'Valljon inkább és menjen a sértett kertjébe kapálni!'
Az igazságügyi mediációról kevés szó esik, pedig meghatározott bűncselekmények esetén mindkét félnek jó lehet. Lényege, hogy szakszerű közvetítéssel a sértett és az elkövető között írásbeli megállapodás jöhet létre, amely az okozott sérelem jóvátételéről szól. Mindez akkor valósulhat meg, ha a felek önkéntesen vesznek részt benne. A jóvátétel lehet bocsánatkérés, fizikai munka, anyagi kompenzáció, vagy bármi más, ami a feleknek elfogadható. 2007-ben Magyarországon közel 300 millió forint anyagi jóvátételt fizettek ki az elkövetők, de vállaltak bevásárlást, házfestést, sőt volt, aki a nyaralóját engedte át két hétre a sértettnek. Ha a mediáció sikeres, az ügyészség lezárja az ügyet, a bíró pedig korlátlanul enyhítheti a büntetést.
Tavaly 2872 ügyet zárt le az Igazságügyi Hivatal, amely 21 százalékkal több, mint egy évvel korábban, ám ezeknek az ügyeknek is csak 1,5 százalékánál alkalmaztak mediációt. Ez az arány nagyságrendekkel elmarad az Európai Unióban szokásos 8-10 százaléktól. Ez a módszer hiába gyorsítaná a bíróságok munkáját, lenne érdeke sértettnek és elkövetőnek egyaránt, úgy tűnik, a bírók félnek kiadni kezükből a döntés jogát. Ezt mutatja, hogy az összes ügy mindössze 12 százaléka érkezik az ítélőszékektől.
Az „igazság" keresése helyett hídépítés
Dr. Fellegi Borbála 2000-ben, egy képzés során találkozott először a mediációval. Újszerű megközelítésnek tartotta, hogy a fókuszban nem az „igazság" keresése áll, hanem az, hogy egy vitában miként kell a különböző olvasatokat meghallgatni és a felek között hidat építeni. Azóta sokat foglalkozott a mediáció kérdésével, idén pedig megjelent a témában írt könyve, az Út a megbékéléshez. A szerző Cambridge-ben kriminológiát tanult, majd az ELTÉ-n doktorált szociálpolitika szakon. A Leuveni Egyetemen, Belgiumban egy Európai Uniós kutatási projekt vezetőjeként a mediáció kelet-európai bevezetésén és elterjesztésén dolgozott.
„Belgiumban több mint tíz résztvevő ország képviselőivel azt jártuk körbe, hogyan lehet a helyreállító szemléletet olyan országokban alkalmazni, amelyek a szocializmus örökségét cipelik magukkal, ahol hiányoznak a demokratikus hagyományok." - meséli. 2006-ban tért haza, és szinte küldetésének érezte, hogy kollégáival megpróbálja tapasztalatait a gyakorlatba is bevezetni.
„Érdekelt, mit gondolnak a bírák és az ügyészek a helyreállítás és megegyezés filozófiájáról, hiszen elsődlegesen az ő közreműködésükön múlik, mennyire sikeres itthon a büntető mediáció alkalmazása. Továbbá milyen feltételek, szakmai együttműködések szükségesek az alkalmazáshoz, és melyek a főbb problémák. Mindennek a pszichológiai vetülete is izgatott: mi történik áldozatok és elkövetők között, amikor leülnek, és megpróbálják feldolgozni a bűncselekmény hatásait, megegyezni a jóvátétel módjáról.
Az igazságszolgáltatásban jelentősek a területi különbségek
Egyes megyékben elterjedt a mediáció, máshol mintha nem is hallottak volna róla. Borbála szerint a jogegység ellenére az igazságszolgáltatásban jelentősek a területi eltérések, melyet számos kutatás is igazolt. „A jogalkalmazók személyiségbeli különbségei meghatározóak, egészen eltérő, hogy bíróságok és ügyészségek vezetői mennyire nyitottak a jogi reformokra, mennyire ismerik és merik azokat használni.
Másrészről rengeteg a jogszabályváltozás, amit nehéz követni. Ha egy új eljárás hibázási veszélyt rejt magában, akkor gyakran inkább elkerülik annak alkalmazását. Ezért egy jogszabály módosítása csak akkor eredményezhet tényleges változást, ha minden érintett szakember pontos tájékoztatást kap a megfontolásokról és a gyakorlati alkalmazásról." - állítja a szakember.
