A génekkel foglalkozó tudományágat a nagyközönség genetikaként ismeri, a genomika elnevezés szinte ismeretlen.

-Néhány éves, de kis túlzással néhány hónapos tudományágról van szó. A genomika akkor született, amikor sikerült az ember és más fajok teljes genomját feltárni, vagyis az összes gént elolvasni. A teljes munkával csak idén áprilisban, a DNS felfedezésének 50. évfordulóján végeztek a kutatók.

Mi az, amit csak az összes gén ismeretében tudhatunk meg egy-egy fajról?

Az újfajta tudás új minőséget jelent: a különbséget ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy történész, aki korábban csak egy-egy elszigetelt forrásból tájékozódhatott, hirtelen egy teljes levéltár összes, az adott korra vonatkozó dokumentumát megkapná, s lehetősége nyílna az összehasonlításra, az összefüggések vizsgálatára is. A genomika nem az egyes géneket, hanem az összes gént, így egyebek mellett a genetikai változatokat is vizsgálja, és látványos eredményeket produkál például a genetikai hátterű kórokkal, vagy a gének "megszólalásával", a génhibák és a betegségek összefüggésével kapcsolatban.

Ezek az eredmények visszaigazolják azokat a reményeket, amelyeket a közvélemény táplál a génkészlet megismerésével kapcsolatban?

Egyelőre annyit mondhatunk, hogy a kutatások egy részének már konkrét, gyakorlati haszna van. Például előrejelezhető egyes gyógyszerek mellékhatása a genetikai tesztekkel: kiválasztunk 500 beteget, akiknél az adott szer mellékhatást váltott ki, és újabb 500-at, akiknél nincs mellékhatás, majd a számítógép segítségével genetikai különbségeket keresünk a két csoport között. Hasonló kutatási eredmények révén célzottabbá, személyre szabottabbá válhatnak a terápiák, a gyógyszerek vagy a védőoltások.

A sajtóból tájékozódó laikusok ennél azért nagyobb áttöréseket remélnek, különösen a most slágertémává vált őssejtek felhasználása kapcsán.

Tény, hogy a genomika az őssejtkutatásnak is lökést adott, egyre jobban ismerjük például azoknak a molekuláris jeleknek a működését, amelyek az omnipotens, vagyis "mindenre képes" őssejt fejlődését irányítják. Ugyanakkor az a lehetőség, hogy az őssejtből adott szövetet, például szívizmot növesszünk, egyelőre a futurológia tárgykörébe tartozik. Ettől a módszertől nemcsak a közvélemény vár sokat, hanem az üzletemberek is, elsősorban az utóbbi miatt élnek a köztudatban megalapozatlan, olykor kifejezetten hamis várakozások. Ma a köldökzsinórvérből nyert őssejt a sláger, ugyanakkor meggyőződésem, hogy belátható időn belül hozzáférhetőek lesznek a könnyebben kezelhető, költséges tárolást nem igénylő szöveti őssejtek, ami valóban forradalmasíthatja majd a gyógyítást.