A kertet szakadozott kerítés szeli ketté. A fölső részen évszázados fák, kitisztított bokrok és teniszpályányi, sík terület. A hirtelen lejtő rézsűnél fut a kerítés vonala. Alatta asztalok, székek. Egykor itt találkozott, beszélgetett, vitatkozott, mókázott és dühöngött Jávor Pál, Szerb Antal, Kodály Zoltán, Ferencsik János, Weöres Sándor, Ortutay Gyula, Tersánszky Józsi Jenő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Karinthy Ferenc, Vajna János, Füst Milán, Illyés Gyula, Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós, Garai Gábor, Darvas Iván, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Latinovits Zoltán, Nádasdy Kálmán, Szendrő József, Somlyó György, Pernye András, Máriássy Félix...

- Szüleim a háború végén költöztek ide - tekint körbe az 1971-ben elhunyt költő, Devecseri Gábor fia, Devecseri János. - Kora tavasztól lombhullásig ez a kert a magyar irodalom élő parnasszusi műhelye volt. Még színpadot is készítettek, ahol - akár Epidauroszban - lírába és drámába, komédiába és tragédiába formálták egymást, életük fordulatait. Édesapám halála után a hamvak egy részét Farkasréten, a maradékot pedig itt, a kertben szórtuk szét, összekeverve azzal a földdel, amit görög barátaitól kapott.

Segítségkérés

A romos villa kapujában a költő özvegye, Devecseri Gáborné Huszár Klára fogad.

- Kötetnyi hivatalos levelünk gyűlt össze az elmúlt harminc évből - mondja keserűen. - 1972-ben jeleztük először, hogy megvásárolnánk házunkat a kerttel együtt. Máig nem kaptunk kedvező választ. Sőt, egy 1981-es döntésről, amellyel leválasztották a telek felső részét, csak 1991-ben értesültünk. Évekig küzdöttünk, hogy műemléki védettséget kapjon a ház és a kert.

Megkapták, ám ezzel nem hárult el a veszély a fejük fölül.

Még alpolgármester volt a XII. kerületben Mitnyan György, a jelenlegi polgármester, amikor a Főpolgármesteri Hivatal kulturális ügyosztályának vezetője, Róna Tamás levelet írt neki:

"Azzal a kéréssel fordulok Alpolgármester Úrhoz, hogy szíves intézkedését, segítségét kérjem a XII. kerület Béla király út 6. szám alatti önkormányzati ingatlanban élő Devecseri család problémáinak megnyugtató módon történő, hosszú távú rendezéséhez. A lakás egy részét a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezésére a Művelődési és Közoktatási Minisztérium védetté, irodalmi emlékhellyé nyilvánította. Jelenleg is napi rendszerességgel kutatják Devecseri Gábor hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum történészei. Devecseri Gábor felbecsülhetetlen értékű irodalmi hagyatékát a család térítésmentesen adta át végső megőrzésre a Magyar Államnak, miközben szerény pénzügyi körülmények között élnek. A gond az, hogy Devecseri Gábor özvegye, Huszár Klára, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott rendezője és fia, Devecseri János zeneművész nyugdíjukból nem képesek további pénzügyi áldozatokra. Ezért öntől kérem, hogy a kerületi önkormányzat végeztesse el a legszükségesebb és korábban már betervezett felújítási, karbantartási munkálatokat az ingatlanon."

A házat azóta sem újították föl. A vakolat omlik, több helyen vizes foltok színezik el a falat. És hiába adódtak segítőtársak, a hivatal megcsonkította a kertet. Eredménytelenül írta például a következő levelet a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Praznovszky Mihály a kerületi polgármesternek:

"A család, az örökösök akaratával egyetértve kérjük Önt, hogy megértő intézkedésével segítse az 1981-ben leválasztott felső telek visszacsatolását az ingatlan egészéhez, valamint lehetőséget nyújtson ahhoz, hogy a védett, újra egyesített telket kedvezményes áron a Devecseri család megvásárolhassa."

