Az aikidó egy tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Lényege nem az izmokban, hanem a mozgásban rejlik. "Senkiből nem lesz kétméteres izompacsirta, és nem is szükséges eleve izomagyúként megjelenni az edzésen, sőt, ez kifejezetten hátrányt jelent" - mondta el lapunknak Csák Gergely aikido-edző. A Zumm Aikido Egyesület ügyvivője kételyeket és tévhiteket eloszlatva abszolút biztonságosnak nevezte a sportot.

A kezdőknek az első edzéseken a tatamival, vagyis azzal a japán edzőszőnyeggel kell megismerkedniük, amely tompítja a gurulásokat és eséseket, vagyis megvéd az esetleges sérülésektől. "Élesben" csak akkor gyakorolhatják a dobásokat, ha már biztonságosan képesek kezelni a váratlan szituációkat is.

Sokak azonban addig sem jutnak el, hogy megtudják, mi az a tatami. A legtöbben nem bíznak saját képességeikben, úgy hiszik, túl ügyetlenek ehhez a sporthoz. Nem csoda, elsőre valóban rémesen bonyolultnak tűnhet az aikido, olyan harcművészetről beszélünk ugyanis, ahol az embernek egész testét kell mozgatnia, miközben teljesen rá kell hangolódnia partnerére. "Összetett, komplex feladat, de remek agytorna. Pár hét alatt bele lehet rázódni" - állítja Csák.

A lustaság sem lehet akadálya annak, hogy valakiből igazi harcos legyen. Persze azt nem lehet meggyőzni, aki nem is akar mozogni, de egy kezdő aikidósnak elég hetente két alkalommal egy-másfél órát edzenie ahhoz, hogy elsajátítsa a sport alapjait. A harcművészet nincs korhoz kötve, bárki, bármikor belekezdhet és haladhat a számára legkényelmesebb tempóban.

Fontos megjegyezni, hogy ebben a harcművészetben nincsenek vesztesek és győztesek. Az aikidó az elmét és az önbizalmat erősíti elsősorban, vagyis arra ösztönöz mindenkit, hogy saját magát kell tudnia legyőzni.

Folyt. Köv.