Kulcsár Attila ma egy bécsi börtönben várja a kiadatását. Mivel ez még eltarthat jó pár hétig, (hónapig?), lesz ideje végigrágni magát az elmúlt éveken. Előbb vagy utóbb, de mindenképpen választ kell adnia ugyanis majd arra: mennyi pénzt tüntetett el a Kereskedelmi és Hitelbank brókercégében, tizenegymilliárdot, huszonhármat? Kié volt valójában ez a pénz és hová lett? Mikor mondott igazat: amikor arról beszélt, hogy a banki piramisjátékot egyedül ő irányította, vagy netán akkor, amikor egy nyilatkozatában a bankvezetőkre is utalt, mondván, nem egyedül ő felelős a napvilágra került kétes ügyletekért? Miért "sofőrködött" a libériai tiszteletbeli konzulátuson, és milyen tanácsokat adott a kirgiz tiszteletbeli konzulnak? Honnan ismerte Bácskai János dandártábornokot, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vezetőjét, miért kért politikai védelmet Áder Jánostól, a Fidesz frakcióvezetőjétől, és miről beszélt Tóth Andrásnak, a Nemzetbiztonsági Szolgálatokért felelős politikai államtitkárnak?

Másfél hónapja, amióta kitört a botrány Kulcsár Attila körül, a kérdések napról napra szaporodnak. Olyan sokan belekeveredtek már ebbe a történetbe, hogy némi túlzással úgy osztályozható a magyar elit: kinek volt dolga Kulcsár Attilával, és kinek nem. Többféle forgatókönyv is született, melyek történetei hasonlítanak egymásra, csak a szereplők különböznek bennük - politikai szándéktól függően. Az eseményeket figyelve olyan érzése is lehet az embernek, hogy pártok keveredtek bele a brókercég ügyeibe, holott inkább politikai és gazdasági erőcsoportok küzdelméről van szó, megannyi egyéni "ízzel", már ami a gátlástalan, vagy - visszafogottabban fogalmazva - kiváltságos haszonszerzés módozatait illeti.

Támadás seprűnyéllel

Így kezdődött: Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnökét június 16-án megverték. Szásznak szerencsére nem esett igazán komoly baja - mint kiderült, seprűnyéllel ütötték - de hogy kik és miért tehették ezt, arra egyelőre még ma sem találják a választ a nyomozók. Szász mindenesetre már a műtőből kijövet sajtótájékoztatót tartott, és közölte: az indítóok politikai, gyanúja szerint a PSZÁF napokkal azelőtt befejezett, másnap megjelenő Pannonplast-vizsgálatának is köze lehetett az incidenshez. Végül is ez a bejelentés indította el másfél hónappal ezelőtt a lavinát, amelyről július közepén még csak az igazán bennfentesek sejtették, hogy lavina lesz.

Az átlagolvasó, -tévénéző persze akkor még legfeljebb annyit értett meg az egészből, hogy a PSZÁF a Pannonplast vállalat tőzsdei részvényeinek szabálytalan felvásárlása miatt megbírságolt három céget: a Brittont, a Pevdit és a Kartonpackot, mert gyaníthatóan összejátszottak minél több Pannonplast-részvény megszerzéséért.

A Pannonplast-felvásárlás reflektorfénybe állításával - állítják jó néhányan - Szász Károlynak az lehetett a célja, hogy kiderüljön: ez egy előre kitervelt, jól megszervezett akció volt, amely végül is azt eredményezte, hogy a Britton-csoport meghatározó szavazathoz jutott a hazai műanyagipar egyik legnagyobb vállalatában.

