Erre a kérdésre kell majd igennel vagy nemmel válaszolnunk április 12-én.

Puerto Rico 1998-ban népszavazást rendezett. A népszavazást a sziget kormányzója kezdeményezte, abban a reményben, hogy Puerto Rico népe felsorakozik az általa indított mozgalom mögé, és amellett teszi le voksát, hogy a sziget, amely a spanyol-amerikai háború következtében akkor éppen száz éve vált az Egyesült Államok úgynevezett "területévé", voltaképpen gyarmatává, váljon az Egyesült Államok 51. államává.

Ötféleképpen szavazhattak a Puerto Ricó-iak a népszavazáson, amelyre - noha ügydöntő jelentősége nem volt - több mint 80 százalékuk elment. Szavazhattak arra, hogy 1. szigetük az Egyesült Államok 51. állama legyen; hogy 2. maradjon meg a gyarmati státus; hogy 3. "szabad társulássá" változzék Puerto Rico és az Egyesült Államok viszonya; hogy 4. Puerto Rico kiáltsa ki függetlenségét; hogy 5. "a fentiek közül egyik sem".

Miért jutott eszembe ez a történet? Mert az amerikai tagállammá válás ellenzői nem a 2., hanem az 5. pont támogatására szólították fel híveiket, a 2. pont szövegezését ugyanis "előnytelennek" tartották. És az ellenzők bámulatosan hatékonyan mozgósították szavazókat: a szavazatok több mint 90 százaléka az 1. és az 5. pont között oszlott meg. "A fentiek közül egyik sem" - erre szavazott a Puerto Ricó-i többség. Alighanem ez az, amit mindig is akartak: hogy lehessenek önállóak, büszkék, saját kultúrával, az önállóság tudatával, de ne veszítsék el az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokat, az állampolgárságot, a segélyeket, a beruházóknak nyújtott kedvezményeket.

Magyarország természetesen nem gyarmat, és bár nagyon is kívánatos, hogy hivatalos szavazata legyen Európa dolgainak irányításában, nem tudjuk még, mire lesz jó ez a szavazat. Noha az egyesült Európához való csatlakozás ellenzői néha hivatkoznak a magyar kultúra megőrzésére, a csatlakozás mellett és ellen szóló érvek sem igen vethetők össze Puerto Rico sorsával. De egy tekintetben mégis igen tanulságos ez a régi szavazás. Magyarországon nem szavazhatunk arra, hogy a "fentiek közül egyik sem": nem tehetünk úgy, mintha nem akarnánk kint maradni, mintha nem akarnánk európai szavazat nélkül maradni, miközben nem akarunk belépni sem (vagy tartunk a belépés egyes következményeitől). Nem lesz mód egyrészt-másrészt gondolkodásra. Nem lesz mód nüanszokra. Nem lesz mód a bizonytalanság kifejezésére (hacsak nem érvénytelen szavazattal). Nem lesz mód olyan akaratnyilvánításra, amely pusztán csak tiltakozás, és más következménye nincs is, mint egy ambiciózus kormányzó (és terve) megbuktatása.

Az Európa-szavazatokért folyó kampány már elkezdődött, és a következő napokban és hetekben egyre erősödik majd Magyarországon. A kampány első következménye pedig az, hogy ráébredtünk: fogalmunk sincs arról, mivel jár pontosan akár rövid, akár hosszú távon az unióhoz való csatlakozás. Így hát alig kezdődött el a hivatalos kampány, az "igen" szavazatok száma is fogyatkozni kezdett. Míg nem gondolkodtunk rajta, egyszerűnek látszott. Ha gondolkodunk rajta, nem látszik egyszerűnek, kétségbeejtően bonyolultnak és áttekinthetetlennek mutatkozik.

Részben persze a jelenlegi és az előző kormány kommunikációs hibájából ered a bizonytalanság sötét hulláma, amely végigsöpör a magyar szavazókon, de alig hiszem, hogy tízezer oldallal több és száz nappal hosszabb "Európai kommunikáció" megspórolta volna nekünk a döntés előtti elbizonytalanodást.

A szavazás pillanatában vakmerő ugrást hajtunk majd végre, akár pró, akár kontra szavazunk, ez nyilvánvaló. Félinformációk, sejtelmek, érzések alapján kell döntenünk. Éppen ezért egészen bizonyos vagyok abban is, hogy úgy fogunk dönteni, ahogy a Puerto Ricó-iak tették, arra fogunk szavazni, amit mindig is akartunk. Ez pedig esetünkben nem igényel olyan bonyolult negatív közelítést, mint "a fentiek közül egyik sem". Amit mindig is akartunk: végképp és teljes joggal tagja lenni egy jelzők nélküli Európának.