"Olaszul nem beszélni kell, hanem vásárolni! Imádom az olasz cipőket!" - szögezi le, amikor végre kettesben vagyunk, hogy kitárgyaljuk Samantha, Kim és a világ szövevényes viszonyát. Blézer, blúz és szoknya van rajta, az arcán "tévésmink" - forgatási szünetben.

- Civilben is így jársz? Samanthásan?

- Mielőtt elkezdtem ezt a sorozatot, tökéletes analfabéta voltam a divathoz. Hálát adtam az istennek, amikor végre találtam egy tervezőt, akinek tetszettek a ruhái, és attól fogva folyton abban jártam. Aztán belépett az életembe Pat Fields, a Szex és New York jelmeztervezője, és elkezdett öltöztetni. Úgy elkényeztetett, hogy belejöttem, mint kutya az ugatásba. De otthon, East Hamptonban most se jön le rólam a farmer meg a póló. Az a legkényelmesebb.

- Mondd, hogy tűri a férjed, hogy minden héten mással henteregsz a képernyőn?

- Hiszed vagy nem - érti! Érti, hogy a Szex és New York vígjáték, hogy Samantha nagyon fontos nekem, és hogy bolondulok Mae Westért, aki szerintem ennek a műfajnak az ősanyja. Az ő korában még szóba se jöhetett a meztelenkedés. Már az is nagy dolog volt, hogy csupa olyat mondott, ami abszolút tabu volt annak idején. Ő azzal sokkolta a közönséget, én meg ezzel, hogy meztelenkedem. Mind a kettő fricska. És tudod mit? Én nem csinálok titkot abból, hogy elmúltam negyven, hogy igenis kívánatosnak tartom magam, és azzal ünneplem a szexualitásomat, hogy meg merem mutatni a testemet.

- Na jó, de mit szól a férjed?

- Eleinte lelkesen elolvasott minden forgatókönyvet, mert én voltam az első színésznő az életében. De aztán, mikor rendszeresen hajnali ötkor támítottam haza, miután, ahogy mondtad, kihenteregtem magam a szépfiúkkal, egyszer csak fölült az ágyban, hogy "szívem, ha nem vennéd észre, reggel öt óra van, ugye nem mondod komolyan, hogy mostanáig forgattál?!" Akkor kattant be neki, hogy márpedig ez így van, hogy ez az idétlen időbeosztás a munkámmal jár. Viszont töredelmesen bevallom neked, hogy fordított esetben én már rég kiborultam volna.

- Még mindig nem feleltél a kérdésemre.

- Nézd, én az egész mostani életemet ennek a sorozatnak köszönhetem, a férjemet is beleértve. Angliában születtem, Kanadában nőttem föl. 16 éves koromban költöztem New Yorkba, aztán Los Angelesbe. Amióta az eszemet tudom, dolgozom, mint egy őrült, és mindent föltettem erre az egy lapra, hogy sikerüljön a karrierem. Ráment az összes kapcsolatom, két házasságom. Aztán megkaptam ezt a szerepet, visszaköltöztem New Yorkba, és leírtam a pasikat. Egyik este a barátnőmmel mentünk volna dzsesszklubba, de az utolsó pillanatban lemondta. Én meg, ha már rászántam az időt, lementem. És egymásba botlottunk. Ilyen Samanthával talán nem is fordulhatna elő. A férjem zenész, rokonlélek. Ugyanakkor az üzlethez is konyít, tehát pontosan érti, hogy azért csinálom ilyen megszállottan, mert stabil anyagi körülményeket akarok biztosítani magunknak. Nagyon jól kijövünk egymással. Hat hónapig forgatok, a másik fél évet teljesen egymásnak szenteljük. Meg a kutyáimnak. Az egyik egy pireneusi pásztorkutya, a másik dalmata. És van két cicám is. Pontosabban tulajdonképpen vadmacskák, mert félig hiúzok. Az egyik lány, a másik fiú.

- Kutya-macska barátság?

- Viccelsz? Nyalják-falják egymást. Együtt alszanak.

- Abban a félévben, amikor nem dolgozol, közértbe jársz, butikokban vásárolsz, színházba mész, étteremben vacsorázol. Nem szoktak beszólni neked?