Hogy a felügyelet elnöke miért pont erre az ügyre gondolt, amikor megveretése indítékait kereste, nem tudni - egy már lezárt vizsgálat esetén nem logikus, hogy valakik seprűnyéllel félemlítik meg az ellenőrző szerv legfőbb vezetőjét, s az sem tűnik reálisnak, hogy így vesznek elégtételt. De hát nemcsak Szász, mások is sejtenek politikai indítékot - ők azt állítják: nem véletlen, hogy az elnök a Pannonplast-felvásárlást pécézte ki, mivel a cég irányításáért komoly vetélkedés volt egy fideszes és egy kormánykoalícióhoz közelebb álló gazdasági csoport között, s mindkettő keményen küzdött azért a bizonyos meghatározó részesedésért. Egyfelől a Karsai Holding, másfelől a Britton-csoport. A bennfentesek azt is tudni vélték, hogy a Fideszhez közel álló vesztes jó kapcsolatot ápolt a felügyelet vezetőjével, egy londoni roadshow-ra például együtt utaztak. Maga Szász egyébként az Orbán-kormány idején nyerte el hat évre szóló megbízását a pénzügyi felügyelet élére. Az a pletyka is járta, miszerint a vesztesek megtorlandó "ellenséges kivásárlásról" beszéltek.

Pénzügyekkel foglalkozó újságírók mindenesetre határozottan állítják: ha Szász Károly seprűnyeles megveretése nem irányítja a sajtó figyelmét a Pannonplastra, akkor - a felügyelet által a Brittonosokra kiszabott bírság egy lett volna a sok hasonló szabálysértés közül -, különösebben nagy visszhangot nem váltott volna ki. Így azonban fókuszba került az ügylet, és ezzel egy időben a Britton.

Szász Károly ráadásul azt is megpedzette, hogy a Pannonplast megszerzéséhez egy állami cég "adott kölcsönbe" költségvetési pénzt. A PSZÁF elnöke valószínűleg nem véletlenül hangsúlyozta ki az állami pénz szerepét, tudhatta, hogy ez a részlet az ügy Achilles-sarka. Költségvetési milliárdokkal nem lehet ugyanis szabadon sakkozni, azt, hogy miként került állami pénz üzletemberek magán tranzakciójába, kormánypolitikusoknak kell majd megmagyarázni. Ezzel együtt az is kiderült még, hogy az egész tranzakció a K & H Bank Equities nevű brókercégén keresztül bonyolódott, méghozzá eléggé szövevényes módon, a brókercég több ügyfelét is bevonta a "játszmába". Nem kellett sok hozzá, hogy az is napvilágot lásson: az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK) félmilliárdja biztosította a Britton-csoportnak a Pannonplast-részvények biztos felvásárlását. Az ÁAK pedig - meglehetősen szokatlan módon - még ezenfelül is több mint tízmilliárd állami forintot tartott, forgatott különösebb ellenőrzés nélkül a brókercégben.

Azt persze nem tudni: a "Pannonplast-botrány" véletlenül rántotta magával a brókercéget, azaz csak véletlenül bukott-e ki, hogy a K&H Equitiesben nemcsak ez esetben, hanem általában szabálytalanul forgatták az ügyfelek pénzét. Vagy netán kezdetektől ez volt a cél, találni egy olyan ügyet, amely biztosan elvezet a K&H Equitieshez? No és Kulcsár Attilához?

De nézzük sorban, ezután mi is történt.

A mohóság nem jogi kategória

A gazdasági minisztérium illetékesei eleinte hinni sem akarták, hogy a felügyelettől kiszivárgott hír szerint az autópálya-építéshez köthető cég az a bizonyos rt., mindenki mindent cáfolt, majd kiderült, hogy az autópálya-kezelő társaság a gazdája a "megforgatott" összegnek. Ma sem lehet pontosan tudni, hogy kinek (kiknek?) az utasítására történt az átutalás, mindenesetre Bitvai Miklóst, az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK) vezérigazgatóját, aki június 18-án még tiltakozott a gyanúsítás miatt, kilenc nappal később fölmentették, mert megfelelő ellenőrzés nélkül fektette be az ÁAK pénzét, és ezzel lehetővé tette, hogy a K & H Equities saját céljaira használja fel a társaság vagyonát. Gál J. Zoltán kormányszóvivő ugyanakkor fontosnak tartotta kijelenteni, hogy a Pannonplast-ügy csupán magáncégek vitájának tekinthető. Állítása azonban csak akkor helytálló, ha nem derült volna ki, hogy az ÁAK pénzét tényleg "kölcsönadták" a Pannonpast felvásárlására. Nevük elhallgatását kérő szakemberek képtelenségnek tartják, hogy mindez Bitvai magánakciója lett volna, sőt azt sem tartják elképzelhetőnek, hogy Bodnár Zoltán, a Nemzeti Autópálya Rt. első embere egyedül hozhat ilyen döntést.

