Paksi hivatalos közlemény, 2003. április 17.:

"Az erőmű karbantartásra leállított 2. blokkján 2003. április 10-én éjszaka bekövetkezett gázszivárgásos üzemzavar elhárítási és tényfeltárási munkálatait a szakemberek folyamatosan végzik. Tegnap befejezték annak az ideiglenesen telepített fűtőanyag tisztító rendszernek a szétszerelését, fedelének leemelését, amelyből a radioaktív gáz származott. Az esti órákban víz alatti tv-kamerákkal vizsgálták meg a 30 darab fűtőanyag köteget tartalmazó tisztítótartály belsejét. A vizuális ellenőrzés során megállapították, hogy a kötegek többsége jelentősen megsérült.

Az eddigi ismeretek alapján arra lehet következtetni, hogy az esemény nagy valószínűséggel hűtési hiányosságra vezethető vissza. Az okfeltáró és az üzemzavar következményeit felszámoló munkálatok külső szakértők bevonásával folyamatban vannak.

A gázszivárgás mértéke az elmúlt napokban jelentősen csökkent, és a tisztítótartály kinyitása után sem emelkedett meg. A kismértékű gázkibocsátás az erőmű kéményén keresztül folyamatos, de a környezeti sugárzási állapot változatlan, a nagypontosságú mérések szerint a természetes háttérsugárzáshoz képest továbbra sincs eltérés az erőmű körüli régióban.

Az üzemzavart korábban a hétfokozatú Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán a 2. fokozatba sorolták. A szakemberek az új tények ismeretében, tekintettel a fűtőanyag kötegek sérülésére, az eseményt áttették a 3. fokozatba. Az új minősítést a nukleáris hatóság, az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága jóváhagyta.

Az erőmű másik három blokkja zavartalanul üzemel."

Amikor az átlagpolgár ezt a szöveget először elolvassa, sokáig nem érti, mit is "közölnek" vele. Rémlik, hogy néhány napja volt már egy közlemény a karbantartás közben előfordult radioaktív gázszivárgásról, "amely azonban senkit és semmit nem veszélyeztet, a hiba elhárítása pedig folyik."

Már a negyedik bekezdésnél tartunk, amikor kiderül, hogy mi itt a hír: az "eseményt" egy közelebbről nem ismertetett skálán a 2-es fokozatból a 3-as fokozatba sorolták át. (Később a sajtó, és nem a fenti közlemény tudósít arról, hogy 7 fokozatú skáláról van szó, amelyen a 2-es fokozat az "üzemzavart", a 3-as a "súlyos üzemzavart" jelöli. Ha 4-es lenne a besorolás, akkor lenne szó "létesítményen belüli hatással járó balesetről".)

Az átsorolás tényét tehát nagy nehezen megtudtuk. De mi is folyik most az atomerőműben? - riad fel a polgár, és újra átolvassa az egészet. A negyedik bekezdésben meg is találja, amit keres: "A gázszivárgás mértéke az elmúlt napokban jelentősen csökkent."

Aha, tehát valamilyen gáz szivárog. Tényleg, a következő mondat ezt végre kijelentő módban meg is erősíti: "a kismértékű gázkibocsátás az erőmű kéményén keresztül folyamatos." Mégis, mi ezzel a gond? - kérdezi az átlagos műveltségű olvasó. Hiszen a kémény erre való: füst, gáz vagy korom megy ki rajta a levegőbe.

Olvassuk el a közleményt újra: tényleg, az első bekezdésben, az április 10-i eseménnyel kapcsolatban radioaktív gázt említettek.

A kép tehát lassan - nagyon lassan - összeállt. Az a laikus polgár azonban, akit eképpen "tájékoztattak", valahogy mégis úgy érzi, hogy inkább titkolni akartak előle valamit.

A megnyugtatónak szánt mérési eredmények közlése során is homályos megfogalmazásokkal találkozunk. "A természetes háttérsugárzáshoz képest továbbra sincs eltérés az erőmű körüli régióban." Ez most azt jelenti, hogy egyáltalán nem mértek változást? Vagy inkább azt, hogy a sugárszint bizonyos helyeken emelkedett ugyan, de így sem haladta meg a kritikus értéket? Már megint nekem kell megfejtenem a szöveget, amelyet állítólag a tájékoztatásomra szántak.

Az utóbbi értelmezésre hajlok, különösen, miután a sajtóban az illetékesekre hivatkozó szövegben találkozom a következő megfogalmazással: "a gázszökés miatt leginkább elszennyezett területen mért érték sem éri el a csernobili katasztrófa után mért országos átlagérték ezredrészét." Ebből a homályos szövegből annyi legalább kiderült, hogy volt "leginkább elszennyezett terület."

Ennél is szófukarabb az a tájékoztatás, amit a paksi erőmű vezetői az üzem területén zajló eseményekről adtak. Pontosabban nem adtak. Valószínűleg úgy vélik, hogy a Pakson lakókat, illetve az ország távolabbi vidékein élőket kizárólag az érdekli, ami a kéményen kijön. Ezért arról, hogy a kettes reaktorblokkban milyen viszonyok uralkodtak az üzemzavar nyomán, saját jószántukból nem tettek említést. Mekkora terhelést kaptak a dolgozók? Szükség volt-e rendkívüli intézkedésre? Miután a városban, majd az egész országban elkezdődtek a híresztelések (kötelező hajvágásról, százezer forintos takarítási díjról stb.), és a sajtó képviselői szembesítették az illetékeseket az állításokkal, azok buzgón cáfolni kezdték a "rémhíreket". Ahelyett, hogy nyílt tájékoztatással megelőzték volna.

Az a módszer sem növelte a bizalmat, ahogyan a kiszivárgó híreket "cáfolták". A legjellegzetesebb példa: a paksi önkormányzat tűzoltóságának parancsnoka április 17-én a Népszabadság tudósítójának érdeklődésére közölte: "gázmaszkokat tőlük nem vitt el az atomerőmű, kizárólag a tűzoltóságon tárolt és az atomerőmű tulajdonában lévő készülékeket szállították el." Vagyis: nagyon is elvittek a tűzoltóságon tárolt gázmaszkokat. Részletkérdés, hogy azok a tűzoltóság vagy az erőmű tulajdonában vannak. Miért így kell ezt közölni?

"Sem pánikra, sem pánikkeltésre nincs ok, semmiféle sugárzásveszély nincs, a tájékoztatás őszinte és pontos" - szögezte le a kormányszóvivő április 18-án. A valóság azonban az, hogy amit Pakson tájékoztatásnak vélnek, arra az "őszinte és pontos" jelzők nem megfelelőek.

Az atomerőmű illetékeseinek legfőbb vezérelve: csak semmi pánik. Az elvvel egyetérthetünk. Súlyos félreértés azonban, ha úgy vélik, hogy a pánikot homályos fogalmazással lehet elkerülni.