- Dehogyisnem. Múltkor taxit akartam fogni a Fifth Avenue-n, megállt a kocsi, kiszállt egy nő, elkapta a karomat és fejhangon sipítozta, hogy az a múltkori pasi ott a fürdőszobában, aki hogy is mondjam, szóval nem volt kifejezetten a helyzet magaslatán... és csak mondta, mondta, be nem állt a szája, már karéjban álltak körülöttünk az emberek, én meg csak csitítottam, de nem hagyta abba...

- És a férfiak? Csettintenek, ha látnak?

- A többség érdekes módon inkább zavarban van. Tudod, félnek, mert az van a fejükben, hogy a határozott, erős csajokat nehéz kielégíteni. Egyébként pont ez adta az ötletet, hogy meg kéne írni Samantha ellenpontját, az erős férfit. Már, ha egyáltalán van ilyen...

- Kim, ezt már olyan régen meg akartam kérdezni tőled: mennyi van benned Samanthából? Úgy értem, amikor nem voltál férjnél, Te is ilyen vadul kergetted a pasikat?

- Hát persze. Főleg az európaiakat.

- Miért? Mások, mint az amerikaiak?

- Fizikai értelemben sokkal lazábbak. Az amerikai férfiakat jobban érdekli a pénz meg a karrier, mint a románc. Az európai fiúk ragaszkodóbbak, az amerikaiak csak előre néznek, mint a ló.

- És az ágyban?

- Csak okos férfival szabad, ez nem kontinensfüggő. A kíváncsi pasikat bírom. A lusta szeretők idegesítenek. És fontos, hogy ne legyenek önzőek.

- Alacsony, magas, mindegy?

- Nézz rám, és tudod a választ. Lehetőleg 190 centi legyen és tudja, hogy mit csinál. És legyen humora.

- Komolyra fordítva a szót: te is úgy látod, hogy harmincon túl egy nőnek szinte semmi esélye sincs?

- Miért, egy férfinak van?! Csalódás, csalódás hátán. És tudod, miért? Mert az emberek álmodoznak, ahelyett, hogy élnének. Majd jön a tökéletes nő! A tökéletes férfi! Persze! A mesében!

- Lehet, hogy legalább annyi harmincas férfi nézi a Szex és New Yorkot, amennyi nő?

- Mérget veszek rá. A pasik tudni akarják, mire kattannak a csajok, még akkor is, ha nem merik bevallani. Ebből a sorozatból pontosan megérthetik, hogy hol nyúlnak mellé. Nem hinném, hogy mi lányok, a kelleténél jobban csepüljük a fiúkat, de ha igen, egye fene. Én legalább imádok hazamenni a magam 53 éveséhez.

- Egy tízessel idősebb nálad.

- Ideális korkülönbség, mert a férfiak amúgy is éretlenebbek a koruknál.

- Belegondoltál már, mi lenne veled nélküle? Negyven - és szingli?

- Talán nem is élném túl. Manapság még sokkal nyomasztóbb lehet egyedül élni, mint régebben, mert az emberek annyira elmagányosodtak, hogy már szinte ezt tartják normálisnak. Pedig csak születni és meghalni szabad egyedül. Az ember, társas lény, meg kell találnia a párját. Ha abból indulsz ki, hogy én hogyan akadtam a páromra, akkor csak azt a tanácsot adhatom a szingli harmincasoknak: ne hallgassanak a pasikra, menjenek a saját fejük után, és belebotlanak a nagy Ő-be.

- Könyvet írtál a szexről, a sorozat forgatási szüneteiben néha filmet vállalsz, de az évek múlnak, még akkor is, ha egy tízest letagadhatsz. Mi lesz, ha egyszer véget ér a sorozat?

- Nem dohányzom, és nem iszom, hogy konzerváljam azt a tízest. De a sanyarú igazság az, hogy hiába vigyázok magamra, hiába tudom, hogy mekkora rutint szereztem ezen a pályán, a mi szakmánkban ez nem előny, hanem hátrány. Ha egy színésznő elmúlt negyven, a kutyának se kell Hollywoodban. Hát nem egy őrület?

- Az őrület nem ez! Hanem az, hogy a januári hír nem volt kacsa. Kim Cattrall megint szingli. Remélem, felhívja Samantha Jonest.