- Gyalázzuk?
- Hát�
- Jó, hagyjuk. Felül már kezd szépen besárgulni, a festék is pereg róla, vagyis, ahogy a nagyok mondják, csendben szervül. A negyedet, magát viszont azt hiszem, ennyire sem fogom megszokni. Amikor elhaladok mellette, mindig azt várom, hogy az egyik tető mögül Süsü bukkan fel, a híres egyfejű. Szóval olyan ez az utca, mintha nem volna igazi.

- Ennek a negyednek a kiagyalói azt hitték, hogy ha az eredeti falusias, kisvárosias épületeket lebontják, és a helyükre olyanokat tesznek, amelyek jegyeikben hasonlóak, akkor a régi hangulat visszatér. Eszement ökörség. Ha valamit tönkretesznek, kikaparják a földből az alapjait, és a helyébe valami újat raknak, az soha nem idézi fel a régi világot. Ez egy mű-városnegyed.

- És akkor még nem beszéltél a túlkapásokról: itt van például ez az alig tíz négyzetméteres füstüveg kapu ezen az amúgy szintén antikolt házon.

- Úgy képzelték, hogy visszaépítik az egykori Újlakot, a régi szép házakat, de józan ésszel előre lehetett tudni, hogy ha egy ilyen programba belefognak, akkor ott majd elkezdődik az, hogy a tetőtérbe is építsünk már egy kicsit, és megjelennek például ezek az ajtók, meg a kis üvegpiramisok, ott a parasztház tetején...

- Lehet, hogy van valahol egy ilyen skanzen is...

- ...és elkezdődik, hogy legyen egy nagyon szép vincellérház, mint az ott, de azért legyen alatta négyemeletnyi pince a garázsnak. Szóval, ahelyett hogy folytatták volna a tízes években elkezdett városépítészeti koncepciót - amelyet kinn, a Dunánál még a hatvanas években is komolyan vettek - nekiálltak ennek a mű-múltas építkezésnek.

- Sok mindent lát az ember, amiről először nem tudja, hogy sírni kéne tőle vagy nevetni, de aztán inkább sír. Így voltam például egy régi, sárga télikabátommal. Később viszont megszokja, sőt, talán meg is szereti.

- Én attól félek, hogy ezt szeretni fogják az emberek. És itt van az építészek felelőssége: megteremtettek egy negédes, girbegurba közeget, borzalmasan rossz eszközökkel és stílusérzékkel, rossz anyagokkal, de aztán egyszer csak az egész valahogy beérik. Gondolj bele, hogy aki ide születik, itt nő fel, nem fogja-e szeretni?

- Nem.
- Dehogynem. Így romlik az ízlés.
- Azért persze jobb, mintha egy bitumengyár lenne itt, az alagsorban petárdaüzemmel.

- Kétségtelenül nagy erénye, hogy nem atomerőmű áll a helyén. De visszatérve, nekem azok a házak tetszenek, amelyek megpróbálnak úgy csinálni, mintha nem régi házak lennének. Itt van például ez az Újlak üzletközpont. Az, ami: nem próbál hazudni nekem.

- A cégérek, feliratok viszont utcahosszat őszintén, tisztán archaikusak: a régmúlt nyolcvanas évek konyhaasztalon készült letraszettes tábláit idézik.

- Ja, amikor tizenkét pontos (rendkívül kicsi - a szerk.) betűkkel írnak ki valamit egy táblára, sok látszik belőle a mozgó autóból.

- A Zeiss-gyár pedig biztos büszke lenne erre a hungarocellből kivágott Zeiss-feliratra. De ide is értünk a szakasz egyetlen házához, amely nekem, a laikusnak szép, azaz érdek nélkül tetszik. Kár, hogy nincs rajta szám, végre megdicsérhetnék valamit.

- Látszik rajta, hogy megtartottak mindent, - ajtó- és ablakkereteket, egyebet. Külsejét tekintve olyan, mint amilyen valaha lehetett. Jó ház, bár van egy gyanúm, hogy a kapu alulról le lett vágva. Combmagasságban van a kilincs.

- Ez viszont édes. Mik ezek?
- Egy kiszáradt fa tövébe néhány csikk közé másfél tucat pistikét ültetett el valaki. Afféle rezisztencia az embertelenséggel és az ökörséggel szemben.
- Szép ez a zöld, polivinil-klorid előtető is, ott a söröző előtt. Arrébb meg a pannon táj őshonos ékessége, a cserepes tuja.

- És az a piros árnyékvető, a kínai étteremnél, meg a műanyag szakács a műanyag sörrel. Itt már elszabadult a pokol, kezd eluralkodni a Siófok-Marbella-Rimini tengely, nyár van, meleg van, az emberek élni vágynak. Ez már ilyen lesz. Fura, amikor egy városrendezési terv eredménye a még nagyobb káosz.
- Szóljunk a moziról is. Rég nem látott téesz-melléküzemági gazdasági épületet idéz fel bennem, ahol forgácsot vág ki fából a gyalu.
- Szigorú homlokzat.
- De lám, itt egy túlélő: az ötvennyolcas számú ház. Elég lehangoló állapotban van. Valószínűleg nem sokáig húzza.
- Még van hat-nyolc ház, aztán vége.
- Hanem ott szemben, az a befejezetlen szürke izé, az elég masszívnak tűnik.
- Vadnyugati stílus, Magyarországon sosem létezett oromfalakkal. De ez az épület se rossz itt: felül szarufák, amitől mindjárt népies lesz, alatta meg olyan csillogó gránit van, hogy elcsúszik rajta a légy. Aztán az Elmű jól sikerült doboza, egy műanyag muskátlitartó, guszta kandeláberek, szintén műanyagból�
- Talán a szúnyogot is riasztják.
- Vagy ölik. Egyébként, hogy én is mondjak végre valami pozitívumot, az jutott eszembe, hogy ez az Újlak egy végtelenül demokratikus hely. Az építészeti harmad-negyed osztály is kitombolhatta magát benne, önmegvalósíthatott, bemutatkozhatott, ami a szívéből jött, az itt mind megjelent.

Aki kérdezett és közbevetett: Bárkay Tamás.
Aki válaszolt és értékelt: Bojár Iván András.