Alapos tájékoztatás, fél siker
A tájékoztatás komoly jelentőséggel bír. Óriási szerepe van a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak és ügyvédeknek, hogy a sértettek és az elkövetők elégséges információt kapjanak arról, hogy esetükben van-e lehetőség mediációra, és ha igen, mindez hogyan történik. Ahogy a mediáció alkalmazása is nagyban múlik a jogalkalmazó személyiségén, úgy a tájékoztatás módja is attól függ, az adott szakember mennyire ismeri és támogatja a mediációt.
A tapasztalatok azt mutatják, bizonyos megyékben nagyon jó az együttműködés az igazságügyi szakemberek között, míg máshol nincs a mediációról érdemi tájékoztatás, sok a téves utalás, és gyakran félreértelmezik az eljárást még maguk a jogalkalmazók is. „Valljon inkább és menjen el a sértett kertjébe kapálni" - javasolta például a nyomozó egy bűnösségét nem valló fiatalkorú elkövetőnek.
Ki alkalmas mediátornak?
Annak idején a pártok képviselői egyetértettek abban, hogy ügyvédek is alkalmazzanak mediációt. Jelenleg az erre kiképzett pártfogók és az Igazságügyi Hivatallal e tevékenységre szerződött ügyvédek valóban végezhetnek ilyet, de a szabályozás így más szakmákat diszkriminál, ami nemzetközi szinten sem igazán felvállalható. Szakmailag nem indokolható, hogy a pártfogókon kívül miért kizárólag jogi végzettségűek végezhetnek mediációt. A mediátorság egy szakma, amelynek elsajátításához mediációs képzésen kell részt venni.
Így jogos a kérdés, hogy milyen alapon határozzuk meg, mely diplomával rendelkezők alkalmasak a felek közötti pártatlan közvetítésre? Tapasztalt mediátorokat, akik pszichológusok, szociológusok, milyen alapon zárunk ki ebből a rendszerből? Fellegi Borbála reményei szerint ez a szabályozás nemsokára változik.
A fiataloknak kifejezetten javasolt
Érdekes a fiatalkorúak helyzete. Az általában lopásért, betörésért, vagy rongálásért bíróság elé állók csak kis hányada kapja meg a lehetőséget. „A fiatalokkal kreatívabbnak kell lenni. Esetükben a büntetésnél fontosabb szempont a jövőbeni elkövetés megelőzése, a bűnözői pályáról való eltérítés. Gyermekeknél, fiataloknál különösen fontos a személyes felelősségvállalás, az áldozattal való szembesülés, a jóvátétel, a bocsánatkérés és a közösségbe való visszatérés lehetősége.
A mediáció bevezetésénél ezek a szempontok elhalványultak. Sokan úgy értelmezték, a mediáció eredménye kizárólag anyagi jóvátétel, kártérítés lehet, így hátrányba kerültek az önálló jövedelemmel nem rendelkezők, elsősorban a fiatalkorúak. Holott kutatások igazolják, hogy áldozatok számára a szimbolikus jóvátétel - bocsánatkérés, munkavégzés, egyéb segítség nyújtása, képzési programban való részvétel - sokszor fontosabb, mint az anyagi kompenzáció. Sőt, sok áldozat azért vesz részt mediációban, mert úgy érzi, a találkozás segíthet a fiatalnak abban, hogy visszatérjen a jó útra, ne kövessen el újabb bűncselekményt. Mindebben a legnehezebb, hogy a bírák és ügyészek elfogadják: a mediációban az áldozat dönti el, mi legyen a jóvátétel formája." - hívja fel egy másik fontos szempontra a figyelmet a szakértő.
A legsúlyosabb konfliktusok esetén is lehet mód a felelősségvállalásra és a megbocsátásra. Ha az állam megteremti annak lehetőségét, hogy konfliktusok - akár bűncselekmények - érintettjei egymással biztonságban leülhessenek és párbeszédet folytathassanak, ezzel nem csak tehermentesíti apparátusát, de hozzájárulhat egy élhetőbb társadalom kialakításához.