Egyértelművé vált, hogy a brókerházban volt egy terület, amely állam volt az államban, itt kötöttek ki az átutalt közpénzek, valamint egy kiemelt ügyfélkör "egyedi módon kezelt" summája, amelynél garantált volt a mintegy húsz-harminc százalékos hozam, tehát akár kétszerese a másutt kapható haszonnak. Az ügyleteket pedig mind egyetlen vagyonkezelő, a "csodatevő" Kulcsár Attila bonyolította, aki a Pannonplast részvényszerzést is koordinálta. De hol volt ekkor már a vegyipari vállalat ügye a kibontakozó sokmilliárdos gyanús pénzforgatásokhoz képest!

Kulcsár Attiláról ezután egyre többet tudtunk meg, és közben egyre jobban elképedhettünk azon, hogy a magyar gazdasági, politikai, médiaelit egy részének pénzét egy olyan fiatalember kezelte éveken át, akinek még érettségije sincs. Valójában a nyolc általános után építőipari segédmunkásként kezdte, aztán átállt az illegális pénzváltásra. A kilencvenes évek elején kicsiben Nagykanizsán lejátszotta ugyanazt, amit később a K & H Bank brókercégében: pénzt gyűjtött, amire igen magas hozamot ígért. A szisztéma neve nem más mint: piramisjáték.

Kulcsárról kiderült, hogy 1997-ben külföldre menekült a nagykanizsai károsultak és a hatóságok elől, majd állítólag a K&H Bank álláshirdetésére jelentkezett. Nem kizárt, hogy az agilis fiatalember hamis papírokkal igazolta iskolai végzettségét, egyébként nehezen magyarázható, hogy hamarosan üzletkötő, vagyonkezelő lett belőle. Kulcsár Attiláról sokan megemlítik, hogy sikereit a behízelgő modorának, lehengerlő szövegének és a gátlástalanságának is köszönheti. Úgy hírlik, magas ajánlói voltak az agilis fiatalembernek.

Az akkor még Erős János irányította K&H Bank brókercégében - elsősorban a kiemelt ügyfélkör részére - olyan vagyonkezelési szerződést kötöttek, amely évi fix 35 százalékos hozam elérését garantálta. Igaz, akkor a jelenleginél jóval magasabb bankkamatok voltak. A Figyelő című hetilap a következőképpen írja le, hogyan történt a pénzcsinálás:

"A tőzsdei árfolyammozgást figyelő ügyfél - például Kulcsár - már a nap folyamán előre jelezhette, hogy másnap milyen árfolyam alakul ki a befektetési jegyek piacán. Ha például hétfőn emelkedtek az árfolyamok, akkor gyorsan részvényalapba rakta a kezelt pénzt, amit aztán kedden, a magasabb árfolyamon eladott. A legenda szerint nem volt ritka a napi négy-öt százalékos nyereség sem, miközben a bukás veszélye gyakorlatilag nulla volt. Ha éppen estek az árfolyamok, akkor a pénzt a pénzpiaci alapban tartotta."

Mára persze már megváltozott az árfolyam-meghatározás módja, ám Kulcsár valószínűleg ennek a másoktól ellesett akkori szisztémának köszönhette kezdeti sikereit.

