Megilletődve hümmögök, hogy bizony, még két Matuska is van, ez bizonnyal nagy dolog. A gyűjtő kisegít. Matuska Szilveszter képei azok. Azé a Matuskáé - bámulok rá értetlenül. Igen, a biatorbágyi rémé.

Az 1931. szeptember 13.-ra virradó éjszakán felrobbant a biatorbágyi vasúti viadukt. A detonáció éppen akkor történt, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat. A mozdony és az első hat kocsi a mélybe zuhant, s a szerelvény roncsai között 22 ember lelte halálát, 17-en súlyosan megsebesültek. A helyszínen pokolgépet találtak és egy levelet, amelyből arra következtettek, hogy a robbantás a kommunisták műve volt. A nyomozás azonban megállapította, hogy a bűncselekményt a csantavéri származású Matuska Szilveszter, bécsi kereskedő és gyáros követte el, aki több mint két hétig a szerencsésen megmenekült utas szerepét játszotta. Kiderült az is, hogy ő volt a korábbi németországi, illetve ausztriai vasúti robbantás tettese is. A hibbant agyú szörnyetegnek titulált Matuskát egy osztrák bíróság 6 évi fegyházra, majd egy magyar törvényszék 1934-ben halálra ítélte. De Ausztriában nem volt halálbüntetés, ezért az ítéletet a kiadatási egyezmény alapján életfogytiglani fegyházra változtatták. A magyar kormány a merénylet ürügyén, 1931. szeptember 19-én bevezette a statáriumot, amit csak 1932. október 10-én oldottak fel. Ausztriai büntetésének letöltése után Matuska a váci fegyházba került.

- Találkoztam egykori váci fegyőrrel és nevelőtiszttel, akik szerint Matuska Szilveszter művészetet szerető ember volt, hangszeren játszott, énekkarban énekelt - állítja Papp László, akit úgy tájékoztattak a Matuskát ismerő börtönőrök, hogy a robbantó nem barátkozott senkivel, a politika nem érdekelte, a köztörvényes bűnözőkkel nem állt szóba. Egyéniségét, nyugalmát a festészettel tartotta egyensúlyban. A század eleji romantika állt hozzá a legközelebb, a börtönláda mélyéről előkerült képei is ezt igazolják.

Jellemét leginkább beteges hiúsága irányította. Csak tökéletes alkotást tudott elképzelni, s mivel tudta, hogy a tervezés és az apró részletek nagyon fontosak, képeit hosszú hónapokig festette. Aláírását is mérnöki pontossággal készítette el. Soha nem adott ki a kezei közül olyan képet, amelyet ne ilyen műgonddal írt volna alá. Papp László mindössze három hiteles Matuska-képről tud, melyeket szabadulása után egy katonaládában nevelőtisztjére hagyott. Matuska 1944-ben, az orosz csapatok bevonulása után szabadult. Egy szemtanú szerint a fegyházból mindenki elmenekült, csupán egy ember fogadta az oroszokat: Matuska Szilveszter. Házigazdaként viselkedett, legalább két hetet töltött velük fontos és felelősségteljes beosztásban.

A ládát sokáig senki sem merte kinyitni - elvégre egy robbantóé volt, ki tudja, hátha valami trükköt hagyott hátra az elitélt. Egy bátor ember végül leverte a lakatot, s bomba helyett a ládából három kép került elő - kettőt Papp László szerzett meg. A harmadik - egy virágcsokros csendélet - egy másik gyűjtőé lett. Évtizedes kutatómunka után sem kerültek elő újabb Matuska-alkotások.

A História című folyóiratban 1995-ben Matuska bécsi hagyatékáról is beszámoltak. A levéltárban előkerült anyagok között bizarr forgatókönyvek és grafikák is voltak. Börtöncellákban vetette papírra további merényleteinek terveit is, precíz és művészien önkifejező rajzok szültettek így. Sáli Erika kutató szerint Matuska munkái mind pszichiátriai, mind művészeti szempontból figyelemre méltóak, kutatásra érdemesek.