"Egy hagyományos kultúra véd minden kisiklástól, a szinglik többsége viszont nem kapcsolódik a közös hálózatos kultúrához, ami a konfliktushelyzetekre megoldást kínál. Aki nincs szinkronban ezzel a kultúrával, gyakran rosszul dönt, nem tud ellenállni a drog, az alkohol, a pusztító szubkultúrák csábításának, és tettei következményeit másra hárítja. Milliók élnek így, maguk sem tudják, mi hiányzik nekik, az egyszemélyes csoportok kultúrája defektes, innen-onnan összeszedett hiedelmeket tartalmaz.” (Csányi Vilmos)

A szingli életnek már sok csapdája ismert, melyeknek pszichológiai, társadalmi és gazdasági gyökerei is egyre világosabban kirajzolódnak. Araki ezekre is sajátos magyarázatot talált: „Éles szavakkal próbáltam festeni a Hordát körülvevő negatív képzeteket szingli-megszállottságomban - "lusta önző geci szingli mind!” - de mivel mindenki szingli, tipologizálható, általánosítgatható, de egyedi jelenség mind. Szingli.

A Parazita Szingliket kivéve mennybe meneszthetjük őket kollektíve, hiszen látni kell azt is, hogy a Szingli a társadalom tartó oszlopa, nem ritkán munkamániás, szorgalmas görény. Ha szingli nem lenne, ki dolgozna 10-12 órákat, vagy gyakran 16-okat nyomorult multiknál, agygyilkos reklámügynökségeknél, szörnyű irodákban, és egyéb kizsákmányoló helyeken? És ki fogadná ezt el békésen? Csakis az „álterhes-szindrómában” érintett. Hanyagolná el a családos a családját? Zsákmányolja ki a szingli inkább magát, úgy sincs senkije, és aztán még mindig tud hordáskodni, piálni, drogozni, ugye? A megkeresett tonna pénze miatt úgyis egy feszültséggombóc a sok stressztől, tehát azt mindennapi bandázással, szexszel - miközben persze keresi az igazit - kell levezetnie.

Lehet, hogy sérült génjeinek átörökítésében nem jeleskedik a Szingli - kivéve a Spermaszinglit, a Pregnantszinglit és az Elvált Gyerekes Szinglit/Dinkit -, de dolgozik keményen, hogy életformáját fent bírja tartani, és mi ez, ha nem a társadalom újratermelése? A Gerontoszinglik szívesen ostorozzák a még erejük teljében lévő Szingli társaikat, de mit szólnának, ha az eljövendő Szingliken múlna, hogy elveszik-e a nyugdíjukat?

Valamiféle álterhes-szindrómának nevezhetjük ezt, ahogyan a többségi társadalom működési gyakorlata belebetonozza a Szinglit ebbe a megvetett, alacsony megítélésű, ámde rövid távon bőségesen jutalmazott életformába. Megvetünk, te lusta geci, önmaga reprodukálására sem képes, defektes állatnak tartunk, de azért robotolj, mint a barom, olyan gyilkos munkakörökben is, amit csak Szingli bírhat, ő is csak harmincegynéhány éves koráig, mert kiég, hogy más Szinglik lépjenek a helyébe!

"A Szerető Szinglit a Makett Családos csábítja e"

A képmutató álterhes-szindróma „csomolungmája” a magánéletben mutatkozik meg legfényesebben: a Szerető Szingli típusában. Mert a szeretők legritkábban mások férjei/feleségei, általában kiszolgáltatott Szinglik, akiket érzelmileg, szexuálisan sakkban tart egy hazug, klasszikus családmodellben élő, és abból félrelépő Makett Családos Szingli. Az álterhes-szindróma lényege, hogy a Szingli magában a munkamánia, vagy a beteljesületlen szerelem, a szerelmi csalódás gyászmunkája, a szeretőség vagy egyéb önámító érzelmek (férfi/nő-gyűlölet, bevállalási parák, képtelenségek) önbecsapásával legitimálja a gyáva, önmagával, valódi késztetéseivel szembenézni képtelen, egyedülálló létbe való betokosodását.

"Tizenhat éve szeretem, de nem lehet az enyém, mert nem hagyhatja ott a gyerekei miatt családját" - mondogatja magának az álterhes-szindrómában érintett Szingli. Azt hiszi, a jövővel terhes, holott a múltra ítéli magát. Kifogásokkal építgeti magának fejben a papírszobrát. Az álterhes gyötrődés lényege tehát, hogy az amúgy szabad vegyértékeit az Álterhes Szingli leköti - és a szerelmi bánattal, megcsalatással, vagy a szerető iránti függéssel Szabad Vegyérték Nélküli Szinglivé építi fejben - aztán ténylegesen is – saját magát. Amúgy meg - hangsúlyozom ismét -, az önmagát felvállaló, nem makett szinglik dicséretét zengjük, hiszen lelkiismereti szabadság van, mindenki, aki önmagát nem csapja be, hanem felvállalja tényleges késztetéseit és tulajdonságait, az díszpéldánya a Szingli Hordának.”

A szingli-létnek egyetlen hatalmas kérdése marad: mi történik velük, ha elszállnak az évek. Mi lesz a biológiai óra végső ütése után? A karrier leszálló ágának végén, az izmok lanyhulásakor, az öregedés küszöbén. Ha kényszerből, ha saját elhatározásból. Maradnak a morcos Szingli nagybácsik és nagynénik? A választ csak az idő múlása adhatja meg, végül Almási is erre jut: „Az igazi talány, szociológiai szempontból is az öregség: hogyan működik a szingli életforma a végjáték idején? Azok esetében, akik saját választásból tettek erre a lapra. Erre a kérdésre még nincs válasz, mert az igazi (önmegvalósító) szinglik még nem jutottak ebbe a korba.”