„Pedig talán jobban bírom a stresszt, mint sok ép ember. Például hetente legalább egyszer eltévedek a fővárosban: egyszerűen rossz buszra szállok föl. Na és. Megtanultam kezelni a dolgot.” Pál Szilviának természetesen megvolt a szükséges képesítése arra az állásra, amelyre jelentkezett. A kivételezettek közé tartozik, hiszen már az is komoly eredménynek számít, hogy a fogyatékossága ellenére egyáltalán behívták az állásinterjúra. Eddig a pontig csak nagyon kevesen jutnak el a főiskolát, egyetemet végzett vakok közül.

„Ez a fő oka annak, hogy a VGYKE egy egyedülálló projektet indít azzal a céllal, hogy segítse a diplomás látássérült emberek munkahelyhez juttatását” – közölte Fodor Ágnes, az egyesület elnöke. Mint mondta, a program fő célja, hogy a látássérült diplomások a nyílt munkaerőpiacon találják meg a helyüket, és a végzettségüknek megfelelő állásban tudjanak elhelyezkedni.

„Végtelenségig lehetne sorolni a példákat, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező fogyatékosok annak is örülhetnek, ha gyógymasszőrként vagy call centeresként el tudnak helyezkedni. Azt szeretnénk elérni, hogy mások mellett a vak jogász, közgazdász, pszichológus vagy nyelvtanár is a saját szakmájában találjon munkát.” Az adatok szerint az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a diplomás fogyatékos emberek – ezen belül a vakok és gyengénlátók – száma, ám a létszámemelkedéssel nem tudott lépést tartani a munkaerő-piaci integrációjuk.

Ennek főként az az oka, hogy míg a 10-20 évvel ezelőtti helyzethez képest ma már könnyebb bekerülni a felsőoktatásba, addig egyre keményebb a verseny a diplomás munkahelyekért. Fodor Ágnes szerint a munkáltatók általában nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy egy egyetem elvégzésével egy vak ember egyúttal azt is bizonyította: nehezített helyzetben is képes ugyanolyan teljesítményre, mint az ép társai. Pál Zsolt, a VGYKE szakértője kifejtette: a diploma megszerzése persze nem jelenti azt, hogy az adott állásra pályázó fogyatékos személy automatikusan rendelkezik is a munkakör betöltéséhez szükséges valamennyi kompetenciával.

Sok esetben azt sem tudni, pontosan milyen elvárásai vannak egy munkáltatónak a megfelelő képesítés meglétén túl. „Az új projektünk egyik fő célja, hogy akadálymentesítsük az utat a vak diplomások és a munkáltatók között. Első körben cégvezetők és HR-szakemberek bevonásával adott munkakörökben próbáljuk meghatározni azokat a kompetenciaelemeket, amelyek elsajátítása nélkül kevés az esélye a látássérült diplomásnak elnyernie egy állást. Második körben pedig ezek alapján igyekszünk a munkavállaló-jelölt képességeit úgy fejleszteni, hogy minél inkább alkalmassá váljon az adott állás betöltésére” – tette hozzá Pál Zsolt.

Pál Szilvia szerint bizonyosnak látszik, hogy a képzésben ki kell majd térni az öltözködés vagy a sminkkészítés szabályainak elsajátítására, a kommunikációs ismeretek bővítésére, az idegennyelv-ismeret gyakorlati alkalmazására, mivel a legtöbb gond nem a környezet akadályaiból adódik, hanem a munkahelyi beilleszkedésből, a feladatok megfelelő elvégezhetőségéből. Az AC/DC munkacímet viselő projekt (Assessment Center/Development Center) része az is, hogy segítséget nyújtsanak a cégvezetőknek és a HR-személyzetnek a fogyatékos emberekkel szembeni alaptalan félelmek és előítéletek lebontásában, illetve annak megértésében, hogy látássérült diplomások alkalmazása semmilyen érdemi kockázatot nem jelent a vállalatok számára. Sőt a sokszínűség inkább erősíti a cégeket.

Állásbörzén