemzetközi szervezet szükségessége tehát nem kérdés, a WTO formájával van a baj.

A mű eredeti címe "Tegyük helyre a WTO-t" jól kifejezi S. George szándékát, nevezetesen, hogy bemutassa az új világkereskedelmi szervezet születését, felépítését és működési mechanizmusát. Egyszerre nyújt alapismereteket , vitatkozik és érvel szenvedélyesen az intézmény átfogó reformja mellett. Visszanyúl a szervezet "elődjének", a GATT-nak (General Agreement on Tariffs and Trade - Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) születéséhez, bemutatja azt a bűvészmutatványt, amellyel 1994 év végén a marokkói Marrakes-ben, az uruguayi forduló végén megszületett a WTO. A szervezeti felépítés, illetve döntéshozatali mechanizmus ismertetése mellett már a könyv elején felhívja a figyelmet a WTO formálisan demokratikus, valójában azonban antidemokratikus jellegére, a Dél országainak jogos kifogásaira és panaszaira.

A WTO pilléreinek számító alapelveket sorra véve S. George kijelenti, hogy sok esetben sérülnek az állampolgárok érdekei, a demokrácia pedig nem érvényesül. Kiemeli, hogy a WTO nem tűri a fenntartásokat, nincsenek kivételek. Folyamatos tárgyalások színtere, amelyeknek célja a "fokozott és erősödő liberalizáció". A WTO a jelenlegi 146 tagországának teljes átláthatóságot és a Világbankkal, valamint a Nemzetközi Valutaalappal történő együttműködést ír elő. A fő vezérelvek közül közérthető magyarázatot kapunk a legnagyobb kedvezményes elbánásról, a nemzeti elbánás elvéről, a piacokhoz való hozzáférés szabadságáról, a dömping és a monopóliumok tilalmáról, amelyeknek sokszor káros következményeit a szerző számos példával támasztja alá.

A WTO szerződésrendszere közül a szerző foglalkozik a szolgáltatáskereskedelemre, a szellemi tulajdonjogokra, a mezőgazdaságra, a külkereskedelemmel kapcsolatos beruházási szabályokra, a műszaki akadályok felszámolására, a vitarendezésre vonatkozó egyezményekkel. Kiemelt figyelmet fordít az Általános Szolgáltatáskereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Trade in Services - rövidítve: GATS) ismertetésére, amely ma már a az alternatív globalizációt hirdető mozgalmak első számú közellensége lett és bár nem elég erősen, de nálunk is megjelent a GATS kritikája az ún. "kórháztörvény" kapcsán.

Susan George nagyszerű munkáját ajánlom jó szívvel mindenkinek, akit mélyebben érdekel a világkereskedelem működése és a neoliberalizmus fontos intézménye a WTO.

Benyik Mátyás
nemzetközi gazdasági szakértő
szakközgazdász
az ATTAC Magyarország tagja

(Susan George A WTO Korlátlan világkereskedelem vagy szolidáris globalizáció című könyve a Napvilág Kiadónál jelent meg, ára 980 Ft)