A Goldstone-jelentés színe és visszája
Az ENSZ-ben most a fő téma a Goldstone - jelentés, amelyet a szervezet Emberi Jogok Bizottsága rendelt meg és Izrael magatartását 575 oldalon vizsgálja a Hamasz terror rezsim elleni katonai hadműveletben 2008-2009 decemberében és januárjában. A világszervezet ezzel szemben a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítja Irán iránt, amely így az atombomba küszöbére érkezett el. Izraelt le akarja törölni a térképről, a legutóbbi elnökválasztásokat követően brutális módon nyomta el, végezte ki a súlyos választási csalások ellen és a szabadság és a demokrácia mellett tiltakozókat. Mindkettő: ahogyan az ENSZ a zsidó államot és ahogyan az iráni rezsimet kezeli: jól mutatja, hogy a világszervezet hogyan írta felül és fordította színéről a visszájára alapvető célkitűzéseit.
Sokan bírálták már idáig a Goldstone - jelentést azzal, hogy egy platformra helyezi Izrael liberális demokráciáját egy törvénytelen terrorszervezettel, amelynek eltökélt szándéka, hogy felszámolja Izraelt, az ENSZ egyik tagállamát; zsidó lakosságát megölje (népirtás) illetve elűzze (etnikai tisztogatás) hazájából. Van egy rossz hírem. A dolog még ennél is rosszabb. Amint arra Avi Bell a Bar-Ilan egyetem jogász professzora is már rámutatott a Goldstone - jelentés még csak nem is kezeli egyenlően Izraelt és a Hamaszt.
Izrael a terrorista és Hamasz a legitim kormányzat
A Goldstone - csapat figyelmen kívül hagyta, hogy a Hamasz terrorszervezet és egy kötelező Biztonsági Tanácsi határozat szerint minden ENSZ tagállam kötelessége annak feloszlatásán munkálkodnia és tagjaiknak, és vezetőiknek nem nyújthat menedéket. Ezzel szemben a Hamaszt, amely alapokmánya szerint is elkötelezett Izrael felszámolására és zsidó lakosságának kiirtására, amely a hatalmat a Gázai --övezetben katonai puccsal, gyilkosságokkal és megfélemlítéssel ragadta meg legitim kormányzó hatóságként ismeri el. Továbbá négy évvel azután, hogy Izrael polgárai és katonái is teljes mértékben elhagyták a Gázai-övezetet, a jelentés még mindig Izrael által megszállt területként kezeli. Így Izrael a jelentés szerint bűncselekményt követett el, amikor a Hamasz tagjait üldözte és őrizetbe vette.
A jelentésben a Hamasz és kollaboránsai által Izrael polgári településeire kilőtt rakéták viszont figyelmen kívül maradnak. Az agressziót valójában, a jelentéssel szemben nem a zsidó állam, hanem a Hamasz követte el. Az elmúlt nyolc évben 12 ezer rakétát lőtt ki Izraelre szándékosan vette célba véve a polgári lakosságot, hogy megölje illetve elűzze őket lakóhelyükről. Két háborút robbantott ki, elrabolta és magánzárkában tartja Gilád Salitot. E közben folyamatosan megsérti a nemzetközi jogot. A jelentés azt is tagadja, hogy a Hamasz "emberi védőpajzsot" alkalmazott volna a háború során. Pedig a valóságos tények egyértelműen ezt bizonyítják. A szándékossághoz pedig kétség nem férhet, hiszen ez a lépés szükségszerű eleme volt a szervezet háborús stratégiájának. A Hamasz világosan látta, hogy katonailag nem lesz képes legyőzni Izraelt. Abban reménykedett, hogy amennyiben kellő számú polgári áldozatot tud produkálni, beindulhat az "emberi jogi gépezet" és leállíthatják az izraeli katonai akciókat. Ennek érdekében létesítette a Hamasz az "emberi pajzsot", öltöztette fegyvereseit polgári ruhába, telepítette rakéta kilövőit, fegyverraktárait és bunkerjeit polgári lakóházakba. A háború alatt és utána kiadott halálozási statisztikák is ilyen irányban kozmetikázottak voltak, hogy megolajozzák ezt a "gépezetet".
Minderről csak nyomokban találunk valamit a jelentésben. Goldstone valahogy nem találta meg ezekre a megfelelő bizonyítékokat. Ezt akár szándékos tévedésnek is minősíthetjük, hiszen e nélkül Goldstone nem állapíthatta volna meg Izrael "háborús bűnösségét". Izraelt e jelentésben azzal vádolja, hogy szándékosan vette célba és bombázta a Gázai-övezet polgári lakosságát. Ha viszont a Hamasz "emberi védőpajzsát" bizonyítottnak tekinti, akkor ez kizárta volna Izrael bűnösségét. Igaz ugyan, hogy Goldstone megbízatása az "Emberi Jogi Bizottságtól" csak arra kérte fel, hogy Izrael háborús és emberi jogi bűneit tárja fel. Már a megbízatás is arról szólt, hogy Izrael elkövette e háborús bűnöket, mielőtt ezt a vizsgálat megállapította volna. A bizottság vezetője és három tagja ugyanakkor már a vizsgálat előtt háborús bűnök elkövetésével vádolta a zsidó államot. Feladata már csak azon "tények" megtalálása volt, amelyek ezt alátámaszthatták. Goldstone és társai e tényeket ügyesen "meg is, illetve ki is találta". Ehhez azonban a valóságos történéseket a feje tetejére kellett állítania, Goldstone áldozatból elkövetőt, elkövetőből pedig áldozatot fabrikált.
A jelentés még csak ezután kerül a Biztonsági Tanács, majd várhatóan a Közgyűlés elé. Koncepciós perek sokasága indul majd Izrael politikai és katonai vezetői ellen. A Nemzetközi Büntető Bíróság, és egyes országok az "általános joghatóság" alapján elfogató parancsokat adnak ki ellenük. Ez a "lawfare", jogi hadviselés már a második intifáda kirobbanása óta, hasonló alapelvek szerint működik. Ezért kellett lemondania nagy-britanniai utazását Ehud Bárák miniszternek és Mose Ajalon miniszterelnök helyettes, egykori vezérkari főnöknek. Mindkettőjük ellen az uniós forrásból és európai kormányok pénzügyi segítségével működő palesztin társadalmi szervezetek indítottak eljárást brit bíróságoknál. Itt is a goldstone-i logika működik. Ajalont Szalah Shehadeh, "Hamasz vezető" és polgári személyek megölésével vádolják.. A történetükben Shehadeh nem egy terrorszervezet katonai parancsnoka, aki több száz izraeli polgári lakos brutális megölésért felelős, hanem áldozat csupán, akire az izraeliek a bombát dobták. Sehadet az oslói megállapodások alapján Arafatnak kellett volna felelősségre vonnia. Ez azonban nem véletlenül elmaradt. Sehadeh 2002-ben újabb öngyilkos merénylők útra indítását szervezte több tucat izraeli polgári személy megölésére. Esély nem volt arra, hogy Sehadeh-t elfogják és bíróság elé állítsák. Egyetlen lehetőség maradt csupán, hogy a vérontást megállítsák. (Sehadeh sosem tartózkodott egyedül 'emberi védőpajzs', mert tudta, hogy vadásznák rá.
Goldstone és társai 575 oldalon át igyekeznek bizonyítani Izrael bűnösségét és azt, hogy a Hamasz Izrael áldozata. Ezzel a jelentés határozottan kiáll az emberi jogok megsértése mellett és elmarasztalja azok védelmezőit.