A K & H Bank élén bekövetkezett váltás, tehát, hogy 1999-ben Rejtő E. Tibor vette át a vezérigazgatói posztot, új távlatokat nyitott Kulcsárnak. A válságmenedzselésre szerződött Rejtőnek egyáltalán nem lehetett ellenére Kulcsár Attila stílusa, mivel nagyon sok ügyfelet hozott a banknak, és egyre nagyobb forgalmat bonyolított le. Aki nagyobb összeg felett diszponált, s számlája volt a bankban, állítólag előbb-utóbb telefont kapott Kulcsár Attilától, hogy bízza rá a pénzt, ő sokkal nagyobb hozamot biztosít. Volt persze, aki gyanakodott, akadt, aki a furcsa ajánlatra inkább más bankba vitte el a pénzét, ám sokan kaptak az ajánlaton. Egyébként időközben a milliárdokról döntő Kulcsárt 1998-ban, majd egy évvel később is elítélték büntetőügyekben, például a nagykanizsai piramisjáték miatt, igaz, "mindöszsze" pénzbírságot, és felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Erről a bankban, állítólag, mit sem tudtak. Azt, hogy ügyvédje, dr. Muskovszky Gábor is megbízott a bróker szakmai képességeiben bizonyítja, hogy a büntetőügyek lezárása után még "egy hozzá közel álló személy" pénzének kezelésére is felkérte az időközben befektetési tanácsadónak kinevezett Kulcsárt.

"A mohóság nem büntetőjogi kategória" - jegyezte meg mosolyogva az előbbiekkel kapcsolatban egy másik bank elnöke, hozzátéve: "Aki elhiszi, hogy a mai pénzpiacon - szabályos portfóliókezeléssel - garantálni lehet húsz-harminc százalékos hozamot, nem komoly üzletember. Aki vállalja, hogy minimum harmincmillióval belép ebbe a klubba, valamiért szereti a rizikós ügyeket…"

Banki becslések szerint előfordulhatott olyan időszak is, amikor Kulcsár egyszerre százhúszmilliárd forint felett rendelkezett. Ez lehetővé tette számára, hogy a tőzsdén a nap elején több százmillió forint értékben bevásárolt a vezető részvényekből, ezzel felhajtotta a papírok árfolyamát, a nap végén aztán nyereséggel adta el az értékpapírokat.

Minden fillérért lehajolt

Az egyik legnagyobb kérdés az ügyben: hogyan működhetett ilyen szabadon ez a megfelelő végzettség nélküli, büntetőügyekbe keveredett fiatalember az ország egyik legnagyobb pénzintézetében? Ki állt vajon mellette, azaz felette? A rendőrségi vizsgálat jelenleg úgy tartja: a bank felső vezetése nem érintett, csak Kulcsár a gyanúsított.

Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon hogyan fért mega vidéki nepper, Kulcsár Attila az elegáns bankvezérrel, Rejtő E. Tiborral? A környezetükből néhányan úgy magyarázták: egy dolog biztosan összekötötte őket, a pénz. Rejtő minden fillérért lehajolt, ahogy mondják róla, Kulcsár pedig folyamatosan hozta a sok pénzt. Rejtő állítólag mondogatta néha: egy bankvezér nem lehet finnyás, ha egy ilyen sokat és jól teljesítő alkalmazottról van szó.

Kulcsár Attilával kapcsolatban azt szinte mindenki egybehangzóan állítja: neki a kapcsolati tőke, az, hogy banki pozíciója révén a legfelsőbb körökben foroghatott, és a telefonhívását tekintélyes politikusok, üzletemberek is azonnal fogadták, mindennél többet ért. A bankvezér egyik ismerőse úgy fogalmazott munkatársunknak: nem értette, hogy miért nem furcsállja a vezérigazgató azt a képtelen helyzetet, hogy a legelegánsabb, legszűkebb körű fogadásokon fut össze a ranglétrán sokkal lejjebb lévő beosztottjával, aki még csak arra sem méltatja - értesítse főnökét arról, hogy ő is ott van a meghívottak között. Rejtő, aki nagyon is adott a formaságokra, kézlegyintéssel intézte el a dolgot, és láthatóan szorosabb kapcsolatban állt brókerével, mint egyszerű főnök- beosztott viszony. Tény az is, hogy Kulcsár gyakran volt látható a Parlamenthez közeli, Balassi Bálint utcai éttermekben, miniszterek, potentát politikusok társaságában is. "Mindenütt ott volt, s ez megtéveszthette a körülötte lévőket" - mondja egyik ismerőse. - "Csakhogy a kör, amelyben mozgott, soha nem vette be maga közé. Kellék volt. Megtűrt valaki, akitől mindent lehetett kérni, mindent elintézett, nőtől a kölcsönig. Pedig az idők folyamán maga is megszerezte azokat a státusszimbólumokat, amik ezt a bizonyos kört jellemezték."