Levelet írt az Magyar Írószövetség elnöke is. "Úgy tudom, már mások is fordultak Hozzád a Devecseri család kérésének ügyében - szólította meg Mitnyan Györgyöt Pomogáts Béla. - Göncz Árpád korábbi köztársasági elnök, dr. Praznovszky Mihály múzeumi főigazgató és dr. Gyertyánffy Péter főigazgató leveléről van tudomásom. Szeretném tolmácsolni a Magyar Írószövetségnek azt a kérését, hogy a ház és a telek ügye a Devecseri család számára előnyös módon, mihamarabb elintéződjék" - szólt Pomogáts Béla 2000. december 14-i levele.

A polgármester nem válaszol

- Terveztük, hogy az irodalmi emlékhelyen felállítjuk apám mellszobrát - mondja Devecseri János. - Mitnyan György még alpolgármester korában egy látogatás során megjegyezte: "Bárcsak ott tartanánk, hogy felavathatnám Devecseri Gábor szobrát ezen a helyen." Aztán, amikor már polgármester lett, szóba sem állt velünk. Édesanyám hiába telefonált, nem kapcsolták be hozzá. Mit tehetett? Levelet írt neki.

"Az elmúlt fél esztendőben többször próbáltam Önnel beszélni - kezdte sorait Klára asszony. - Tettem ezt abban a hitben, amellyel bátorított, hogy bármi probléma akad a lakásvétel ügyében, felkereshetem: mindig talál egy negyedórát. Én ezt ismételten meg is próbáltam, mindig sikertelenül. 82 éves vagyok. 56 évet töltöttem el a Béla király úton... Szeretném a házat a fiamra hagyni, aki másodfokú rokkantnyugdíjas. Vagyonom nincs, de mindenemet pénzzé teszem, hogy a telket megvehessem a házzal együtt, bár az lassan ránk omlik, értéke nincs. Bármily erős vagyok, koromnál fogva nehezen bírom ezt a bizonytalanságot, mely 1995 óta tart. Még mielőtt meghalok, szeretnék tiszta képet kapni. Köszönöm a szép és okos Hegyvidéki olvasókönyvet. Remélem, volt egy negyedórája, hogy a Bikasiratót elolvassa. Érdemes! Megindító költemény."

Nem tudni, kézbe vette-e a verset a polgármester. Két hónap múlva válaszolt. A levél "a tárgyi ingatlanról" elismeri, hogy azt - a hivatkozott törvény szerint - a bérlő megveheti. Ugyanakkor "sajnálattal tájékoztatja" a címzettet: a telek korábban bekerített, a villát is magában foglaló - 9559/2 helyrajzi számú - részét a bérlők nem vásárolhatják meg kedvezményes feltételekkel. Sőt: a 9559/1 helyrajzi számú ingatlant - vagyis az évszázados fákkal teli kertet - "az önkormányzat licit útján értékesíteni kívánja".

Devecseri János hangja még most is elcsuklik a felidézett izgalmaktól.

-Az önkormányzat fergetegesen gyorsan és etikátlanul bonyolította le ezt az akciót. Személyes holmijainkat átdobálták az alsó részre. Családunkat - két biztonsági ember jelenlétében - videofilmre vették, tiltakozásunk ellenére. Tették ezt azok után, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal hatósági műemléki kutatási főosztálya és az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ táj- és kertészeti osztálya egyként kiállt a telek egységének helyreállítása mellett. Itt írják - mutatja a dokumentumot.

"A kert szerves egységet alkot a villával. A telek megosztásakor ezt az egységet teljesen figyelmen kívül hagyva, közvetlenül az épület mögött húztak új határt. A terület felosztása a védelemre érdemes együttes harmóniájának megtörését jelentené, ami a villa kultúrtörténeti értékeivel is összeegyeztethetetlen."

