A Nyugat trágyadombnak nézi a szegény országokat
"A Nyugat polgárai évente több millió számítógépet dobnak ki, amelyek közül több százezer Afrikába kerül, ahol gyerekek keresik a megélhetést a szemétdombokon, miközben a hulladékból felszabaduló anyagok lassan mérgezik őket" – írja Clemens Höges, a Spiegel publicistája ghánai riportjában.
A ghánai Accra városát az elmúlt években elöntötte a fejlett országokból származó leselejtezett elektronikai hulladék. Az egykor zöld település ma gigantikus szemétdombhoz hasonlít. A legelőket elborítja a hulladék, a folyóból kihaltak a halak. A környéket ellepi a bűz: a kidobott számítástechnikai berendezéseket a környékbeli gyerekek meggyújtják, hogy a műanyag elégetése után hozzájuthassanak az értékes fémekhez. Az összegyűjtött fém eladásából akár napi egy eurós bevételre is szert tehetnek. Közben belélegzik a műanyag égetésekor felszabaduló rákkeltő gázokat, ezért többségük állandóan köhög, hát- és tüdőfájásra panaszkodik. A nehézfém-szennyezés miatt a legtöbb gyerek bőrét pattanások és kelések csúfítják.
Brit vegyészek bevizsgálták a szeméttelepről származó mintákat, és megállapították, hogy a jelentős mennyiségű ólmot, kadmiumot, arzént és egyéb veszélyes anyagokat tartalmaznak. Miközben például ólomból légköbméterenként fél milligramm az egészségügyi határérték, egyetlen monitor képcsövében másfél kiló található a nehézfémből. A szeméttelepen turkáló gyerekek persze szívesebben járnának iskolába, de gyakran fedél sincs a fejük fölött, és éhen maradna a család, ha felhagynának a guberálással.
Accra nem az egyedüli város, amelyet elöntött a fejlett országokból származó elektronikai hulladék. Nigériában, Vietnámban, Indiában, Kínában és a Fülöp-szigeteken is működnek hasonló lerakók. Az ENSZ becslései szerint a világon évente 50 millió tonnányi elektronikai készülék kerül leselejtezésre.
A rendkívül szigorú nyugati környezetvédelmi- és egészségügyi szabályok értelmében a kidobott számítógépek a bennük található nehézfémek miatt veszélyes hulladéknak minősülnek, ezért tárolásuk illetve szakszerű szétszerelésük egyaránt költséges. A fejlett országok többségében törvény írja elő a kidobott műszaki cikkek elszállítását. A veszélyes hulladéknak számító háztartási és egyéb műszaki cikkeket csak a külön engedéllyel rendelkező szállítók vehetik át. Közülük sokan az előírt, ám költséges szétszerelés és újrafelhasználás helyett inkább afrikai lerakókba szállítják a szemetet. Az ok egyszerű: egy régi képcsöves monitor szakszerű elhelyezése 3,5, Afrikába történő szállítása viszont mindössze 1,5 euróba kerül. A szétszerelés a jövőben sem fogja jobban megérni, hiszen a gazdasági válság kirobbanása óta zuhan az újrahasznosítható hulladék felvásárlási ára. Az illegális, és természetesen semmilyen nyugati környezetvédelmi- illetve egészségügyi előírásnak nem megfelelő afrikai és ázsiai lerakás valószínűleg a jövőben is olcsóbb lesz.
Kézenfekvő lenne ezért jogi megoldást találni a problémára. Csakhogy a veszélyes hulladék külföldre szállítását már most is nemzetközi szerződés tiltja – emlékeztet Höges. A tíz éve hatályos Bázeli Egyezmény értelmében a leselejtezett számítástechnikai hulladék nem exportálható. Az Európai Unió egyéb irányelvei is tiltják a veszélyes hulladék eladását. Számos EU-tagállam még külön törvénybe is iktatta a tilalmat: Németországban és Nagy-Britanniában például börtönbüntetés jár a veszélyes hulladék illegális külföldre szállításáért.
A rendelkezések azonban nehezen érvényesíthetők a gyakorlatban. Németországot a szigorú törvények ellenére évente 100 ezer tonnányi elektronikai hulladék hagyja el. A veszélyes hulladék kivitelét tiltó törvényt a vállalkozók úgy kerülik meg, hogy használt cikként exportálják a leselejtezett műszaki cikkeket, holott valójában eszük ágában sincs értékesíteni őket. A vámellenőrzés során nincs rá mód megítélni, hogy egy konténernyi számítógép vajon használhatatlan hulladéknak, avagy még javítható árunak számít. Ráadásul az exportőrök arra is ügyelnek,hogyminden halom tetején még működő állapotban lévő készülékek legyenek.
A szegény országokban élők helyzetét nehezíti, hogy gyakran saját kormányukra sem számíthatnak: a szemet importáló vállalkozók könnyen megvesztegetik a fejlődő államok korrupt hivatalnokait. Környezetvédők és civilek ezért sajátos módszerekkel igyekeznek fellépni. Mike Anane accrai aktivista a Greenpeace-szel összefogva gyűjti a szeméttelepeken elhelyezett hulladék forrására utaló bizonyítékokat, hogy aztán a szemetelőknél tiltakozhasson. A kollekcióból kiderül, hogy a Barclays Bank, a British Telecom, az amerikai védelmi minisztérium és több brit hatóság kidobott számítógépei is a városba kerültek.
A brazil hatóságok más módszert választottak: úgy döntöttek, hogy 90 konténernyi illegálisan az országba szállított szemetet visszaküldenek Nagy-Britanniába. A brit Környezetvédelmi Hatóság jelezte, hogy saját költségén visszaszállíttatja a szigetországba az 1400 tonna veszélyes hulladékot. Egyúttal vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy történt-e bűncselekmény.