Rejtő mérnöki végzettséggel került ki évtizedekkel korábban Kanadába, ahol egy bankelnök lánya szeretett bele - egyesek szerint a frigynek is köszönhette banki karrierjét. Odakint első munkahelye a Royal Bank of Canada volt, majd a Citibank következett, s Magyarországra viszszatérve is ennél a banknál maradt. Innen lépett az ING Bank legfőbb vezetői posztjára, majd 1999-ben a K & H-hoz került.

Rejtőről korábbi munkatársai csak jót mondanak, igen szigorú főnöknek írják le, de azt is hozzáteszik, hogy amikor száz százalékot követelt, maga mindig százötvenet teljesített.

Két homályos pont van szakmai karrierjében: nem tudni, milyen körülmények között jött el 1999-ben az ING Banktól, erről csak pletykák szólnak. Állítólag, amikor felkérték a K&H válságmenedzselésére, elég szép összeggel távozott az ING-ből. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen elvette mindazt, ami szerinte hivatalosan még járt neki az ott eltöltött évekért. A bank holland tulajdonosai azonban ezt nem tartották szép gesztusnak, mondván: nem elegáns így távozni, ha éppen "cserbenhagyja" őket egy másik állásért. Ekkor került elő - állítólag valaki a fiókjában őrizte, a megfelelő alkalomra várva - egy videokazetta, amelyen az látszott, hogy Rejtő Tasnádi Péterrel beszélget a bank egyik nyilvános helyiségében. Többek emlékezete szerint ezzel a kazettával próbáltak volna Rejtő után "nyúlni", és ez a kazetta került elő 2001-ben is, amikor a K&H és az ABN Amro Bank egyesülésekor Rejtőt néhány hónapra felfüggesztették állásából, azaz a hivatalos verzió szerint rendkívüli szabadságra ment.

Mindkét említett esetben vizsgálat indult, kiderítendő, mi köze lehetett a bankárnak az azóta egyebek mellett pénzmosással is megvádolt, jelenleg börtönbüntetését töltő Tasnádi Péterhez. De mindkét vizsgálat csupán arra jutott, hogy semmi. Tasnádi, aki akkor még szalonképes üzletembernek számított, talán kölcsönt akart a banktól - nem kapott -, ezért kereste fel Rejtőt.

A nagy magyar bankárok társadalmi köre mindenesetre soha nem fogadta be ezek miatt a homályos pontok miatt Rejtőt, aki úgy kompenzált, hogy szakmai sikereket mutatott fel - a K&H-t viszonylag rövid időn belül kihúzta a csődközelből -, és közben igen fényűzően élt, szeretett azzal dicsekedni, hogy talán ő a legjobban fizetett bankár Magyarországon.

Ami pedig a történet politikai színezetét illeti: Rejtő 1999-ben, amikor belépett a K & H Bankba, erőteljesen bírálta a korábbi menedzsmentet, különösen a szocialistákhoz közel álló korábbi vezérigazgatót, Erős Jánost. Rejtőről mindenki úgy tudja, sokkal inkább a jobboldallal szimpatizál. Többen kapásból idézik a mondását, miszerint ő a hetvenes években lábbal szavazott, azaz külföldre távozott a szocializmus elől. Így újdonsült K & H-s bankvezérként is inkább fideszes politikusokkal igyekezett jó viszonyt kialakítani. Hamarosan eltávolította a pénzintézettől például Draskovits Tibor vezérigazgató-helyettest, aki most éppen Medgyessy Péter kabinetfőnöke. Igaz persze az is, hogy vezérigazgató-helyettes maradt László Csaba. (A kormányváltás óta Rejtő közvetítőkön keresztül minden alkalmat megragadva üzente Draskovitsnak: nem saját szakállára távolította el a bankból.)

