A gyógyászatban és kozmetikában használatos gyógynövények mindegyike megtalálható Magyarországon - állítja Schmidt József pécsi gyógynövény-felvásárló és -feldolgozó. Csakhogy ma már nem ismerik a lelőhelyeket, pedig gyógynövény az ország egész területén van. Ismerünk hagyományos szedőhelyeket, ahol hosszú ideje, évszázadok óta gyűjtik a növényeket. Kaposvár környékén a gyűjtők ma is olasz nevét ismerik a növényeknek. Annak idején a Rómából érkezett ferences szerzetesek tanították meg az ott élőknek a növényneveket, ami aztán apáról fiúra szállt.

A felvásárlóhelyen, például Pécsett 109-féle növényt vesznek át és használnak fel. Legnagyobb menynyiségben a csalánt vásárolják, annak minden részét, a levelétől a gyökeréig, évente 40-50 tonnát, kamillából és mezei zsurlóból szintén hasonló mennyiséget, orvosi hársvirágból, cickafark-fűből pedig 20-30 tonnát. Jelentősebb mennyiséget képvisel még a medvehagyma és az aranyvesszőfű is.

Sok gyógynövény terem a Hortobágyon, és Észak-Magyarországon is, itt a gyűjtőktől a Balmazújvárosban található Herbária cég vásárol fel legnagyobb mennyiségben. A Hortobágyon, a Hajdúságban kakukkfüvet, majoránnát, fehér ürömfüvet, szednek a klasszikus gyógynövények mellet. A Nyírségben a csalánszedésre szakosodtak, a szakértők szerint a hajdúhadháziak értik legjobban ennek minden csínját. Borsodban pedig a hársvirág vezeti a listát.

Gyűjtéssel azok foglalkoznak, akiknek nincs rendszeres jövedelmük, ez az ország egész területén így van. A felvásárlók szerint a hátrányos helyzetű kistérségekben szedik a legtöbb gyógynövényt, mert ahol nincs munkalehetőség, ott ezzel próbálnak némi jövedelemre szert tenni az emberek. Az adatok szerint viszont az elmúlt tíz évben folyamatosan csökken a gyűjtők száma, és a felvásárlók is megcsappantak: öt-hat piacvezető cég mellett 30 jelentősebb felvásárló helyet tartanak számon. Somogy, Zala és Baranya megyében például öt-hatezer ember foglalkozik gyógynövénygyűjtéssel.

Naponta 3000 és 6000 forint közötti összeget kereshet, aki rendszeresen ezzel foglalkozik. A felvásárlók a gyűjtőknek a kamillavirág kilójáért 30-40, a bodzavirágért 50-60, a csalánért 25-30 forintot fizetnek nyers, nem szárított állapotban. A csipkebogyó, a galagonya és a kökény felvásárlási ára 40-60 forint között mozog.

Aki a gyűjtésből él, egész éves elfoglaltságot találhat: januárban kezdheti a fagyönggyel, februárban a mogyoróbarka, nyárfarügy következik, márciustól pedig egyre szaporodnak a növényfajták, szedhető már kökörcsin, százszorszép, tikhúr, a főszezon májustól szeptember végéig tart, amikor szinte minden növény megjelenik, ősszel pedig még van körömvirág, sáfrány és érik a csipkebogyó, a kökény.

Termesztenek is több mint húszféle gyógynövényt: a Dunántúl déli részén például kamillát. Schmidt Józsefnek 130 hektáros ültetvénye van. Elmondása szerint programot dolgozott ki arra, hogy az ormánsági kis falvakban a munka nélkül élők kamillát termeszthessenek. Ennek érdekében a munkaügyi központtal közösen felvásárlói hálózatot alakított ki, és szociális alapon földet kaphatnak azok, akik vállalják a kamilla és más gyógynövények termesztését. A Nyírségben pedig a körömvirág termesztésére szakosodtak sokan.

A legnagyobb felvevőpiac a német. Sokat visznek ezekből a növényekből Olaszországba is. Itthon ugyancsak egyre keresettebbek.

A növényeket szárított formában elsősorban teának használják, és számtalan teakeveréket állítanak elő belőlük, amit újabban filterbe is töltenek. Sok növényből illóolaj készül, ezt a kozmetikumokhoz veszik a gyártók. És megszámlálhatatlan gyógyhatású készítmény: krém, granulátum, kapszula készül. A szakértők szerint a gyógyszeripar viszont kivonult a gyógynövénypiacról, mert elsősorban szintetikus úton előállított anyagokkal dolgozik, az ugyanis olcsóbb.