És elérkezett a licitálás napja: 2001. június 22. A nyertes - nyolcvanmillió forintos - ajánlatot Walter András kecskeméti bányavállalkozó tette. Három nap múlva megkötötték az adásvételi szerződést, amelyet eladóként Mitnyan György polgármester írt alá, majd bejegyezték a tulajdoni lapon az új tulajdonost.

Állunk a költő egykori dolgozószobájában. Körös-körül könyvek.

- Itt fordította a teljes ókori, görög irodalmat - mutat az ablak előtt álló, apró íróasztalra Klára asszony. - De gyakran kiült a kertbe is. Ott még kisebb asztalkán dolgozott, amit telefirkált a jegyzeteivel. Az asztalka már nincs meg, és a kertet is megcsonkították. Úgy nézek ki az ablakon, mint akinek ellopták a múltját.

Néhány héttel a kert felső részének eladása után jelent meg a Magyar Közlönyben a nemzeti kulturális örökség miniszterének rendelete. A Rockenbauer Zoltán által aláírt paragrafusok között szerepel, hogy "műemlékké nyilvánítom a Budapest XII. kerület, Béla király út 6-8. szám alatti, 9559/1, 9559/2 helyrajzi számú villaépületet és kertjét".

Klára asszony kihúzza egy szekrény egyik fiókját. Robert Graves levelei tárulnak elém. Az világhírű angol író éveken át Devecseri Gáborral osztotta meg esztétikai, történeti gondolatait.

Két óvódát tart el a kert ára

- Ezek a mi és a magyar irodalom igazi kincsei - tolja be a fiókot Klára asszony. Összepakoljuk az évek alatt felgyülemlett levelezések dossziéját. Az utolsó küldemény Görgey Gábortól érkezett. Közvetlenül a kormányváltás előtt Rockenbauer Zoltán módosította a 2001-ben kiadott rendeletét: megszüntette a műemlékké nyilvánítást. Az új miniszter szerint erre azért volt szükség, mert "csak a védetté nyilvánítás lezárulása után derült fény arra, hogy a valamikori kertrész az 1981. évi megosztás óta önálló, építési telek besorolású ingatlan". Ezek után nem tehetett mást a tárca vezetője, közölte: "Az eredeti állapot helyreállítására nincs lehetőség, hiszen a kérdéses terület magántulajdonban van."

- Vajon átgondolta ezt a polgármester úr? - teszi vissza a levelet a költő fia.

A választ Mitnyan György adja meg, amikor hivatalában fogad.

- Amíg lehetett, vártunk a terület értékesítésével - mondja a polgármester. - Sajnos a kerületnek minden fillérre szüksége van. Az önkormányzat kötelessége a kötelező közszolgáltatás finanszírozása. A Devecseri-villa kertjéből befolyt 80 millió forintból két óvoda egyévi működtetése biztosított. Az idén további egymilliárd forint értékű telket kell eladnunk, hogy legyen a tanároknak, óvónőknek fizetésük. Erre kényszerít minket az állam. Miként az állam, a kultusztárca dolga lett volna a valóban kultúrtörténeti értékkel bíró kert megmentése is.

- Legalább addig vártak volna az építési engedély kiadásával, amíg meg nem halok - mondja keserűen Klára asszony, amikor együtt nézzük végig az első fák és a virágzó orgonabokrok kivágását.

A költő özvegye a látvány elől a szobába menekül. Tekintetem a falra téved. Devecseri Gábor Mácsai István által festett portréja néz vissza. Mintha segítséget keresne. Nemes, férfiasan finom arc.

Devecseri Gábor (1917-1971): költő, író, műfordító. A budapesti egyetemen szerzett görög-latin szakos diplomát 1939-ben. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Vonzotta az antikvitás, amelynek egyedülálló ismerője és ismertetője lett. Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül - amiért Kossuth-díjat kapott - egyebek között Ovidius Átváltozások, Firdausi Királyok könyve című művének fordítása, három tucat antik dráma magyar változata. Költői főműve a Bikasirató (1970). (Forrás: Ki kicsoda a magyar irodalomban)