-Sej, két tyúkom tavalyi, három harmadévi. Ez a neonkokas viszont itt, a hentesnél legalább harminc. Mit nem adnék, ha egyszer égni látnám, pontosabban világítani.

-Pedig a baromfi felirat i betűje elveszett, egy pajkosabb társaság pedig leverte az A betű alját. A benzingőzpárába beleragadt por finom, bársonyos réteget vont rá.

-Szomorú. Szabad-e sírni az árkádok alatt?

Bízvást. A mozaikburkolat tégláig le van bontva, nyilván nem az itt randizók dörzsölték le a hátukkal. A sérülések a nyolcvanas évek korai pesti karatekorszakát idézik.

-Az Öld meg a sógunt! című film után például elég sokan begerjedtek: a szereplők húszméteres fák csúcsára ugráltak fel, háttal. Bár fa errefelé aztán nincs.

Szép ez az alumíniumkapu is a rendkívül hangulatos, gyermekien vidám, sokszínű bambinó felirattal, mellette pedig a vitrin, ami ugyan kerekeken áll, de le van betonozva. A hatvanas években volt az a nagy program, amikor a Rákóczi út földszinti üzleteit kibontották, és ezt az árkádosítást csinálták. Nagyvárosiasnak tűnt, most viszont látszik, hogy csak arra jó, hogy be lehessen állni az oszlopok mögé vizelni. A por bejön, de nem megy ki, takaríthatatlan, kellemetlen, sötét, rossz hangulatú tér.

-Fussunk hát. (�) Hát, meg is érkeztünk a házhoz, amivel sehogy sem tudok megbarátkozni, igaz, nem is akarok: az Arzenál Áruház.

Elnémult wurlitzernek neveztem annak idején. Tényleg olyan, mint egy wurlitzer, csillog-villog, de teljesen be van dögölve. Amikor megjelent, '94 táján, hihetetlenül modern volt, ezer színben pompázott, de a majdnem tíz esztendő rárakódásai megölték ezt a pompát. Egyébként úgy érzem magam itt és most, mint egy időutazáson, mintha visszaestem volna a hetvenes években. Csak a graffitik zavarnak bele a képbe.

-Tényleg időutazás: a mostaninál tíz évvel idősebb Vágó István mosolyog le a Kentucky Fried Chicken cégtáblájáról. Különben én meg azt érzem, hogy aki itt végigmegy, megérti, miért keverik össze rendszeresen Budapestet Bukaresttel. Hülyeség?

Meg kell hogy mondjam neked, Budapest most már egyre inkább hasonlít Bukarestre, és ezzel most semmi rosszat nem akartam. Bukarest egy jó, nyüzsgő, sok kultúrájú balkáni város nagy élettel, aminek velejárója, hogy piszok és rendetlenség van. Budapest mindig inkább Bécshez és Párizshoz akarta magát igazítani, de az elmúlt tizenhárom évben sikerült eljutnia odáig, hogy inkább a román fővárosra emlékeztet. Ehhez ez a jó kis lebegő ételszag is hozzájárul. Mi ez? Talán hurka-kolbász.

-Hopp, egy vadonatúj portál: Divatház.

Gyönyörű. A mindig megújuló kiskereskedelem életképességét jelzi, és a mellette lévő ereszből kinövő ecetfa is azt mutatja, hogy van élet a halál után. Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér.

-Vagy nem. Lehet, hogy fél éven belül húzhatják is le a rolót, így megy ez errefelé mostanában. De lám, itt sorjáznak máris a házak, amelyeket csak az első emeletig festettek le.

Ez nyilván az önkormányzat szigorának a következménye: elvárják, hogy fessék le lábazatig a házakat, de ettől a város nem rendezettebb képet mutat, ahogy elképzelték, hanem tökéletes diszharmóniát.

-Hanem ez a zálogfiók nem adta alább a márványnál.

Ebben a közegben ez a rendkívül elegáns és nemes anyagokból készült portál az üzeni, hogy aki ide bemegy és leadja a tárgyait, az valószínűleg maga is pillanatokon belül nagyon jó módú ember lesz.

-Itt az egyik kedvencem, a Thököly udvari táskásnál: a modern kapubejáró - mert ez mégis csak az - plafonjáról szép, ágas-bogas szobai rézcsillár lóg alá. Milyen stíl?

Flamand csillár. Nagyon szép.

-A másik kedvencem meg ez a bordó csempével kirakott ház.

Cool. Angliában most nagyon megy ez a dizájn. A Thököly úti csempe tehát jócskán megelőzte a korát.

-Megint egy újdonság: Talponevő Ételbár. Arra utalhat, hogy emberi talpakról lehet ebédelni.

Igen, csak ez lehet. Benn fejen állnak bizonyos emberek, akiket direkt ezért alkalmaznak.

-Jó állás.

Amott, a túloldalon, az egyik emeleti lakás ablakában egy félmeztelen ember bukkant fel bukósisakban�

-Nyilván ki is akar ugrani, meg nem is, de még nem döntött. Viszont alatta látható a táj legszebb lábazatfestése.

Aha, az egyik fele világos tojáshéj színű, a másik meg sötét.

-Az egyik ipari tojásból van, a másik meg háztájiból.

És rács mindenhol: a boltok lerácsozva fogadják a vásárlókat.

-A Rensix nevű bolton viszont nincs rács. Jó nagy üvegek, pazar kirakat, a szakértők ujjonganának, ha látnák: azt mondják, a jó kirakat sosincs telezsúfolva.

Hát ez nincs. Háromméterenként egy baba némi lepergett malter társaságában. Ez is rendkívül modern, szintén Londonban megy nagyon: a minimalista dizájn. Keresetlenül is szép. Bárcsak bemehetnénk, kár, hogy nincs idő.

-Emitt viszont egy bolt, amelyből már megszöktek. A kirakata alaposan be van deszkázva vadplakátokkal.

Amikor a Westend épült, Demján Sándor hadat üzent a Rákóczi útnak. Azt mondta, hogy a Rákóczi úton van 270 üzlet, ő a Westendben csinál 440-et azonos kínálattal, de sokkal jobb szolgáltatásokkal. Ahogy megnyílt a Westend, rá egy hétre elnéptelenedett a Rákóczi út meg ez a szakasz is. Az eset jó példa arra, hogy a városban működő üzleti érdekek, szándékok nincsenek harmóniában. A városvezetés képtelen erre, nincs központi szándék, és ennek ez az eredménye: plakátokkal összeragasztgatott boltok pár lépésre a Keletitől.

Aki kérdezett és közbevetett:
Bárkay Tamás
Aki válaszolt és értékelt:
Bojár Iván András