Az idei bénasági fődíjat az idős rokon néni által küldött műfenyő söpörte be, ezüstszínű műanyag cserépben, kék színvilággal. Kíváncsi lennék a kínai gyárra ahol ez készül. Ültek novemberben a munkások, havat fújkáltak az ágvégekre, csillagokat ragasztottak, és közben arra gondolnak milyen baromi ronda is ez. Persze használati értéke nulla.

Legkínosabb szituációt anyukám abszolválta. Exemet sikerült meglepni egy fából készült talpmasszírozóval, szép darab szó se róla. Amíg ki nem derült, tavaly is pont ugyanezt ajándékozta, és azóta is becsomagolva várja a használatot.

Különösen megdobogtatják a szívemet az önsegítő könyvek. Miért gondolja bárki is, hogy neki kell szembesíteni egy általa feltételezett problémámmal? Különösen nem ajánlott dohányosoknak: „Valódi újrakezdés - hatlépcsős program ártalmas szokásaink leküzdésére” általunk rossznak vélt házasságban élőnek: „De hiszen azt mondja, hogy szeret! - vagy csak uralkodni akar?” Vagy szingliknek: „Tanácsok a szerelmi élethez Hogyan találjuk és tartsuk meg valódi lelki társunkat” című könyvek. Ez akkor igazán jó, ha bele van írva ajánló. Az ajándékozó nevére szólóan.

Bár a cosmo.hu szerint szupertrendi barátnőnek pizsamát ajándékozni erről nem vagyok meggyőződve. Közeli rokonnak nem elég személyes, távolinak túl intim, bár praktikus szempontokat figyelembe véve, ha az ember kórházba kerül arra pont megfelelő. Van is vagy öt darab a ruhás szekrényemben.

Különösen imádom a repiajándékba kapott, a cég nevével ellátott papírzacskóban érkező kozmetikai cuccokat. Viszont nekem mindig megvan a legújabb, piacra kerülő sampon, rúzs, vagy épp arckrém. Az más kérdés, hogy általában nem felel meg se a bőr-, se a hajtípusomnak. Hasonlóan szívet dobogtató a naptár, szintén céglogóval ellátva.

Azt hittem idén megúszom, de tévedtem. Miután tavaly mindenkinek elmeséltem, hogy immáron egységes a kávé- és bögrekészletem, és szeretném, ha ez így is maradna, kedves rokon nem vette magára, megjelent a kézműves bögrével. Általában egyet kapok, de többen is úgy gondolják, milyen jó ajándék, ezért minden évben keletkezik pár semmire se jó bögre.

Másik hasonlóan semmitmondó kedvencem az IKEA-ból beszerzett 99 forintos mécsestartó, egyéni dekorációval. Mindegyik önjelölt képzőművész ezzel kezdi. Ami nem lenne baj, ha nem az én konyhaszekrényem alján landolnának műveik. Ehhez passzol a giccses gipszangyal, lehetőleg aranyozva.

Imádatom tárgya a nagymamák által fáradságos munkával készült kötött vagy horgolt bármi. Ezek fő jellemzője a műszálas fonal, a nem egyező méret, vagy a borzalmas szín. Vagy mindhárom együtt. Tudom, hogy a nagyi beletette a lelkét, pont ezért nincs szívem megmondani neki, hogy ilyet soha többet.

Csokoládé. Igen, van olyan amiért ölni is tudnék. De azokat sajnos nem a Tesco és a Lidl árulja. Hozzám viszont általában ezen boltok termékei kerülnek. Általában húsvét táján selejtezem ki őket.  Ha Milka néz velem farkasszemet a csomagban, az már minőségi ugrást jelent. Pedig hol van a lila tehén a minőségi csokoládétól?  Valahogy a kicsi és méregdrága csokoládékat kínáló boltokat minden rokonom elkerüli.

A világból kikergetős ajándékok közül gyerekeknek szerezhetőek be a legidegesítőbbek. Fiam máig őrzi az összerakható egyik oldalán macska másikon kutya figurát, amelyből nyolc év alatt se bírt kifogyni az elem. Ha megnyomom vagy nyávog, vagy ugat. Ennél is jobb azonban a Jingle Bells-t éneklő kb 25 centis Snoopy, aki rázza a fenekét a dallamra. És azzal a rokonnal is szívesen elbeszélgetnék, aki lekaparhatatlan matricaszettet ajándékoz évről évre.

Barátnőkkel közösen pár éve kitaláltuk a az „after turit”. Összegyűlünk csajok, mindenki megmutatja, mi a tuti használhatatlan cucc, amit kapott. Akinek kell lecsap rá. A délután fele hangos röhögéssel telik, és mindenki megnyugszik, hogy nem csak az ő családja képes totál mellényúlni ajándékozás terén.

Idén egy szlovén bolt lekoppintotta az ötletünket.

Nincs többé haszontalan ajándék

A karácsonyi szezonban nyílt szlovéniai boltocskába bárki beviheti nemszeretem ajándékait és cserébe választhat magának egy olyat, aminek valóban örül. A szlovén főváros nyílt Darilnica (Ajándékbolt) elnevezésű üzlet, a szó hagyományos értelmében nem is nevezhető boltnak, az eladók önkéntes munkát végeznek, pénzforgalom pedig egyáltalán nincs.

A vállalkozás már az első héten nagy érdeklődést váltott ki: kétszáz ajándék cserélt gazdát. De a csúcsforgalmat karácsony és újév után várják, így a bolt csak január 8-án zár be. Az ötlet roppant egyszerű, a működése gördülékeny: az érkező a bolt karácsonyfája alá teszi becsomagolt ajándékát, majd a helyiség üzenőfalára tűzi a csomagba rejtett meglepetés fotóját, és a hozzá fűzött magyarázatot arról, miért válik meg a kérdéses tárgytól. A boltban kényelmesen, egy forró tea mellett dönthet, hogy melyik csereajándékot viszi magával.

"Szeretnénk, ha az emberek gondolkodnának rajta, hogy mit adnak ajándékba, és szeretnénk arra ösztönözni őket, hogy személyre szabott dolgokat ajándékozzanak, aminek van valami szimbolikus jelentése is" - vázolta az üzlet stratégiáját Masa Cvetko, az üzletben dolgozó négy nő egyike.

Ebben a boltban nem fontos a tárgyak forgalmi értéke. Karácsonyi gyertyák éppúgy találhatók a csomagokban, mint plüssállatok vagy CD-torony.

"Remek az ötlet, mert egy csomó dolog gyűlt már össze otthon, amitől örömmel megszabadulok, és jó tudni, hogy olyanhoz kerül, aki örülni fog neki" - mondta elégedetten egy nyugdíjas ápolónő, aki nyolcéves unokájával tért be a boltba. Gyertyákat, csészéket és üvegtálat hoztak magukkal, és egy játékkal, valamint egy pólóval távoztak a kislány legnagyobb megelégedésére.