– Mit bámul, asszonyom, nem tudja,hogy már egy ideje csak az első ajtónál lehet felszállni erre a trolira?

– Nekem maga ne dirigáljon, ott szállok fel, ahol akarok. Mit gondol, miért csináltak ennyi ajtót egy járműre?

– Jó, ha nem akarja bemutatni nekem a jegyét vagy a bérletét, én várhatok. Ha maguknak van idejük, én rohadtul ráérek.

– Hé, mi van ott elől, miért nem indulunk? Azt a pihentagyút kellene agyonütni, aki ilyesmit kitalál egy íróasztal mellett!

– Maga meg mit szól bele, örüljön, hogy kapott ülőhelyet.

– Mit gondol, inkább fizesse azt a rengeteg veszteséget a BKK vagy BKKV, vagy mit tudom én, kicsoda, amit a bliccelők összehoznak?

– Nahát, mindenkinek van véleménye? Ne veszekedjenek, nézzék inkább, annak a szegény buszvezetőnek, most még az ellenőrzéssel, a jegyeladással is bajlódnia kell.

– Szeretné a további herdálást? Ez a maga pénze is, nyanya, nem tudta?

– Magát se tanították tisztességes beszédre, fiatalember. De ilyen az egész mai ifjúság.

– A mai ifjúság olyan, hogy nézzen ki az ablakon, szépen csendben, sorban állnak a fiatalok a felszálláshoz elől és nem hőbörögnek, mint az öregek.

– Aki nem birka, nem szereti, ha terelgetik.

– Ez a rend asszonyom. Rendnek kell lenni a közlekedésben is.

– Maga csak ne ugasson, maga rendpárti. A Tarlósra szavaz, mi?

– Jön ezen a vonalon a sok nyugdíjas a húzós kocsijával, igyekszik a Bosnyák téri piacra vagy a tele batyuval haza, aztán pont őket szívatják, erőlködhetnek felfele az első ajtón, ahol alig férnek el, percekig tart, amíg egy is felmászik, mögöttük a tömeg már prüszköl, ráadásul az ilyen vénségeknek is elő kell kaparniuk a személyit, hogy igazolják magukat. Hát, miféle rend ez?

– Persze, mert ebben az országban mindig előkészítés nélkül hozzák meg a törvényeket, aztán derül ki a valóság. Hely nincs, kassza nincs, felkészítés nincs, de nyomás!

– Mi az, maga is egy liberálbolsi? Az anarchiát védi? Ez nem piacgazdaság, itt nem érvényesülhet az ököljog!

– Maguk meghibbantak, hogy jön ide a piacgazdaság?

– Én mindenesetre el fogok késni, köszönöm szépen!

– Kíváncsi vagyok, a 75-ösön, az Újlipótvárosban vajon miért nem vezették be ezt a rendelkezést? A zuglói külvárosban persze mindent lehet. A flancos újlipótvárosiak nyilván tiltakoztak volna, hogy őket ilyesmire kötelezzék.

– Miért tiltakoznának? A legtöbb nyugat-európai országban ez már bevett dolog.

– Úgy értem az újlipótvárosi zsidók nemigen szeretnék, ha megint libasorban kellene vonulgatniuk.

– Ne ízetlenkedjen, uram, a célzásait tartsa meg magának!

– Nem értem, miért gondolták ott fenn, hogy ebben az országban bármit be lehet vezetni, ami egy kicsit is a nyugati kultúrát követi. El vagyunk maradva ötven évvel, ezt mindenki tudja. Soha nem hozzuk be.

– Ugyan, itt mindent be lehet vezetni. Valaki kiáll, kurjant, a tömeg pedig ugrik. Régebben Kádárt követték lelkesen, ma Orbánt. Ez egy csordanép.

– Kivéve, aki megpattan. Már többen menekültek külföldre dolgozni, mint ’56-ban.

– Kicsit soká tartott volna, ha azt a tömeget is csak az első ajtón keresztül engedik.

– Ne röhögjenek, most melyik megállót hagytuk el? Basszus, elfelejtettem leszállni maguk miatt!