Mára már a nagyvonalú gesztust népszerűsítő plakát is lekerült a homlokzatról, és teljes pompájában látható a vár középkori, barokk és modern elemekből összegyúrt XXI. századi formája. Ozorán, ebben a szépséges kis tolnai zsákfaluban egyébként is nehéz úgy helyezkedni, hogy az ember ne épp a várra lásson rá. Építtetője, Filippo Scolari, vagy ahogy mifelénk hívták, Ozorai Pipo nagyon gondosan választotta meg a helyét: a Sió-parti dombot át is faragtatta, hogy megfelelő alapja legyen az impozáns várkastélynak.

1416-ban, amikor engedélyt kért Zsigmond királytól az építkezésre, már meglett ember és nagy hatalmú báró, sikeres hadvezér volt. Nem is emlékeztetett arra a Firenzéből származó budai inasgyerekre, akinek jóakarói megismerték. Bár az ozorai birtokot nem nagyszerű képességeinek, hanem szerencsés házasságának köszönhette: a terület felesége, Borbála öröksége volt.

A középkorias hangulatot árasztó, robusztus épület láttán talán nehéz elhinni, de tény, hogy Ozorai Pipo várából mára nem sok maradt. A Feld István és munkatársai által folytatott ásatás és falkutatás azonban számos olyan apró részletet feltárt, amely a helyreállítást tervező Sedlmayr Jánosnak és a munkát folytató Máté Zsuzsannának jó alapot adott a hajdani formák felidézéséhez. A régebbi állapotot mutató fényképeken ugyanakkor jól látszik, hogy a számos alkalommal átépített, a török harcokban lerombolt, majd az utolsó kétszáz évben magtárként használt épület a helyreállítás megkezdésekor inkább egy hatalmas hombárra, mint gótikus várra emlékeztetett.

A mai ozorai vár láttán Pipo persze ugyanúgy meghökkenne, mint a romokból való újjáépítést elrendelő Esterházyak. Pedig a mostani forma minden építési periódusból őriz emlékeket, mégpedig úgy, hogy a megmaradt régit keretbe foglalja a korszerű használatot lehetővé tevő modern technika. A padlóban ma már fűtéscsövek futnak, a szinteket - megjegyzem: meglepően zöld színűre kent - lift köti össze.

A vár főbejárata a barokk korszakot idézi. Az itteni középkori falak a török elleni harcok idején leomlottak, és az 1729 és 1733 között zajló helyreállításkor, amikor uradalmi központot alakítottak ki az erődítményben, csak a földszintet építették vissza. Néhány évvel később tornyot emeltek a helyén - ennek az időszaknak az emléke a most ismét látható, színpompás rokokó falfestésű szoba -, hogy aztán a nyolcvanas években egy nagyszabású építkezéssel magtárrá és raktárrá alakítsák az egész épületet. Minden, ami még középkori volt a várban, szinte teljesen elpusztult akkor. Elbontották a falakat, átrakták az ablakokat, a hatalmas belmagasságú tereket födémekkel szabdalták föl. 1945 után csak annyi változott, hogy a magtár mellé hivatali helyiségek és tantermek is beköltöztek Pipo várába.

A földszintet, ahol ma irodák és kiállítótermek vannak, a kastély virágkorában a kiszolgálóhelyiségek foglalták el. Az emeleten élt a várúr: a szakemberek az apró részletekből azonosítani tudták a két nagytermet, a lakó- és a hálószobát, valamint a kápolnát. Megtalálták az eredeti ablakhelyeket, rábukkantak az ülőfülkék és a falfestmények maradványaira. A hajdani kápolnában például Szent László alakját fedezték föl egy freskótöredéken.

Különös élmény ma végigsétálni Ozorai Pipo egykori lakosztályán és fogadótermein. Hiszen a korszerű technika és a modern burkolatok mellett ott vannak az apró középkori részletek, a faragott kövek, az ablakkeretek, a kéménynyílások és a hálószobából nyíló árnyékszék. Ott vannak a nem is olyan régen még csupasz falra visszaépített erkélyek is: a nagytermekhez kapcsolódó teraszokat és a várfalra kiülő kápolnabeli szentélyt faszerkezettel rekonstruálták, hiszen az eredeti kőszerkezetek visszaépítéséhez nem rendelkeztek elegendő információval. Jelzésszerűen a termek boltívei is jelen vannak. Bravúros műszaki megoldással a pontosan megszerkesztett gótikus ívek mintájára zsaluzták a betont, amely amellett, hogy idézi a múltat, a termek fölött elhelyezett múzeumi raktárak terhét is segít hordozni. Ugyanilyen jelzés a régies kilincs vagy az ablakokra helyezett fémrács, amely az ólomkarikákba öntött középkori ablaküveg formájára utal.

Ugyanez az építészi koncepció köszön vissza a varázsos hangulatú várudvaron is, ahol az emelet kőpillérekre támaszkodó, fedett folyosójának egy részét is rekonstruálták. Az udvar téglaburkolata és a középen álló kút formája modern, már-már semleges, a folyosóból pedig csak annyit építettek vissza, amennyi elegendő a használathoz és a fantázia megsegítéséhez. Az eredeti oszloprészek mellett kópiákat is felállítottak, de a magasságuk változó, jelezve, hogy a teljesen elpusztult hajdani szerkezet azért más volt. Az árkád kontúrjai a falon is visszaköszönnek, az emeleti folyosó elegáns faácsolata pedig szinte a levegőben lebeg, és kétoldalt gyakorlatilag elfogy. A kinyúló rácselemek mutatják, hogy az eredeti még folytatódott.

A helyreállított barokk és középkori terek alatt a valódi középkor, fölöttük viszont a jelen látható. A pince a téglavár talán legérintetlenebb része, itt kőtárat rendeztek be. Az emeletre ráültetett szint ellenben teljesen modern: a Tolna Megyei Múzeum régészeti raktára mellett néhány vendégszoba, tárgyaló és a kazán is itt kapott helyet.

A vár helyreállítása húsz év viszontagságai, számos újrakezdés és leállás után mára befejeződött. Már csak az egykori várfal és a sarkokon álló bástyák jelzésszerű rekonstrukciója, valamint a kert kialakítása van hátra. Nem beszélve persze a várbeli terek hasznosításáról: hiszen az emelet ma még kong az ürességtől. A tulajdonosi jogokat gyakorló Kincstári Vagyoni Igazgatóság azt szeretné, ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően múzeumot és konferenciabázist hoznának benne létre - mondja Szack Ferenc, a KVI Tolna megyei kirendeltségének helyettes vezetője. Ehhez nem is kell más, mint pénz, meg egy szervezet - kht. vagy alapítvány -, amely működtetné az intézményt. A megye, a falu, a KVI és a kulturális tárca illetékesei most dolgoznak a megállapodás részletein. Ha mégsem születik meg, a KVI nem tehet mást, kénytelen lesz pályázatot kiírni a vár hasznosítására.

Egyelőre csak remélhetjük, hogy nemsokára nemcsak a földszinti teremsorban berendezett Illyés-életmű-kiállítás, hanem a középkori lakószint is fogadja majd a látogatókat. Kiállítani volna mit, hiszen az elmúlt évtizedek kutatásai rengeteg lelettel szolgáltak - hogy mást ne mondjunk, itt van például a török időkben elásott kincs, amelyet a régészek találtak meg. És persze a legfőbb látnivaló, maga a vár: a puszta falak is hatszáz év eseményeit mesélik.