Azt, hogy az Equities brókercégen keresztül valaha is feltöltöttek-e pártpénztárokat, hogy az ügyfelek között szereplő off-shore cégek közül akad-e olyan, amelynek alapítói a politikából érkeztek, egyelőre átláthatatlan.

Fogáskeresés

Egy biztos: a zavaros helyzet alkalmas arra, hogy a legkülönfélébb gyanúk és vádaskodások terepe legyen a K&H Equities körül zajló vizsgálat - egyre-másra kerülnek ugyanis elő a legkülönbözőbb ügyféllisták - a szűk után bővebbek, s elég, ha valaki állampapír vételére adott megbízást, vagy újévi jókívánságot kapott, máris szerepelhet a kivételezettek között. Amíg az ellenzék a Pannonplast-ügy hátterét kutatja, s felelősöket keresve az állami pénzek szabálytalan kezelését kritizálja, addig kormánypárti politikusok arra céloznak, hogy a brókercégben az előző kabinet idején "elveszett" autópálya-építési milliárdok nyomára bukkanhatunk. A két nagy politikai párt - mint mindenütt - ebben a történetben is "fogást keres" a másikon, s bár valószínűleg a politika is hozzájárult ahhoz, hogy Kulcsár évekig visszaélhetett különleges helyzetével - a különleges helyzet kialakulását nem a politikusoknak köszönheti. Az ügyvezető igazgatót a bankon belüli viszonyok és a bankon kívüli, hozzá egyre több szálon kötődő gazdasági érdekcsoportok mozgatták.

Ma már senki sem tagadja, hogy Kulcsár teljesen szabadon működhetett a bankon és a brókercégen belül. A K&H Bank könyvvizsgálói azt állítják,: Kulcsár megfelelő segítséggel könnyen kijátszhatta az időnkénti ellenőrzéseket - tény, hogy sem a PSZÁF, sem a belső ellenőrzés nem fogott gyanút éveken át, apróbb szabálytalanságokat találtak csupán. Kérdés, kit és mit jelent ez a "megfelelő segítség"?

Azt, hogy az időközben lemondott bankvezérnek, Rejtő E. Tibornak köze lehet a történtekhez, eleddig senki nem mondta ki, legfeljebb óvatosan célozgattak rá, például egy általa aláírt állítólagos feljegyzésre, amely félrerúgta a legalapvetőbb szabályzatot, menlevélként szolgált Kulcsárnak, szabad kezet adott neki. Mivel ennek alapján az egyenlegértesítőt is Kulcsár szignálta, nem ment át az úgynevezett controllingon, így majdnem azt írta be végösszegnek, amit akart.

A zavaros számlákról most kap képet a bank, s veszteségét úgy próbálja csökkenteni, hogy ügyfeleivel megalkuszik a szerinte jogos követelésről - ami persze gyakran nem egyezik meg az ügyfél által jogosnak tartott összeggel. A bennfentesek határozottan állítják azonban, hogy Kulcsár egyedül nem tehette volna meg azt, amit megtett. Egyesek úgy vélik, hogy a bank belga főnökének és a magyar vezérigazgatónak tudnia kellett a különleges bánásmódban részesülő körről, s arról is, mekkora hozamgaranciát vállalt számukra a bróker - ha pedig ezzel tisztában voltak, lehetetlen, hogy kétely sem merült föl bennük az ígért hozam szabályos körülmények között való teljesíthetetlenségéről.

Azt, hogy felettesei elégedettek voltak a munkájával, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyetlen idegen nyelvet sem beszélő Kulcsárt tavaly nyáron előléptették a bankon belül, az önkormányzati és uniós projektek területének ügyvezető igazgatója lett. Kulcsár irodája egyébként ugyanazon az emeleten volt, mint a vezérigazgatóé, Rejtő E. Tiboré. A fáma szerint Kulcsárnak az ügyletekbe senkit sem kellett beavatnia, csak Rejtőnek volt joga beszámoltatni őt.

