A díjat odaítélő bizottság (az 1945 után háborús bűntettek elkövetése miatt távollétében halálra ítélt) gróf czegei Wass Albert esetében elmulasztotta nyilvánosságra hozni, hogy az író a szélsőjobboldal prominensei közé tartozott. Az alábbiakban ismertetem a hazai jobboldali elit által elismerésre méltónak tartott "nemzettestvér" életművének egy, nem éppen elhanyagolható, részletét.

1946-ban Nyugaton a Nyilaskeresztes Párt egykori tagjai létrehozták úgynevezett túlélő szervezeteiket. Caracasban Henney Árpád altábornagy - a "Nemzetvezető" kijelölt utóda - Szálasi személye körüli miniszter és Nyisztor Zoltán katolikus lelkipásztor alapította meg a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát (HMH), amely hivatott volt összefogni a világ különböző pontjain szétszóródott nyilaskeresztes párttagokat, a hungaristákat és szimpatizánsaikat. Az óriási távolságokkal magyarázható, hogy a kapcsolattartás hatékony formájának, lehetőségének tartották a hungarizmus gondolatát szolgáló sajtótermékek alapítását, majd később ezek fennmaradásának anyagi, erkölcsi segítését. Ausztráliában a Kántor Béla, majd a Gede testvérek közreműködésével kiadott Út és Cél, Dél-Amerikában és Európában a Hídverők, illetve a Hídfő és a 24. Óra voltak az árpádsávos mozgalom legismertebb orgánumai.

Élete végéig főmunkatársként a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatához tartozott Wass Albert is, aki Alföldi Gézával (Szálasi propagandaminisztériumának államtitkárával), Borsányi Juliánnal, Milotay Istvánnal, Fiala Ferenccel (Szálasi egykori sajtófőnökével), Marschalkó Lajossal, Málnási Ödönnel, az 1994-1998 közötti HMH-főnökkel, Szemenyei-Kiss Tamással, a kanadai 24. Óra főszerkesztőjével, Tóth Judittal és a Kaliforniában élő lap- és könyvkiadóval, Szász Lóránttal összehangoltan végezte tevékenységét.

 

Kollár Erzsébet
Budapest