z emberiség legősibb múltja rejtezik Irakban. Titokzatos, ősi táj, amelynek csak egy kis részét sikerült eddig feltárni, s most e múlt páratlan emlékeit is veszély fenyegeti. Bagdadban a múzeumok tetejére nagy betűkkel felfestették az UNESCO szót, remélve, hogy a támadók elhiszik, valóban csak műkincsek vannak az épületben, és nem bombázzák majd őket. Az irakiak többször is hangsúlyozták, hogy az értékeket biztosítják. A múzeumokban kiállított emlékeket óvóhelyekre szállították, ám nyugati szakértők szerint aligha van elegendő anyagi forrásuk arra, hogy magukat a lelőhelyeket is megvédjék. Helyettük neves amerikai régészek adtak át egy 5000 iraki lelőhelyet tartalmazó listát a Pentagonnak, kérve, fordítsanak különleges gondot arra, hogy ezeket a területeket ne bombázzák. A világ népei pedig felhívást intéztek a hadban álló felekhez: tartsák be az 1954-es hágai konvenciót, amely közös múltunk védelméről rendelkezik. Ez arról szól, hogy háborús időkben is meg kell védeni az ősi emlékeket, kulturális örökségünket.

Az első iraki lelőhelyeket a XIX. század végén angol, francia és német felfedezők és kutatók találták meg, s kezdték meg feltárásukat. Ezt a munkát most főként amerikai régészek folytatják, de a feltárásokra a világ szinte minden tájáról érkeznek kutatók.

Mindazonáltal úgy hírlik, Szaddám Huszein is tisztában van azzal, milyen különleges terület uralkodója. Babilon ókori falmaradványainak egy részét helyreállíttatta, és az egyik kőbe állítólag bevésette: "Szaddám Huszein, Nebukadnezár (a függőkert építtetője) fia emeltette ezt a falat Irak dicsőségére." Egyik hatalmas palotáját pedig az ősi romok közelében építtette fel. Huszein máris azzal vádolja az amerikaiakat, hogy - akárcsak az öbölháborúban - most is tömegesen lopják majd ki az országból a felbecsülhetetlen értékű tárgyakat.

Az amerikaiak ezzel szemben azt állítják, az irakiak az öbölháborúban kifejezetten az ősi lelőhelyek közelében állították fel katonai állásaikat, abban a reményben, hogy akkor nem bombázzák őket. Szerintük például északon - a bibliából is jól ismert - Ninive romjai közelébe telepítettek fontos katonai bázisokat.

Irak területén 6000 évvel ezelőtt a sumerok hozták létre első városállamaikat. Ur (amelynek lépcsős piramisát, a nagy zikkurátot az 1991-es öbölháborúban több bombatalálat érte) városában már több ezer évvel ezelőtt öntözéses földművelést folytattak. A fallal körülvett városban a lakók isteneiknek többszintes templomokban áldoztak. A biblia szerint ez Ábrahám szülővárosa. Uruk valamivel később, 5000 éve jött létre. Az itt élők életmódja szervezettebbé vált, edényeiket fazekaskorongon készítették. Számos kutató szerint az edények egy része már mérőedényként szolgált. Erre az időre tehető az írás megjelenése. A közösség életét a király irányította, mellette a papoknak jutott vezető szerep. Négy évezreddel ezelőtt azonban a sumer városok romba dőltek. A terület északi része - Ninive fővárossal - az asszírok uralma alá került, déli része - Babilon fővárossal - a babiloni királyság hatalma alá tartozott.

Babilont leginkább Hammurabi révén ismerjük. Kőbe vésett, 1800 éves törvénykönyvéből a szemet szemért, fogat fogért jogelvet még a középkor uralkodói is átvették. Hammurabi Babilonban - többek között - csatornahálózatot építtetett. Ám a város virágzása nem tartott sokáig. Asszíria meghódította az egész területet. Uralkodói azonban nemcsak háborúikról váltak ismertté. Ninivében hatalmas könyvtárat hoztak létre, amelynek nagy részét sikerült feltárni. Az Asszír Birodalom hanyatlása után, mintegy 2600 évvel ezelőtt Babilon újra virágzásnak indult, és a térségben rövid időre nagyhatalommá vált. Ekkor épült a híres függőkert is, amelynek maradványait azonban eddig nem sikerült megtalálni.

Irak a régészek valóságos paradicsoma. Ott állt Bábel tornya, és még nem is szóltunk - többek között - Assúrról, Nippurról, Nimrúdról. A sors fintora, hogy a bombázások paradox módon - akárcsak a libanoni háborúban - valószínűleg újabb lelőhelyeket hoznak napvilágra.