Bár a hivatalos vizsgálatok még nagyon messze vannak attól, hogy következtetéseket lehetne levonni belőlük: Kulcsár valószínűleg nagyon sokféle ügyféllel, ügylettel került kapcsolatba. Volt, aki valóban jóhiszeműen rábízta a pénzét, hogy nagy haszonnal forgassa. De talán akadt olyan is, aki konkrét megbízást adott, honnan, hová jussanak el az esetleg nem tisztázott eredetű milliók. Megint mások pénzt akartak, kölcsönbe, gyorsan, hivatalos procedúrák, papírok nélkül. A most lebukott bróker éveken át sikerrel dirigálta a tranzakciókat, méghozzá úgy, hogy folyamatosan bővítette ügyfélkörét - az újonnan belépők pénze pedig mindig betömte az aktuális lyukakat. Egy dologra kellett csupán vigyáznia: naprakész nyilvántartást követelt a rendszer, ha egy ügyfél érdeklődött, Kulcsárnak mindig tudnia kellett, mit ígért neki, ehhez képest tehát mennyi pénz van - legalábbis papíron - a számláján. A kimutatás, ha éppen jól mentek a dolgok, néha egészen közel állt a valósághoz, ha meg nem, akkor a brókernek kozmetikáznia kellett.

Tulajdonképpen a Pannonplast körül kirobbant botrány omlasztotta össze a Kulcsár-piramist - az autópálya-kezelő azonnal visszakérte a pénzt, s a hirtelen támadt óriási űr betömése már nem ment az eddig alkalmazott trükkökkel.

A pénz útja

Kulcsár elhíresült ügyféllistáján számos off-shore cég is szerepel. A vállalkozások egy része nyilván - a törvény adta lehetőségekkel élve - jobb adózási feltételeket keresett. Persze feltehetően vannak más okok is. A sajtó sokat írt arról az elmúlt években, hogy gyaníthatóan milliárdok tűntek el az állami költségvetésből, és ha ez igaz, a milliárdoknak valahol lenniük kell, valahogy át kellett forgatni azokat, mondjuk - többi közt - esetleg kampánypénzekké is. Pénzmosásra, illetve a származási hely elrejtésére kiválóan alkalmasak ezek a rejtélyes, a világ távoli pontjain - lehetőleg olyan helyeken, ahol az államigazgatás és bűnüldözés egyaránt lazán működik - bejegyzett, tényleges tevékenységet nem végző vállalkozások.

Az off-shore cégek amolyan "átrakó-helyként" is működtek - azaz közbeiktatott állomások voltak, míg a pénz eljut a valóságos címzetthez. Könnyen lehet, hogy a pénzmozgások gördülékeny lebonyolításához volt szüksége Kulcsárnak a tiszteletbeli konzulok gépkocsijaira - a HC megkülönböztető rendszám megkönnyíthette a készpénz lebukásmentes kivitelét az országból. Egy biztos: a pénz útjának követéséhez még a nyomozói apparátus is kevés lehet, mert az előbbi módszerrel, illetve egy-egy off-shore céggel, amely tudvalevően könynyedén vált székhelyet, akár többször is, majd eltűnik, esetleg átalakul - nemzetközi csapat bevetésére van szükség ahhoz, hogy a szálak ne összegubancolódjanak, hanem éppen ellenkezőleg - kibogozzák őket.

Néhány példa. Kiderült, hogy egy Írországban bejegyzett cégnek, a Montrade-nek a közelmúltban is több milliárd forintot utaltak az Equtiestől - ám tulajdonosát, az egykori IBUSZ-kirendeltségvezetőt, Schönthal Henriket még nem keresték meg a nyomozati szervek, hogy megkérdezzék tőle: vállalkozásai milyen szerepet játszottak Kulcsár, illetve a Britton ügyleteiben. (Jelenleg az üzletember külföldön tartózkodik.) A Betonút Szolgáltató és Építő Rt. - amely Kulcsár ténykedése miatt talán a legtöbbet veszített - egyik tulajdonosa pedig a listákon szintén szereplő delaware-i Lobagola Inc. képviselője. De van az off-shore cégek között az USA-beli Washington államban, Cipruson, sőt Londonban bejegyzett cég is.

