Szilveszteri varázs
Mindezt nagyon komolyan vettük. Meg azt is, hogy feltétlenül szükség van valami malacra, legalább egy kis kacskaringós farkú műanyagmalacra, amit aranyáron adtak azon az egyetlen napon az utcai árusok. Mert a malac kitúrja a szerencsét. És persze szükséges négylevelű lóhere is, jobbára műanyagtermék volt az is. És tudvalevő, hogy csirkét még véletlenül sem szabad enni, mert elkaparja a szerencsét. A pulyka meg mérget hoz. A legjobb a malacpecsenye.
Nagyon fontos volt a fodrász, aki szépségesre bodorított hajunkat csillámmal szórta be, lelakkozta, olyannyira, hogy egész éjszakán át csontkemény maradt a frizura.
Lehetett menni a házibuliba. Szerencsés esetben már egy fiúval, még szerencsésebb esetben ott lehetett megtalálni az igazit. A szilveszterhez hozzátartozott az igazi keresése – legjobb fejleményként annak megtalálása. Akivel aztán végig lehetett táncolni az éjszakát, legalábbis éjfélig, néha félszemmel nézni a tévét, azzal a biztos tudattal, hogy az előző évi kabaré jobb volt, pedig már azt is igen sokan szidták. Éjfélkor jó volt várni azt a pillanatot, amikor pontban 12-re fordult a másodpercmutató, mindenki mindenkivel összecsókolódzott, és Ferencsik János vezényletével felcsendült a Himnusz, amiben mindig volt valami megható. És aztán végre lehetett trombitálni a Körúton.
A szilveszter varázsa megmaradt. Vagy legalábbis a varázs utáni vágyakozás. Lehet keresni máig a nyomait. Van most is trombita, szerpentin, de már nem olyan, mint egykor. Talán mert piszkosabb lett a körút. De lehet, hogy akik ma kamaszok, ugyanolyannak látják. Akik már túljutottak a kamaszkori varázson, azért igyekeznek megadni a módját most is a szilveszterezésnek, ami mostanság a jövőben való reménykedés fontos pillanata, meg a lazításé, mulatságé.
Ezt a napot a 335. december 31-én elhunyt Szilveszter pápa emlékére választották jeles nappá. Ezen az éjszakán a világ minden táján fényárban úsznak a nagyvárosok. Ausztráliában kezdődik a tűzijáték, amikor itt Európában még csak a készülődésnél tartanak az ünneplők. Aztán eljön a ragyogás az európai fővárosokba is. Párizsba például, ahol a Champs Elyséen a fákon végig kék lámpácskák csillognak, és mint a vízcseppek hullanak alá a fények. A híres úton egyre több ember hömpölyög, kezükben pezsgősüveget visznek, és az út szélén sűrűn jönnek-mennek a rendőrök, hónuk alatt hosszú gumibottal. Jelezve, hogy az ünnep szépségét nem illik rendzavarással megbolygatni.
Bécsben sárgán ragyognak a girlandok a fákon, és ívelnek át a házak között. Arrafelé grogot szokás inni, és ólmot is öntenek, hogy meg lehessen tudni, kire milyen jövő vár.
De a Szilveszterhez igen sok babona is kötődik. Régi szokás például az egész kenyér megszegése, hogy mindig legyen a családnak kenyere. A gazdagság ígéretét lehet remélni a lencsétől. Hajnaltájt, vagy újévkor ajánlatos lencsét enni, hogy sose ürüljön ki a pénztárca. Van, ahol gombócot készítenek, a belsejükbe a partiképes férfiak nevét rakják, és amelyik gombóc leghamarabb feljön a víz felszínére, az a férfi lesz az igazi.
Új szokás az sms-áradat. Körüdvözlet mindenkinek, aki benne van a telefonban. És jönnek a válaszok azoktól, akik örülnek, és nem jönnek, azoktól, akiknek nem vagy fontos.
Azt is mondják, amit legelőször csinálunk újévkor, az lesz jellemző az egész évre. Ezért érdemes valami kellemes dologgal kezdeni a napot, és kerülni a kínos veszekedést.
Mindezt lehet itthon is művelni, de sokan úgy érzik, a kikapcsolódást segíti, ha valahol máshol ünneplik az újévet. Ez nagy lehetőség a hoteleknek, éttermeknek, amelyek a vígságot ilyenkor roppant emelt díjon kínálják. Vannak fényűző bálok, luxussal, ahol aranyáron adják a belépőt. Budapesten például az Operában. A harmadik emeletre már 22 ezer forintért is be lehet jutni egy italra. De a földszinten vagy páholyban 98 ezerért kóstolhatjuk a kakukkfüves gyöngytyúkot vagy a chilis csokoládét.
Klasszikus program a Bécsi hangverseny közvetítésének megtekintése minden újévkor, déltájban, amikorra már sikerül kialudni az előző éjszaka mámorát. Ezt a hangversenyt a világ több televíziója közvetíti élőben, mindig világklasszis karmester dirigál, és az úri közönség a Radetzki induló dallamára lelkesült tapssal zárja a koncertet. Ezzel az emelkedett érzéssel lehet nekivágni a következő évnek, azzal a reménnyel, hogy most valami jó következik. Talán valóban egy boldog új év.