Kulcsár Attila ügyvédje úgy döntött, ne kérje védence a mielőbbi kiadatást. Bánáti Jánosnak igaza van abban, hogy a bécsi fogda jelenleg nagyobb mozgásteret enged a volt főbrókernek, mint az Aradi utcai. Mert a nyomozás valóban folyhat nélküle is, de szavai, "papírokon kívüli" ismeretei könnyebben tehetnének rendet a már említett szálak között. Csakhogy az is tény, hogy Kulcsár egyedüli aduja az, ami a fejében van - sokat ér, amit mond, másoknak még többet, amiről hallgat. Országon kívül erről is nyugodtabban lehet "tárgyalni". Jelenleg még mindig több a kérdés, mint a válasz - és ahogy újabb és újabb epizódok kapcsolódnak a történethez, szintén nem a válaszok, inkább a kérdések szaporodnak.

Lehet, hogy egyetlen nyolc általánost végzett, idegen nyelvet nem beszélő, kétes múltú, bécsi fogdában ülő harmincéves fiatalember, Kulcsár Attila látja át a maga teljességében, hogyan is működik ma Magyarországon a gazdasági és a politikai tőke - legalábbis egy jellemző szelete?

Nem szokványos viszony

A Pannonplast-ügyben valamennyi olyan elem megtalálható, ami az Equities brókerházban az elmúlt években történhetett. Belép a történetbe még két szereplő, Kerék Csaba és Mészáros János. Előbbi barátjának, utóbbi volt bankos kollégájának ismeri el Kulcsár Attilát. A botrány kipattanásakor csupán annyit voltak hajlandók mondani, hogy kapcsolatuk szokványos befektetői-pénzkezelői kontaktus. Azóta kiderült, hogy a viszony messze túllép a szokványoson. A tőzsdén régóta nem volt olyan nagy mozgás értékes vállalati részvényeket tekintve, mint az idén tavasszal, amikor a Pannonplast egyes külföldi tulajdonosai piacra dobták részüket. Azt többen megerősítik: Kerék Csabáék mindent megtettek, hogy megszerezzék a Pannonplast feletti irányítást. Pénzük azonban - többek szerint - nem volt elegendő a felvásárlás gyors, zökkenőmentes és biztos lebonyolításához, ezért kellett a segítség és Kulcsár Attila. A bróker hozzáfért az Állami Autópálya-kezelő cég - máig tisztázatlan, mindenesetre rendhagyó módon - tőkepiacra vitt milliárdjaihoz, ebből elvett tehát félmilliárdot, és az Autó Danubiától (tulajdonosai közt felbukkan az a libériai tiszteletbeli konzul, akinek "sofőri" szívességet is tesz a bróker) állampapírt vásárolt az ÁAK-nak. Az ÁAK pénzét azonban nem az Autó Danubia kapta meg, hanem közvetlenül szétosztották azok között a Kerék Csabáékhoz köthető cégek között, amelyek a Pannonplastért versenybe szálltak. Mindez tulajdonképpen nem tilos, bár szokatlan ügylet. Különösen akkor, ha a megbízás nem erre szólt, bár azóta kiderült, hogy szokatlanul szabad kezet hagyott az állami részvénytársaság Kulcsárnak az átadott pénz "forgatásához". Nem lehet véletlen az sem, hogy az ÁAK milliárdjainak kivonása és a brókercégen belüli pénzügyi piramis összeomlása után a legnagyobb károsult - szinte ugyanannyi milliárddal, mint amenynyit az ÁAK-nak kifizettek - az a Betonút Rt. lett, amely a brittonosokkal plázát épített Romániában, Alexandru Mudura, Medgyessy Péter jó barátjának tulajdonában álló területen. A Betonút Rt. részese volt az Orbán-kormány autópálya-építéseinek, is, és a kiszivárgott hírek szerint éppen a választások előtt, 2002 márciusában bonyolított le komoly pénzügyi tranzakciót Kulcsár segítségével, amelyben egy azóta felszámolt off-shore céghez került jelentős summa.